trintona

Vasárnap reggel 6:30-kor keltem, és kivittem Filipét a reptérre. Svédországba utazott egy kurzusra, mert az onkológusoknak jár az ilyesmi (ergó jó sok pénz van az iparban). Aztán vidáman begurultam az egyik hipermarket parkolójába, és már akkor éreztem, hogy valami nem oké. Leesett, hogy még csak 7:45 van, és Portugáliában vagyok. A portugálok nem járnak reggel vásárolni. Az is tény, hogy 8 előtt egy lélek sincsen az utcákon, leszámítva a buliból hazakóválygó egyetemistákat. Szóval kitaláltam, hogy elmegyek tankolni, és lemosom a kocsit, amíg kinyit a bolt 8:30-kor. Az autómosóban már voltak páran. Főleg középkorú férfiak, akiknek sejtésem szerint ez a hétvégi program csúcspontja, hogy simogathatják az autójukat órákon át. Volt egy fickó, aki mialatt én kiporszívóztam, lemostam, lefújtam viasszal, stb. az autót, mást sem csinált, mint egy ronggyal fényesítgette a motorháztetőt. Perverz.

Bevásároltam a hétre, és szépen hazamentem. Délutánra volt randim egy barátnőmmel. Tanulós randi, mert amellett, hogy dolgozom, és minden szabad pillanatomban (több, mint KÉT hónapja) a szakdolgozatot írom, természetesen a decemberi szóbeli vizsgára is készülni kell valamikor. A szakdogáról, amúgy nem írok többet, mert már hányok tőle. Ráadásul úgy szoktam felébredni reggelente, hogy félálomban azt tervezem, hogy aznap éppen melyik részét fogom csinálni. Pont mint az egyetemen a nagy szigorlatok előtt, és utánuk még kb 1 hónapon keresztül, mert ugye a megszokás. Szóval hazaértem, és arra gondoltam, hogy milyen gyönyörűen süt a nap, és ezt ki kell használni. Szóval felhívtam a barátnőmet, hogy menjünk le a partra ebédelni. Elszaladtam érte, és elmentünk az egyik kedvenc helyemre. Becsúszott egy Hendrick's is, de csak egy gyengét kértem, mert vezettem (Portugáliában lehet inni és vezetni, persze csak kb. 1 pohár borig). Máskor sosem szoktam inni, amikor vezetek, de aznap úgy voltam vele, hogy belefér. Sütött ránk a nap, az óceán pedig ott hullámzott mellettünk. 

Ebéd után hazamentünk, és tanultunk 3 órát. Miután a barátnőm hazament nekiálltam mandulás-narancsos-citromos tortát sütni a munkahelyre. Szóval így lettem 30 éves. Nem volt nagy dőzsölés, pláne hogy egész héten beteg voltam. 

 A tútoromtól kaptam a bögréket, egy szuper portugál lakásdekor boltból. Innen.

bőr

A héten pedig Lisszabonban vagyok egy bőrgyógyászati kurzuson. Nagyon naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy majd esténként haladni fogok a szakdolgozattal. A kurzus egész napos, ráadásul reggel és este is mindig beragadunk a forgalomba. Szeretem a nagyvárosokat, de képtelen lennék ezt minden nap végigcsinálni. Ma azon röhögtem (amikor éppen nem aludtam én is), hogy az előadóterem fele szunyókált a délutáni előadásokon, és mindezt úgy, hogy jók voltak az előadók és érdekesek voltak a témák. Sok barátom van most Lisszabonban ezen a kurzuson, többek között Silvia is, így szinte minden estére van valami program. Tegnap például a Casino Lisboa-ban voltunk The Gift koncerten. Egyszer már írtam róluk itt. Egy időben hallgattam az új albumukat, de nem számítottam semmi extrára. A koncert fantasztikus volt, nagyon profik voltak. A kaszinónak pedig egészen különleges hangulata van. Az a rész, ahol a koncertek vannak olyan, mint egy aréna, aminek a közepén van a színpad. A színpad körül pedig egy bár helyezkedik el asztalokkal, mint egy karika. Két karika van, amik nagyon lassan forognak a színpad körül. Mi az emeletről néztük őket. Imádtam, főleg úgy, hogy ezer éve nem voltam koncerten.

Így könnyebb elképzelni

Filipe húgánál alszom a héten, aki 20 éves, és egy évfolyamtárnőjével lakik együtt. A lakásban ki van írva több helyen is, hogy hányni tilos. Nem is kérdeztem semmit, én is voltam egyetemista. Amikor viszont reggelente korán kelek, hogy odaérjek a nem is kötelező továbbképzésre, és a lányok még alszanak, akkor azért kicsit öregnek érzem magam. Az egyetemen sosem jártam be az előadásokra. Ja és ha már öregedés, ma tanultam a kurzuson, hogy a leghatékonyabb öregedést megelőző krém egy akne kezelésére használt hámlasztó krém, ami kemény 3€-ba kerül. Annyira meggyőzően bólogatott az összes jelenlévő bőrgyógyász, hogy hazafelé be is mentem a gyógyszertárba, és vettem egyet. Jövő héten mégiscsak betöltöm a harmincat! Most pedig megyek és főzök vacsorát a lányoknak.

mikor lesz már január?

Otthon nagyon jó volt. Családoztam, barátokkal találkoztam, sőt még bubizni is voltam. Budapest pedig örök szerelem, de ezt már tudjátok. Visszafelé az út elég kalandosan alakult, mert a Budapestről induló gépem késett és majdnem lekéstem a csatlakozást. Szóval amikor leszállt a gép Lisszabonban, a leszállópályára jöttek értem kocsival, és vittek át azonnal a másik géphez. A csomagomat viszont nem volt idő átpakolni, így az csak másnap jött utánam. Filipével pedig olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek, nagyon hiányzott. Jövőre egész máshogyan fogom alakítani a szabadságomat, mert megmondom őszintén, hogy már nagyon fáradt vagyok. Idén még nem voltam úgy szabadságon, hogy tényleg pihentem volna. Amikor hazamegyek, az mindig rohanás. Így azt tervezem, hogy jövőre csak egyszer utazom haza, hozzám pedig lehet jönni látogatóba! Már nagyon várom a karácsonyt, mert megyünk az Azori-szigetekre Filipe családjához, és ott mindig ki tudom magam pihenni.

A munkahelyen nagyon sok dolgom van az utóbbi hónapokban hetekben. Sokszor a reggeli szürkületben indulok el, és sötétben érek haza. De legalább termékeny napok vannak a hátam mögött. A képzésem része, hogy videóra vesszük néhány rendelésemet, hogy utána kielemezzük szakorvosok és pszichológus segítségével. A központi kérdés a kommunikáció. Például az, hogy hogyan kérdezek: nyitott vagy zárt kérdésekkel. Az, hogy hagyok-e időt a betegnek, hogy kifejezze saját magát. Hogy sikerül-e felszínre hoznom a rejtett problémákat. Sokszor előfordul például, hogy a betegek az őket igazán aggasztó kérdésről vagy problémáról csak akkor kezdenek el beszélni (ha egyáltalán elkezdenek) amikor már éppen elköszönnénk. Idő kell, amíg feloldódnak. Fontos nagyon a testbeszéd is, a mimika és a szemkontaktus. Nem csak az enyém, hanem az is, hogy tudok-e olvasni a beteg gesztusaiból. Hogy látom-e azt, hogy mikor ideges, és hogy mikor nyugszik meg. Azt is figyelik, hogy hogyan irányítom a beszélgetést, és hogy hogyan  építem fel a rendelést. Megmondom őszintén, hogy az első felvétel előtt nagyon izgultam. Sokat készültem rá, rengeteg cikket elolvastam. Nyűgnek éreztem az egészet. Emlékszem, hogy a felvételek előtt nyafogtam Filipének, hogy én nem akarok orvos lenni, szarul csinálom az egészet. Aztán visszanéztem az első felvételt és láttam, hogy nem is csinálom olyan rosszul. Megmutattuk az egyik családorvosnak is a munkahelyen, akit mindenki nagyon tisztel, nagyon tapasztalt és már sok tanítványa volt. Azt mondta, hogy szerinte nagyon jó adottságaim vannak ehhez a szakmához. A betegen látszik, hogy jól érzi magát, mert empatikus vagyok, nyugalmat sugárzom, és figyelmes hallgatóság vagyok. Megbeszéltük persze a hibákat is, de én itt megnyugodtam. Egyébként ez a technika szerintem nagyon hasznos. Rengeteget tanultam a segítségével, és ezt felhasználva változtattam is dolgokon. Magabiztosabb lettem azt hiszem. Jövő héten lesz az elemzés a főnökökkel. A szakdolgozattal azóta is szenvedek, nagyon sok munka van még vele, és lassan a szóbeli vizsgára is el kell kezdenem készülni. Mikor lesz már január?

itthon

Az egyik legvadabb, 7 évvel idősebb barátnőmnél sörözni, aki 17 éves korom óta végigkövette a kis életemet, érdekes dolog. Főleg úgy, hogy a konyhájában ülünk és a hűtő tetején figyel a béniörző, ami néha meg is szólal és azt mondja, hogy "Anya", ő pedig berohan a szobába. Közben pedig elmeséli, hogy hogyan esett szét a házassága. Bevallja, hogyha nem esett volna teherbe véletlenül, lehet sosem mert volna belevágni, de ez volt az egyik legjobb dolog, ami valaha történt vele. Feladod teljesen az életedet, de mégsem esik nehezedre, mert mindent megér az anyaság. Hazafelé pedig a taxis körbevisz a városon, még sincs szíved szólni, mert egyrészt így is csak 3 €-t fizetsz, másrészt pedig jó érzés látni az ismerős utcákat. Jó itthon!

busy bee

Borzasztó régen írtam utoljára. Igazság szerint levegőt venni is alig van időm. Éjjel-nappal a szakdolgozatot írom, munka előtt, után és néha közben. Ami azt jelenti, hogy a portugál központi statisztikai hivataltól töltök le adatokat; regionális jelentéseket, szabályzatokat, törvényeket, protokollokat olvasok; adatbázisokat gyártok, számolok, grafikonokat szerkesztek, és az egészségközpontokat értékelő statisztikai programot böngészem. Szóval szuper izgi. Még jó, hogy orvos lennék. Közben pedig kötelező és nem kötelező továbbképzésre járok, és igyekszem nem halálra idegesíteni magam azon, hogy a szakorvosképzésem vezetője hetente változtatgatja a követelményeket a szakdolgozathoz. A tútorom folyamatosan piszkál, és megjegyzéseket tesz mindenki előtt, hogy "időben el kellett volna kezdeni", meg hogy "na most végre rájöttél, hogy ez mekkora munkával jár", mintha egy rossz gyerek lennék, akinek a körmére kell nézni. Ja és közben persze rendelek is. A nővéreink pedig napi ötször megkérdezik, hogy miért ilyen gondterhelt az arcom. Mikor lesz már január?

De nem panaszkodom, mert vasárnap megyek haza. Haza haza. Már lassan egy éve nem jártam otthon. Nyáron csak a Balatonon és Budapesten voltunk. Egyedül megyek, aminek örülök is, meg nem is. Egyrészről jó, mert Filipével hazamenni mindig nagyon megterhelő. Igen, van ám átka annak, ha olyasvalakivel kötöd össze az életed, aki nem beszéli az anyanyelvedet. Főként amiatt, hogy nem tud kommunikálni a családommal. A szüleim csak magyarul beszélnek, ahogyan a bátyám és a felesége is. Az unokaöcsinek, aki most kezdte az iskolát, ki is adtam nyáron, hogy nincs mese meg kell tanulni angolul. Legutóbb is mondtuk neki, ő pedig azt válaszolta, hogy "de mi még nem beszélünk igazi dolgokról, csak olyanokat tanulunk, hogy egér". Ha barátokkal találkozom, akkor angolul kell beszélnünk, ami valljuk be, befolyásolja a beszélgetést. Pláne, hogy vannak barátaim, akik baromi ritkán beszélnek angolul, és keresgélik a szavakat. Senkinek sem kényelmes. Eddig kicsit bűntudatom volt amiatt, hogy így érzek ezzel kapcsolatban, de képzeljétek találkoztam 3 magyar lánnyal itt Faro-ban. Ketten már sok-sok éve férjnél vannak és ugyanabban a cipőben járnak, mint én, a család nem beszél idegen nyelveket. Mindannyian azt mondták, hogy sokkal jobban szeretnek egyedül hazajárni. Másrészt viszont, az utóbbi két évben egy éjszakánál többet nem töltöttünk külön. Nem baj, szokni kell ezt. Novemberben én megyek Lisszabonba egy hetes bőrgyógyászati kurzusra, utána pedig Filipe utazik Stockholmba konferenciára. 

És ősz van otthon. Az ősz a legeslegkedvesebb évszakom, jajj annyira várom. Anyukám szabadságon lesz, és mászkálunk szakdolgozatot írok majd kicsit. A hétvégére pedig lemegyünk tesómékhoz és a gyerekekhez. Apukám több, mint 1 év kihagyás után végre dolgozik, így ő nem tud jönni. Végül pedig pár nap Budapest is belefér majd a programba. Amúgy ma hajnal négykor felébredtem, mert azt álmodtam, hogy Apának stroke-ja volt, én pedig szépen szisztematikusan megvizsgáltam. Borzalmas volt. Aztán félálomban megbeszéltem magammal, hogy el kell nekik magyaráznom, ha hazamegyek, a stroke tüneteit. Azt hiszem kezd az agyamra menni a prevenció és az egészséges életre való nevelés. 

Szóval holnap még egy továbbképzés (mi más?), szombaton összepakolok, és irány Magyarország.

days of our lives

A hétvégén voltunk egy kétnapos új fesztiválon, a Festival F-en Faro óvárosában. Igazság szerint, ha nem vettem volna meg elővételben a jegyeket, biztos otthon maradunk. A fesztiválon meglátszott, hogy első rendezvény, de hangulatos volt. Egyetlen fellépőt ismertem csak, Miguel Araújo-t. A hétvége fennmaradó részét pedig a teraszunkon töltöttem, az új és szuperolcsó napágyunkban. A korlátra vett műanyag bambusz pedig minden centet megért. Azóta folyton kint eszünk, és napágyban ülve még előadást készíteni is élvezet. Az a tervem, hogy a szakdolgozatokat is itt írom meg. (Most is itt hesszelek, van net a teraszon, yeah!) Bele kell húznom, mert reggel és este már le szokott hűlni a levegő. Hová lett a nyár?

A mozgás pedig fantasztikus. Nekem ez egy teljesen új örömforrás. Már harmadik hete járok edzésre és imádom. Sokkal aktívabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Jól érzem magam a bőrömben, na. A két edzés közötti napokban pedig kellemesen sajog az izomláztól az egész testem. Az edző srácot nagyon kedvelem, szuper órákat tart. Mindig szem előtt tartja, hogy gond van a térdemmel, és úgy adja ki nekem a feladatokat. Kezdek kicsit függő lenni, Most is azt érzem, hogy tökjó lenne holnap is menni.  

A hetekben írtam egy egész bejegyzést arról, hogy még nem állok készen az anyaságra, és hogy megijedtem. Az a helyzet, hogy ezek a gondolatok egy szempillantás alatt eltűntek ma, amikor egy négy napos babát vizsgáltam. Annyira szeretem a munkám. Azt hogy egy nap alatt újszülöttel, kismamával, középkorúval, kamasszal, és 94 éves bácsival is foglalkozom. Persze tegnap még azon sírtam Filipének, hogy nem akarok többé orvos lenni. Ilyen ez.

food

A Azori-szigeteki steak után ez a kedvenc ételem. Pluszpont, hogy ezt én főztem. Marhahúst képtelen vagyok sütni. Párszor próbálkoztam vele, de a felszabaduló illatok szagok elveszik a kedvemet a steaktől. Érdekes ez. Ha csak a tányéron látom, akkor imádom.

csirkemell + grillezett paradicsom + krumpli + spenót

Egyébként ez volt a mai napom fénypontja. Ugyanis egész nap a 3 hét múlva esedékes, fejfájásokról szóló előadásomon dolgoztam. A dögmelegben. Légkondi nélkül. Mehettem volna Portimão-ba barátnőkkel medencés buliba, de néha felelősségteljes döntéseket kell hoznom. Haha. Holnap viszont együtt ebédelek egy barátnőmmel.

gymn

Tegnap délután voltunk edzőteremben Filipével. A hely egy pici terem, a lakásunktól 300 méterre. A koncepció az, hogy maxumim 7 fős csoportokban edzünk. Van egy személyi edző, aki mindenkire odafigyel és irányít. A csapattagok pedig motiválják egymást. Heti két edzése van a csoportnak, plusz lehet napi kétszer extra órára menni, amikor nyitva van a terem mindenkinek. Családias az egész. Ma nem jött órára senki, így az edző srác kettőnknek tartott személyi edzést. Tetszett, így elmondhatom, hogy életemben először beiratkozom egy edzőterembe. Hétfőn kezdünk!

Én most találkoztam először ezzel a koncepcióval, bár tegnap rájöttem, hogy valójában a volt ausztrál pasim is ilyen órákat tart. Londonban ismertem meg, akkor egy puccos étteremben dolgozott Chelsea-ben. Egy barátjával jöttek Európába egy évre, dolgozni és utazni. Az volt a terv, hogy éttermet nyitnak, ha hazamennek. Ebből végül az lett, hogy ő személyi edzőként kezdett el dolgozni otthon. Amin valójában nem is csodálkozom, mert Londonban is rendszeresen járt a gymn-be, és hát elég szép izmai voltak. A srác egyébként az elején egyáltalán nem jött be. Találkoztam vele egy randira végül, de utána megmondtam neki, hogy kedvelem, de maradjunk csak haveri szinten. Ő viszont nem adta fel és udvarolt. Amikor pedig meglepetés pikniket szervezett nekem a Hyde Park-ban, arra gondoltam, hogy teljesen idióta vagyok. Itt ez a srác, aki a tenyerén hordoz, szeretek vele lenni, és csúnyának sem csúnya, mégis mire várok?! Szóval úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy végre valami jó történjen velem. Ez az ausztrál srác hitette el velem, hogy érek valamit. Helyretette az önértékelésemet egy időre, amit sosem fogok elfelejteni. Csodaszép nyár volt.

social

Az utóbbi időben valahogy kedvetlen voltam mindenhez. Alig tartottam a kapcsolatot a régi barátaimmal, és a családommal is egyre kevesebbet beszéltem. Furcsa, mert régen mindent megbeszéltem a hozzám közel álló emberekkel. Persze mindez egy folyamat része, egy pár éve már tart. De valahogy az elmúlt hónapokban még jobban lecsökkent a kommunikációra tartott igényem. Tegnap vezetés közben jöttem rá (lehet, hogy végül a vezetés átveszi a régi tömegközlekedésen eltöltött gondolkodós szeánszaim szerepét), hogy én gyakorlatilag egész nap emberekkel beszélgetek. Van, hogy napi hússzal. Nem csak csacsogunk, hanem leülünk egymással szemben, és beszélgetünk. Családról, gondokról, munkáról, szexről, gyerekekről, betegségről, fájdalomról, félelmekről is, ha igazán jól sikerül egy rendelésem. És rájöttem, hogy valahol érthető, hogy lecsökkentek a szociális igényeim, mert nem egyszerű ám egész nap ezt csinálni. Azt hiszem a vonalak a munkámmal kapcsolatban most kezdenek kialakulni bennem, és résen kell lennem. 

Tegnap elég rossz kedvem volt, nagyon egyedül éreztem magam. Hiányoznak a régi, igazi kapcsolatok az életemből. Vannak itt barátaim, de még minden nagyon gyerekcipőben jár. Néha pedig türelmetlen vagyok. 

A hétvégén vendégeink voltak. Itt voltak Filipe szülei, és voltunk Portimão-ban és Tavira-ban is. Az utóbbi városban hajóval lehet csak kijutni a strandra. Jókat ettünk, napoztunk. A vízbe nem mentem most be, mert jéghideg, 19 fokos. A tavalyi nyár egészen más volt, még szeptemberben is meleg volt az óceán. Jó volt egy kicsit családozni. Meglátogattuk a Faro-i rokonokat is, akiket eddig nem ismertünk. Nagyon jó arcok mindannyian. A nagymama restaurátor hobbi szinten, és igazi kincsekkel van tele a lakása. A teraszon pedig mindenféle növény terem. Még csokis és ananászos menta is! Filipe szüleivel vettünk csillárt a nappaliba és műanyag bambuszt az erkély korlátjára. Így akár bugyiban is kiülhetek reggel gabonakávézni. Szuper!

Ezt a zenét pedig nagyon szeretem mostanában. Ja és végre van egy portugál szappanopera, amit napi szinten nézek. Azt hiszem fejlődőképes vagyok!

chef Filipe

A vacsorám. Ő pucolta a rákot, és ő főzte a tésztát és a szószt. Teljesen egyedül!

A kép és a tálalás is az ő érdeme.:)

nyaff

A mai terv az volt, hogy kitakarítom az egész lakást. Filipe ügyel, de szerencsére csak reggel 9-től este 9-ig, így nincs tönkretéve az egész hétvége. Bár ma nemzeti ünnep van, és lehetett volna 3 napos is a hétvégénk, de úgy döntöttem optimista leszek, és erre nem is gondolok.

Éjszaka többször is felébredtem, mert nagyon fájt a fejem és a fogam. Pár napja mézes-magos müzlit ettem. Megfigyeltem, hogyha kemény dolgokat eszem, utána mindig beindulnak mindenféle folyamatok a számban. Van egy bölcsességfogam, aminek nincs hely és néha elkezdi nyomni a többi fogat, hogy helyet csináljon magának. Legutóbb úgy 2 éve volt ilyen, így azt hittem ez már így marad és halogathatom még a műtétet. Egy bölcsességfogamat már kiszedték, és nem volt jó élmény. Plusz az egyetemi évkönyv fotózás előtt történt, így a hetekkel későbbi képeken is be volt még dagadva az arcom. Bár ezen azóta is röhögök, ha eszembe jut. Szóval úgy döntöttem megint belekezdek a szám rendbetételébe. Kezdetnek mondjuk rászánom magam a bölcsességfog kivésésére. Utána pedig jöhet a szájsebész Lisszabonban, aki majd megmondja mi legyen az állkapocsízületemmel, de ettől nagyon félek. Mondtam már, hogy utálok orvoshoz járni?!

Szóval a nap remekül indult, fejfájással és fogfájással. Erre viszont van szuper fájdalomcsillapítóm, szóval no problem. Arra viszont már nem nagyon találok megoldást, hogy nincs víz. Már megint. Amióta itt lakunk, már negyedjére zárták el a vizet, mindenféle előrejelzés nélkül. Többnyire hétvégén és ünnepnapokon, mikor máskor? Először amúgy azt hittük, hogy nem fizettük be a vízszámlát és lekapcsolták a vizünket. Szerintem összeesküvés folyik ellenem, mert már másodjára fordul elő, hogy nagytakarítást tervezek és nincs víz.

nekem a Balaton/Budapest...

El sem hiszem, hogy véget ért a 2 és fél hetes nyaralás. Tegnap már dolgoztam és jól el is fáradtam. Pár napot Budapesten töltöttünk, ami éppen elég volt arra, hogy újra beleszeressek a városba. Nem tudtam betelni vele. Én sosem éltem még Budapesten, biztosan ez az oka. Egy nagyon kedves barátomnál voltunk, aki a tenyerén hordozott minket. A gépünk hajnalban ért be, így a délelőttöt átaludtuk. Amikor felkeltünk ebéd várt minket, plusz pár kör barackpálinka és házi meggylikőr. Filipe elment focimeccsre a barátommal, én pedig találkoztam egy barátnőmmel. A tűző nap és a sör meggylikőr megtette a hatását, én kellemes zsibbadásban töltöttem a napot. Találkoztam a barátnőm francia pasijával is, aki egy nagyon jófej fiatal srác. Jót beszélgettünk. Ô mondta, hogy szerinte már nem is vagyok igazi magyar, mert nincsen miről panaszkodnom. 

Másnap összeszedtek minket a szüleim, és lementünk a Balatonra az egész családdal. A gyerekek rengeteget nőttek, a legnagyobb már iskolába megy, omg. Az unokahugim pedig egy tündér. A hét elején még bizonytalanul lépegetett, a nyaralás végére pedig már szaladt egyedül. Így megy ez. Annak ellenére, hogy utoljára 6 hónaposan láttam, engem rögtön elfogadott és barátságos volt. Filipétől félt egy kicsit az elején. Folyton bújt az ölembe, amikor meglátta. Egy idő után viszont kiderült, hogy csak incselkedik vele. Huncutan rebegtette a szempilláit. A fiúk pedig elkényeztettek. Folyton az én kezemet akarták fogni, mellém akartak ülni. Amikor főztem, úgy ízlett nekik, hogy hagytak egy kicsit a tányéron, hogy amikor az ebéd utáni alvásból felkelnek, újra ehessenek belőle. A négyéves unokaöcsim pedig Anyukám lelkére kötötte, hogy senkinek sem mondhatja el a nagy titkot, hogy ő szeret engem. Awww. Bobozni is voltunk, mert volt két esős napunk. A bobozást sem nekem találták ki. Nyuszi vagyok, ez van. A hatéves unokaöcsimmel mentem és megtiltotta nekem, hogy fékezzek. Szóval teljes sebességgel mentünk száguldottunk végig. Én majdnem meghaltam, az hatéves szája pedig fülig ért. Ki érti ezt?! Szóval így telt a balatoni nyár a családdal. Sok pancsolással, vizibiciklizéssel, lángossal, fröccsel, csapolt Edelweiss-al. 

Tesómék mentek tovább a gyerekekkel Zalakarosra nyaralni, minket pedig a szüleim Budapesten hagytak. Volt még két napunk Isztambul előtt, amit ki is használtam arra, hogy barátokkal találkozzak. Zizu, aki Londonban él, pont a városban volt, így vele is el tudtunk tölteni egy kis időt. Kipróbáltuk a Sziget Eye-t, de az az igazság, hogy a 360 bárból majdnem ugyanezt a kilátást kapod, és mindezt egy ital mellett. A 360-ban kétszer is voltam, először egy barátnőmmel, másodjára pedig Filipével romantikáztunk egy kicsit. Itt üzenem Ilonkának, hogy úgy néz ki ugyanabban a rózsaszín felhőben lépegetünk, mert amikor kiléptem a liftből nekem is tátva maradt a szám. Megnéztük a Pagonyt is, és ettünk a Kazimirben, a Soul Foodban, a Padthai Wokbarban, és a Szatyorban is. A Kazimirben a kiszolgálás pocsék volt, a kaja pedig felejthető. A Soul Food nagyon tetszett. A kiszolgáló srác nagyon jófej volt és az ár-érték arány verhetetlen. A Padthai szintén rendben volt. A Szatyor nagyon hangulatos, de a kaja borzalmas. Ja és én abszolút nem vagyok kajasznob, csak szeretek jókat enni. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire jó volt régi barátokkal találkozni. Nevetni sokat, beszélgetni és ha arról volt szó, együtt sírni. Vannak sajnos barátaim, akiket az utóbbi időben nagyon próbára tesz az élet, de szerintem fantasztikusan viselik és küzdnek a helyzettel. 

Budapest rengeteget változott az elmúlt években, az egyik legcsodálatosabb város, ahol valaha jártam, bár nem vagyok egy nagy világutazó. Rögtön izgalomba is jöttem, hogy wow milyen jó lenne itt élni. A barátaim közelsége pedig csak hab lenne a tortán. Aztán amikor megláttam a repülő ablakából a 25 de Abril és a Vasco da Gama hidakat, eltöltött a melegség. Azt éreztem, hogy hazaértem. Budapest viszont örök szerelem marad.

ringat

A hétvége nagyon jól telt. Péntek este áthívtam egy barátnőmet vacsorázni a teraszunkra. Filipe ment ügyelni éjszakára, így ketten maradtunk a barátnőmmel, és hajnalig beszélgettünk egy-egy három pohár rum&coke&lime mellett. Másnap maratoni vásárlást szerveztünk. Én az a típus vagyok, aki évente négyszer megy el vásárolni, és próbál mindent beszerezni egyszerre. Listával mentem, mert volt olyan szoknyám, rövidnadrágom, nadrágom, amihez nem tudtam milyen felsőt felvenni, don´t ask. Hazavittem pár nélkülözhetetlen dolgot is, mint például a türkizkék bőr szandál, palmafás clutch vagy a fehér csipkeruha. 

Ma Almancil-ban ebédeltünk egy hamburgerezőben, ahol egyszer már jártam egy kollégámmal. Ez a hely nagyon hangulatos és tőlem csillagos ötöst kapott a New Yorker burger. A strand ma fantasztikus volt. Egy felhő sem volt az égen, csodaszépen sütött a nap. A szél kellemesen fújdogált, pont annyira, hogy el lehessen viselni az erős napsütést. Az óceán pedig lustán ringatózott. A víz hideg volt, de egy kis úszás után elkaptam a meleg áramlatokat. Felfeküdtem a víz tetejére, és hagytam, hogy ringassanak a hullámok. Ügyes voltam és nem ment a szemembe a víz. A sós vízzel még mindig nem vagyunk barátok. A parton süttettem a hasamat, olvastam a strandolós könyvemet. A strandcuccunk mindig a kocsi csomagtartójában van, így a könyv is csak a parton szokott előkerülni. Már egy éve olvasom, tavaly hozták nekem a szüleim. Szunyókáltunk is egy kicsit. Ja és tegnap megsütöttem megint az isteni joghurtos-narancsos kuglófot, és azt majszolgattuk a törölközőn sütkérezve. Mindenem homokos lett, mint mindig, de meglepő módon egyre kevésbé zavar. Az elején utáltam. Fura egyébként, hogy tényleg egy karnyújtásnyira élek attól, amiért mások utaznak, hogy nyaralhassanak egy jót. Vannak akik azt mondják, hogy olyan itt élni, mintha egész évben nyaralnának. Nem tudom, lehet velem van a baj, de nekem nem olyan. Na de majd a Balatonon! Már csak pár nap és megyünk. 

movies

Ami az időjárást illeti, az idei nyár elég lesújtó volt eddig. Ma is 22! fok van, és felhős az ég. Nem is értem. Szerettem volna egy kicsit barnulni, mire megyünk haza, de a hetekkel ezelőtt szerzett színem is kifakult. Nem baj, majd a Balatonon barnulok egy kicsit, haha. Faro-ban pedig nem sok mindent lehet csinálni a tengerpartra járáson kívül. Igazság szerint még az sem az igazi, mert a legközelebbi jó partszakaszok 25-30 percre vannak innen. Kérem vissza Portimão-t!

Így jobb híján mozizunk itthon. Mindig akarok írni a filmekről, amiket megnézünk, aztán valahogy mindig elmarad. Na de majd most!

• Nebraska - Egy idős férfi kap egy marketinglevelet, hogy nyerhet 1 millió dollárt. Fejébe veszi, hogy személyesen megy el felvenni a nyereményt. Persze mindenki tudja, hogy ez csak egy marketingfogás, de mégis elindulnak a fiával. Egy nagy utazás kerekedik az egészből, amely során sok rejtett dologra is fény derül. A történet szomorú, cuki és szívmelengető egyszerre.
• Perfect Sense - Nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, így ezt a filmet sem tudtam átélni igazán. Ewan McGregor-t viszont szeretem. Van benne valami vonzó és taszító egyszerre. A film egy kutatónő és egy séf találkozásáról szól egy furcsa világjárvány idején. Az emberek elveszítik az érzékeiket. Emlékeztetett egy kicsit José Saramago Nobel-díjas könyvére, a Vakságra, amit végül sosem olvastam ki. Szégyellem is magam. Nekem annyira nem jött be, de Filipének tetszett. 
• The Broken Circle Breakdown - Miután megnéztük, azt mondta Filipe, hogy ez volt a legszomorúbb film, amit valaha látott. És valóban. Cserébe viszont gyönyörű, nagyon valóságos, és nagyon igazi. Egy fiatal párról szól, akiknek a kislánya rákos beteg lesz. Azt követhetjük nyomon, hogy milyen hatással van mindez a szerelmükre. A történet nem lineárisan pereg, így még érdekesebb. Kétség sem fér hozzá, hogy ez tetszett a legjobban a három film közül. 

holiday planning

Lélekben én már nyaralok. Az utóbbi napokban átestem valamiféle holtponton, és semmi más sem érdekel, csak az, hogy 2 hét múlva megyünk. Megvettem a gyerekeknek az ajándékok egy részét. Vizes játékok természetesen, hogy pancsolhassunk a Balatonban. Vettem két Ulickaja könyvet is, mert még sosem olvastam tőle semmit. Azt hiszem nagyon optimista voltam a két könyvvel. A gyerekek mellett szerintem kinyitni sem lesz időm őket. Pár hete rendeltem útikönyvet az Amazonon, amit sosem kaptam meg. Pénzvisszafizetést kértem, de újat rendelni már nem volt időm, így ezt is otthonra (az igazi magyar otthonomba) postáztam. Ahogyan a Crocs szandált is, ami a világ legkényelmesebb cipője. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmire "vetemedem", de pár hete egy új cipőben indultam el bulizni, és feltörte a lábamat. Egy jófej barátnőm pedig kölcsönzött nekem egy Crocs-ot. Olyan volt, mintha szivacson járnék, az egész estét átbuliztam benne. Azóta sem tudom kiverni a fejemből. Az isztambuli városnézésnek pedig elengedhetetlen kelléke lesz. 

doubt

Napok óta rosszul alszom, ami nálam mindig szorongást jelent. Emlékszem, hogy milyen nyugalommal töltött el a felismerés, amikor Londonba költöztem és egy hónap elteltével rájöttem, hogy átalszom az éjszakákat. 

Tegnap elég durva napom volt, el is fáradtam kicsit. A tútorom ma jön csak vissza. Folyamatosan jöttek a betegek, én meg elfogadtam mindenkit. Aztán csak azt vettem észre, hogy délután kettő van, én pedig még nem ettem semmit, pisilni sem voltam, és egy korty vizet sem ittam. Ennek ellenére nem várom a mai rendelést, nem várom, hogy megint a tútorommal legyek. Egyre nehezebb mosolyogni és együttérzően bólogatni neki.

Holnap pedig kezdem újra a portugál tanulást. Ennek örömére ma kedvem támadt angolul tanulni. Hiányzik az angol. Londonba kéne menni.

weekend plans

Voltam ma egy nyelviskolában és jövő héten már kezdek is. Két és fél éve kezdtem el portugálul tanulni, és az elmúlt két évben egy darab órát semmi vettem, ami szerintem szégyenletes. A leendő tanárom azt mondta, hogy szerinte tökjól beszélek. Mondtam neki, hogy aha, persze.

Ma szabadnapom van egyébként. Amint hazaér Filipe, megyünk a strandra! Este pedig a MED fesztivál Loulé-ban. Ez az ország legnagyobb világzenei fesztiválja, és ráadásul Loulé cuki kis óvárosi utcáin. Jó munkahelyet választottam, ugye?! Szombaton továbbképzésre megyek megint. Igazság szerint már baromira unom ezeket a gyógyszercéges előadásokat és workshopokat, mert többnyire sosem tanulunk semmit. Az elején még mindannyian nagyon lelkesek voltunk, hogy dejó, okosodunk majd, meg ingyen kaja, jó éttermekben. Ehhez képest a héten is voltam egyen, és mindenki úgy jött, mintha a fogát húzták volna. Mindannyian bevallottuk, hogy csak azért mentünk, hogy találkozzunk és együtt vacsorázzunk. Ez viszont nagyon szuper, hogy ilyen jófej kollégáim vannak. A holnap délutáni program is strandolás lesz velük.

Ja és képzeljétek! Filipe hivatalosan kérvényezte, hogy ne ügyeljen többet 24 órát (csak a kötelező tizenkettőt), és elfogadták. A törvény azt mondja, hogy évente 200 óránál több túlórára nem kötelezhetik az orvosokat. Ő ezt már bőven letöltötte. Az más kérdés, hogy éjszakai ügyeletekre osztották be most 12 órára. De azt mondja, hogy ez is ezerszer jobb, mint 24 órát lehúzni a sürgősségin. Szóval most örülünk!

her

Tegnap megnéztük a Her című filmet. Az alapötlet nagyon érdekes szerintem. Dióhéjban arról szól, hogy egy férfi beleszeret az intelligens operációs rendszerébe, és kapcsolatba kezdenek. Ha ez a valóságban létezne, szerintem hatalmas sikere lenne, és sokan nagyon gyorsan függővé válnának. Mindenki tartozni akar valakihez. Szeretne valakit, akivel bármikor beszélgethet, és akivel megoszthatja az életét. Ha pedig valaki éppen túl van egy friss szakításon, akkor egy ilyen "virtuális" kapcsolat nagyon könnyen betöltheti a keletkezett űrt. Valahogy az egész film alatt gyomorgörcsöm volt, mert még nagyon élénken él bennem, hogy milyen volt egyedül, és hogy mennyire magányos voltam. Ráadásul Filipével mi fél éven keresztül távkapcsolatban éltünk, ami azt jelentette, hogy ő Portugáliában volt, én pedig Magyarországon. A fél év alatt csak egyszer találkoztunk, amikor eljött meglátogatni. Filipe egyetemre járt, én pedig a hatodéves szigorlataimra készültem. A film nagyon emlékeztetett erre az időszakra is. Van valakid, akivel minden nap beszélsz, mindent megosztasz, de fizikálisan nincsen jelen. Nem érintheted meg, nem láthatod. Nehéz volt, igazság szerint fogalmam sincsen, hogy hogyan csináltuk végig. Nekünk sokat segített, hogy volt egy pontos dátum, és tudtuk, hogy utána együtt leszünk. 

A film nekem tetszett és elgondolkodtatott. Én egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez valósággá váljon a jövőben. Filipe azt mondta ő képtelen lenne egy ilyen kapcsolatban élni, mert neki nagyon fontosak az érintések. Nekem annyira valódi volt az egész, és annyira emlékeztetett a távkapcsolatra, hogy bizonytalan maradtam. 

a vezetésről

Golfinho-val igazi szimbiózisban élünk. Imádom ezt az autót, szerintem fantasztikus. Pár hónappal ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy gyomorgörcs nélkül induljak útnak. Ehhez képest ma már elindulok ismeretlen városokba is GPS-el és meg is szoktam találni az úticélt. A belvárosban továbbra sem szeretek vezetni, mert hatalmas a forgalom és lehetetlen a parkolás, de az utóbbi időben már nem szoktam ezen sem problémázni. Egyedül járok vásárolni, ügyeket intézni, tenni-venni és ez nagyon jó. Tavaly 1 éven keresztül éltem úgy, hogy mindig függtem valakitől, többnyire Filipétől, mert tömegközlekedés nem létezett. Nagyon rossz volt. Szóval tényleg igaz, hogy gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell. A napi minimum 40 km vezetés hatásosnak bizonyult. Szerintem továbbra sem vezetek jól, de legalább már alakul a dolog. Az a legdurvább hogy most már szeretek vezetni, és ha kimarad pár nap, alig várom, hogy megint beüljek a volán mögé. 

Filipe persze megállás nélkül kritizál továbbra is. Utálok vele vezetni, így az utóbbi időben, ha együtt megyünk valahová mindig ő a sofőr. A piszkálódására pedig, hogy biztos sokat fogyaszt az autó, ez volt a válaszom.

Hazafelé lejtős az út egy részen, ezért a fogyasztásom 3,5 liter körül szokott lenni, felfelé pedig 4,8 körül.

sunday fun

Ma sokáig lustálkodtam, és csak tízkor keltem fel. Reggelire bacont, paradicsomot és tojást sütöttem a sütőben. Általában nem csinálok nagy ügyet a reggeliből, de ma valahogy kedvem volt szépen leülni és közösen reggelizni.

Reggeli után összepakoltuk a tiszta ruhákat, mert már halomban álltak, ágyneműt húztunk, beraktam egy pár mosást, és ebéd után elmentünk strandolni. Annak ellenére, hogy Faro-ban felhős volt az ég, és meleg sem volt. Nekem már nagyon szükségem volt egy kis sugárzásra. Alapvetően könnyen barnuló bőröm van. Otthon csak a vállamra és az arcomra használtam napvédő krémet. Portóban viszont pár éve nagyon megégtem, és azóta vigyázok. Kivéve amikor nem. 30 faktoros olajat használok, ami mellett alig barnulok valamit. A napsugarakkal viszont feltöltődöm és nekem ez a fontos. Valo do Lobo strandjára mentünk ma. Ez a hely igazi turistaparadicsom. A házak hatalmasak, és gyönyörűen rendezettek a kertek. Alig voltak a parton, a vízbe pedig rajtunk kívül szinte senki sem merészkedett be. Strandteniszeztünk, napoztunk, olvastunk, szóval igazi kikapcsolódás volt.

Felső C&A - 5€, alsó Oyso 11€

Ja és felvettem ma az új bikinimet. Nagyon büszke vagyok rá. Főleg azért, mert 16 €-ból sikerült kihoznom. Citromsárga mániám van éppen, így a felső egyértelműen sárga, a bugyi pedig citromos és fodros. Utoljára 3 éves koromban volt fodros bikinim, szóval éppen itt volt az ideje. 

most

Konyha kitakarítva, Filipe a fürdőkádban (iszonyú fejfájása van szegénynek, tegnap 24 órát ügyelt), a maradék sült csirke és gravy az asztalon pihen. Valahogy ez a sült csirke az, ami igazi komfort-és otthonérzetet ad nekem. Az ügyelet pedig borzalmas a sürgősségin. Mondom ezt úgy, hogy én ebben a kórházban még sosem ügyeltem (de a következő években majd fogok). Filipén látom, hogy lassan elfogy szegény. Mindig is vékony volt, de az elmúlt hónapokban nagyon sokat fogyott. Amikor délelőtt hazajön az ügyeletből, sokszor nem tud elaludni, mert nem tudja kikapcsolni az agyát, a betegeken kattog. A 24 óra alatt maximum 1-2 órát aludhat, azt is egy karosszékben, mert ágy nincs. Másnap pedig konstans fejfájása van, mint ugye ma is. Megmondom őszintén, hogy nagyon elégedett vagyok a döntésemmel, hogy a családorvoslást választottam. Belgyógyászként 60 éves koromig 24 órákat ügyelhetnék, család és gyerekek mellett. Nem tudom, hogy mások hogy csinálják ezt. Dolgoztam én 60-70 órákat hetente Londonban a két lábamon, de az egész más volt, mint felelősségteljes döntéseket hozni és beteg, elesett emberekkel foglalkozni. Pont ma írta Rotigotin, hogy a héten 84 órát dolgozott. Iszonyú kemény.

A betegeink pedig egyre inkább hozzám nőnek, pedig még csak fél éve ismerem őket. Az elmúlt hetekben továbbképzésekre jártam, és a tútorom vitte azokat a rendeléseket is, amiket én jegyeztem elő, mert visszahívtam a betegeket. Alig várom, hogy hétfőn bemenjek és megnézzem, hogy mi van velük, és hogy mit csinált a tútorom. Amúgy ma (szombaton) megint továbbképzésen voltam. Találkoztunk egy doktornővel, akinek a rendelésein már bent ültem egyszer. Mondta a tútoromnak, hogy mekkora szerencséje van velem. Erre ő nem reagált semmit. Szóval így vagyunk most.

Az utóbbi hetekben beindult a szociális életem is. Állandóan van valami. Egyre több ismerősöm van, akivel összefuthatok. Találtam pilates és kizomba órát is. Évek óta szeretnék táncolni tanulni, mert az a helyzet, hogy nekem innom kell ahhoz, hogy áttáncoljam az éjszakát. Gátlásaim vannak és szerintem jót tennének a táncórák. Most már csak bátorságot kell gyűjtenem hozzá. A kizomba egy afrikai (angolai) tánc, és szerintem gyönyörű. 

Kevesebb, mint 1 hónap múlva pedig megyünk haza. Balatoni nyaralás lesz egy hétig az egész családdal. Kibéreltünk egy házat. Úgy várom, mintha valami egzotikus nyaralás lenne. Mondhatja bárki, hogy hálátlan vagyok, így a tengerparton élve, de nekem nagyon hiányzik az édesvíz és a füves part. Néhány napig Budapesten leszünk, aztán pedig irány Isztambul. 

a víz szeme

A strandolás megint elmaradt, mert csak 24 fok volt ma, és felhős volt az ég, amikor elindultunk. Filipe megint ügyel, így egy barátnőmmel és a 4 éves kisfiával kirándultunk. Olhos de Água szikláit jártuk be. Szabad fordításban azt jelenti, hogy a víz szeme. Tanulnom kellett volna ma, de ez lett belőle.

lámpaláz

Nem mondhatom, hogy eseménytelenül telnek a hetek. Például múlt héten volt a regionális szakorvosjelölt találkozó, ahol sikeresen beégtem. Egy posztert kellett volna előadnom. Otthon szépen begyakoroltam a 2 perces szöveget. Ezerszer elmondtam, minden rendben volt. Aztán kiálltam 150 ember elé, belekezdtem magabiztosan a mondandómba, és akkor egyszer csak minden fehér lett, a fejem pedig üres. Leblokkoltam. Pár másodperc után pedig azt mondtam, hogy " Elnézést, de nagyon izgulok!", majd elmondtam az utolsó pár mondatot a betanult szövegből. A munkatársaim, a barátaim, a tútorom, mindenki irtó cuki volt, és kegyes hazugságra vetemedtek. Azt mondták jól sikerült, és hogy nagyon szimpatikus voltam. Nem szívesen emlékszem vissza erre a napra. Péntek-szombaton konferencián voltam. Szombaton pedig egy új hamburgerezőben ebédeltünk. Filipével nagy hamburger rajongók vagyunk. A hely tökéletes mása a lisszaboni nagyon sikeres Hamburgueria do Bairro nevű láncnak, ahová Filipe húga vitt el minket 2 hete. Több éttermük is van, és mindenhová sorban állnak az emberek, hogy bejussanak. Eszembe is jutott London. A hely nagyon hangulatos, a hamburgerek pedig fantasztikusak és nagyon kreatívak. Ha Lisszabonban jártok próbáljátok ki! A Faro-i sem rossz, sőt Filipe szerint finomabb.

Szombat este pedig hivatalosak voltunk egy barátunkhoz vacsorára. Remekül sikerült, kb 15-en voltunk. A többséget ismertem, mert pár hete már voltam itt egy buliban. Akkor ott is aludtam két lánnyal, akiknek én voltam a fuvarja hazafelé. Szóval megvolt az első halálosan másnapos vezetés is, és túléltük. A mostani buli kevésbé volt ütős, hajnal 3 körül leléptünk Filipével. Voltak viszont 25 éves fiúk a társaságban, akik hihetetlen cukik voltak és sokkot kaptak, amikor megtudták, hogy 30 leszek idén. Azt mondták minimum 7 évet letagadhatnék. Szóval én egész este vigyorogtam, érthető okokból. Vasárnap megnéztünk a The Grand Budapest Hotelt és az American Hustle-t. Egyiktől sem ájultam el. Valahogy az utóbbi hétvégéken sosem volt jó idő, így még mindig nem voltam idén strandolni. Szégyen és gyalázat. Holnap viszont munkaszüneti nap van, így irány a part! 

hétfő

Szeretem a hétfőket. Reggelente persze mindig fáj egy kicsit, de valahogy mindig eltölt az újrakezdés izgalma. Reggel fél 8-kor, amikor munkába indulok, még nagyon csöndes minden, mindenki alszik. A levegő is kellemesen hűvös. Nagyon szeretem a nyári reggeleket. Hétfőnként pedig mindig hamar végzek, és hazafelé elugrom vásárolni. Az utóbbi hetekben mindig ugyanazokat a dolgokat főztem. Semmi kreativitás. Ma viszont kedvem volt gondolkozni, és eszembe jutott sok-sok étel, amikről az utóbbi időben megfeledkeztem. Ma lazacot készítek majd, majonézes, savanyú uborkás, citromos, kapribogyós mártással. Eddig mindig kapribogyó nélkül csináltam, de ma eszembe jutott, hogy az eredeti recept szerint ez is van benne. A héten lesz még curry-s csirke, kolbászos-paradicsomos-bazsalikomos-parmezános tészta és lasange is. A mai ebédem pedig baguette volt, pesuntóval, brievel, rukkolával és azori-szigeteki fügelekvárral. Letagadhatatlan, hogy Molnárilonka ihlette az ebédet. Ja és ez az év legjobb időszaka. Még lehet kapni sárgabarackot és már érik a füge! A képen látható az egyik kedvenc zöld borom, ami egészen pontosan 1,65 €. Iszonyú mázlim van ezzel kapcsolatban is. A borok olcsóak és fantasztikusak. A növényt pedig az egyik betegtől kaptam. Egy bazsalikomféle, ami a portugál vallásos ünnepek kelléke.

A munkahelyet továbbra is nagyon szeretem. Mostanában sokszor volt szabadságon a tútorom, így előfordult, hogy én vittem az előjegyzett rendeléseit is egyedül. Ma például terhesgondozás volt, ami elég nagy mumus, mert sok mindenre kell figyelni. Pontosan ki kell számolni a laborok és az ultrahangok időpontját is. Ma a 15-17 hetes kismamák babáinak a szívhangját is megtaláltam, ami nem annyira egyszerű a mi gyenge készülékünkkel. De persze itt sem fenékig tejfel minden. Az itteni törvények csak a terhesség 10. hetéig engedélyezik az abortuszt. A mai egyik betegünk 2 nappal a 10. hét után szerette volna elvetetni a babát a kórházban, de már nem volt lehetséges. A beteg heroinfüggő, most éppen Metadon programon van. Idén már volt egy abortusza. Próbáltam kiszámolni, hogy hány hetes terhes lehet, mivel nem emlékszik sem az utolsó menstruációra, sem pedig az ultrahang időpontjára  a kórházban. Olyan 15 hetes lehet. Beutaltam a kórházba, mert veszélyeztetett terhes. Csalódott vagyok és szomorú. 

love is in the ER

A képet Filipe készítette a héten ügyeletben. Autóbalesetes pár, akik végül kézen fogva sétáltak ki a sürgősségiről. Cukik, nem?! Protokol, hogy mindenki aki autóbalesetet szenvedett így érkezik és így is marad, amíg az ortopéd orvosok és a sebészek meg nem vizsgálják. Nagyon sok baleset van Algarve-ban. Tavaly minden ügyeletem alatt történt legalább egy. Vigyázzatok egymásra! 

elsők

Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben csak ilyen összefoglaló bejegyzésekre futja.

Ami történt:

• Első csiga evés. Csiga szezon van!! 

• Első tengerparti ebéd a Faro-i strandon.
• Első kávézás és vacsora a teraszunkon.
• Első túró rudi (egész pontosan 4 db, ebből 3 rögtön egymás után) karaván sajt és gyulai kolbász idén. A magyar barátőm lepett meg vele. Örök hála érte.
• Első absztrakt leadás.
• Első ebéd a szuperúj kiskuktámmal, Jamie Philips robotgépével elkészítve. Imádom ezt a gépet, meg persze Jamie-t is, de ezt már tudjátok. A gép szeletel 1-7 mm vastag szeletekben, darál, gyümölcslevet facsar, habot ver, dagaszt, darabol, jégkását és fagyit csinál. A portugáloknál nagy divat a Bimby, ami egy főzőgép. A receptek úgy szólnak, hogy nyomd be a 3-as gombot, aztán a 7-est aztán pedig a 2-est. Számomra felfoghatatlan a sikere, mert a használatával elvész a főzés öröme, gombnyomkodás marad az egész. Arról nem is beszélve, hogy 1000€ az ára. Nem írtam el, tényleg 300.000 Ft körül mozog az összeg. Az én kuktám 140€ volt és szerintem mindent tud, amire szükségem lehet. Egy barátnőm pont itt volt, amikor megérkezett és ő is rögtön beleszeretett.

Holnap pedig lehet menni megint dolgozni. De nem panaszkodom, mert ez már a harmadik hét a hónapban, amikor egy nappal rövidebb a hét. 

lately

Az elmúlt hetek sűrűn teltek. Ez az első hétvége ebben a hónapban, amikor itthon vagyok. Az Évora-i hétvége nagyon jól telt. Sok beszélgetéssel, sétálással és közös főzéssel Silviával. Silvia nincsen túl jól mostanában. Én pedig tehetetlennek érzem magam. Kívülállóként ugye borzasztó egyszerű tanácsokat osztogatni, de valahogy az utóbbi időben annyira elcsépeltnek érzem ezt. Valószínűleg azért, mert még nagyon élénken élnek bennem a saját bizonytalanságaim. Ahogyan arra is nagyon pontosan emlékszem, hogy a jó tanácsokkal semmire sem mentem. Szóval egy jó ideje már csak meghallgatom a többieket.

Két hete voltunk szavazni két magyar barátnőmmel Lisszabonban és fantasztikus volt. A szavazás rész is persze. Pláne, amikor másnaposan, a tűző napon másztunk fel egy nagy dombra, a világ végén lévő nagykövetségre. De megérte. Az épület csodaszép és mi iszonyú büszkék voltunk magunkra. Ahogyan előző este is, amikor elmentünk a Bairro Alto-ba bulizni, és mindenkinek elmondtuk, hogy mi milyen felelősségteljes állampolgárok vagyunk. Az estét a szállásunk alatti indiai étteremben kezdtük.  A hostel szobája nem volt túlságosan hívogató, ugyanis egy falra nézett az ablak, de volt saját fürdőszobánk és ágyunk. Másra pedig nem volt szükség. Az étteremben nagyon finomakat ettünk, és itt találkoztunk Joannával is, aki egy lengyel szülész barátnőm. Együtt erasmus-oztunk Portóban, és ugyanakkor találkozott a Zöld-foki szigeteki életmentő barátjával, amikor mi Filipével. Az ő helyzetük kicsit bonyolultabb, mert Joanna azóta is otthon él. Az pedig hatalmas meglepetés volt, hogy pont azon a hétvégén ment meglátogatni a pasiját, amikor én is Lisszabonban voltam. A vacsora után lesétáltunk Bairro Alto-ba és mindenféle beszélgetésekbe keveredtünk. Például angol legénybúcsúzó apukákkal, akiket alig tudtunk lerázni. Az egyik fickó fél órán keresztül fényképeket mutogatott a gyerekeiről és próbált meggyőzni arról, hogy most azonnal menjek férjhez és szüljek gyerekeket. Mert házasság nélkül semmit sem ér a kapcsolatom. Pff. Végül egy táncolós helyen kötöttünk ki, ahol annyian voltak, hogy alig lehetett megmozdulni, de mivel már csak ez a hely volt nyitva, így maradtunk. Én pedig elkezdtem beszélgetni egy 25 éves fekete, szuper szexi rezidens fiúval. Egész este udvarolt nekem, figyelmes volt, készséges és én ezt iszonyatosan élveztem. Azt mondta, hogy Algarve-ba jön majd ortopéd sebésznek csak miattam. Mekkora cuki már, haha. Mondta, hogy azonnal szóljak neki, ha Filipével véget érnek a dolgaink. Remek önbizalomnövelő este volt ez. Már nagyon rám fért. Nekem szerencsém van Filipével, mert sok figyelmet kapok tőle nap, mint nap. Azt viszont senki se mondja nekem, hogy egy nőnek nincsen szüksége vadidegenek visszaigazolására.

Múlt hétvégén pedig elmentünk a Sevilla-i IKEA-ba. Vettünk cipősszekrényt, tükröt, akasztót az előszobába, szőnyeget a nappaliba, függönyt a szobákba, tányérokat és evőeszközöket a konyhába, asztalt és székeket a teraszra. Szép lassan berendezkedünk.

Lementek az előadások is a munkahelyemen. Megdicsértek, és én is úgy éreztem, hogy jól sikerültek.  Most pedig neki kell kezdenem a szakdolgozatnak, de úgy döntöttem, hogy ezt a hosszú hétvégét kiadom magamnak. Itt van most velünk Filipe húga a héten. Szünet van az egyetemen és eljött minket meglátogatni. Silvia is Algarve-ban van a családjával. Portimão-ban van egy lakásuk, így holnap elmegyünk meglátogatni és kicsit nosztalgiázni. Nagyon hiányoznak az ottani strandok. Csodaszépek.

két hét boldogság - 3

Épségben hazaérünk Golfinhoval a szakadó esőben.

két hét boldogság - 2

Akvadukt a hotel kertjéből. 

két hét boldogság - 1

Tegnapi kép. A történet az, hogy egész nap esett az eső, aztán elindultunk sétálni, és kisütött a nap. Portugáliában nagyon sokszor látok szivárványt. Ráadásul olyan szép élesek, mint amilyen ez is.

arco-íris de Évora

játék - két hét boldogság

A játék tökjó dolog. Mindig megmelengeti a szívemet, ha valaki gondol rám. Volt legutóbb a "7 érdekesség játék", amit Rotigotin és Ilonka is továbbadott nekem. Azóta is szégyellem magam, hogy nem játszottam.

A mostani játék arról szól, hogy 2 héten keresztül le kell írnunk, hogy mi csalt aznap mosolyt az arcunkra. Marcipántól kaptam és nagyon köszönöm. 

hosszú hétvége

Mostanában nagyon sokat dolgozom. A szabadidőmet pedig teljes egészében cikkek olvasására és előadás készítésére fordítom. Ha pedig ennek vége, akkor el kell kezdenem írni a szakdolgozatot és tanulni a vizsgára. Komolyan megtanulhatnám már, hogy hogyan kell beosztani az időmet, hogy mindenre legyen időm. Durva, hogy például Faro-ból is alig láttam eddig valamit. A partra pedig még egyszer sem mentünk le. Bedarált minket a gép teljesen.

Amúgy most éppen nincs okom panaszkodni, nem mintha máskor lenne. Éppen Évora-ban vagyok, mert Filipe konferenciára jött, én pedig elkísértem. Valójában Silviát jöttem meglátogatni, aki ide költözött. Tegnap vele vacsoráztam és nagyon jó volt végre beszélgetni egy kicsit. Tegnap napközben mászkáltam a városban is. Nagyon cuki és karakteres ez a hely. A belvárost a régi középkori városfalak veszik körbe. A hotel például a fal tövében van, plusz itt megy el az ókori római akvaduct is. Nagyon durva. Tegnap séta közben olyan érzésem volt, mintha megállt volna egy kicsit az idő. 

Úgy volt, hogy Siliviánál alszom majd, de végül kiderült, hogy a hotelt 2 személyre foglalták Filipének. 5 csillagos a hotel, szuper reggelivel, fürdőköpennyel, papuccsal és üvegfallal a fürdőszoba és a hálószoba között. Most is éppen a meleg köntösben ücsörgök. Csináltam most mindenfélét, amire az utóbbi hónapokban nem szántam időt. Például kifestettem a körmöm, jó hosszú zuhanyt vettem, jól bekrémeztem magam. Tudom, ez másoknak nem nagy szám, de nekem mostanában nem volt időm/lehetőségem semmi ilyesmire. A Loulé-i lakás egy dohos jégverem volt. 5 perc alatt zuhanyoztam és azonnal felöltöztem mindig. Eldöntöttem, hogy ezentúl több időt fogok magamra szánni. Biztos én vagyok béna, de a lakáskeresés, költözés, új munkahely körben teljesen elvesztem. Annyi mindennek szeretnék megfelelni, hogy közben nem szánok időt az igazán fontos dolgokra.

Na de ezen a hétvégén turistáskodom, barátnőzöm és igyekszem pihenni egy kicsit. Ez utóbbi meglátjuk mennyire fog sikerülni, mert az előadást jövő héten kell megtartanom.

casa nova

Beköltöztünk. A festő csodaszépen kifestette a lakást. Minden hófehér, tiszta, napsütéses, világos, madárcsicsergéses. A költözést úgy oldottuk meg, hogy Filipe minden nap vitt valamit az új lakásba, amikor dolgozni ment. Így végül már a hétvége előtt átpakoltunk mindent. Azóta összeraktuk a bútorokat is. Na ez nagy kaland volt. Csak az ágy 4 órába tellett. A fickó, aki beszerelte a héten a tv-t és az internetet, viccelődött velünk, hogyha elvesztíjük a munkahelyünket ne csüggedjünk, mert nyithatunk egy bútor-összeszerelő vállalkozást, olyan profik vagyunk. A komód volt az utolsó, amit összeraktunk. Én már nagyon nyüszögtem közben. Természetesen rengeteg dolog hiányzik még, de már látom a fényt az alagút végén.

A lakás pedig fantasztikus. Filipével úgy örülünk neki, mint a kisgyerekek. Minden este elmondjuk egymásnak elalvás előtt, hogy mennyire szeretünk itt lakni. Filipe vett egy 55"-es tv-t, ami nekem először hatalmasnak tűnt. Azóta elkezdtük nézni a Masters of Sex-et és igazi házimozi. Ja igen, és van végre főzőműsoros csatornám, amin sok-sok Jamie is megy. Nem mintha lenne időm tv-t nézni.

Hétfő óta pedig egyedül járok dolgozni kocsival, egész pontosan Senhor Golfinho-val. Első nap még izgultam, aztán valahogy természetessé vált az egész. 40 km-ert vezetek naponta. Golfinho fantasztikus amúgy. Szoktam is mondani, hogy ez az autó magától megy, vezetni sem kell. 

Az idő pedig csodás. Ma is 24 fok van, káprázó napsütéssel. Lassan itt az ideje megnézni az itteni strandokat. A meleg pulcsik pedig kapásból mehetnek a vákuumzsákba. Na igen, a ruhák még zsákokban állnak, egyszerűen nem tudom magam rávenni, hogy elpakoljam őket. Utálok ruhát hajtogatni és vasalni.

A munkahelyemet pedig nagyon szeretem. Egyre többet rendelek egyedül, és egyre jobban élvezem. Sokkal magabiztosabb vagyok minden egyes nap, és egyre többször érzem azt egy-egy rendelés végén, hogy a beteg elégedetten távozott. A tútorommal szerintem jól alakulnak a dolgok, kedveljük egymást. Egyik nap, amikor reggel nagyon ásítoztam megjegyezte, hogy egész biztosan a szakdolgozatomat írom éjszakánként. Értettem a célzást. Igaza van, el kell lassan kezdenem, mert júniusban vizsgázom. Csak valahogy nehéz időt találni mindenre. Ez a lakáskeresés, költözés, berendezkedés rengeteg időt elvett. Plusz előadásokat is kell készítenem. Most is éppen a rákszűrésekről készítek egy anyagot, amit április 2-án kell előadnom. Merthogy mi végezzük a méhnyak-, emlő-, vastagbél- és prosztatarák szűrést is.

Remélem hamarosan visszarázódom a dolgokba és kialakul a napi rutinom. És akkor majd mindenre jut időm. Haha. Blogolásra is például.

heti program

Ezen a héten van mit csinálni:

• Festés - A festő ma kezdett el dolgozni a leendő szép fehér falainkon. Remélem péntekig elkészül minden.
• Költözés - Ez nagyon érdekes lesz munka mellett, hétköznap lebonyolítva, de optimista vagyok. Csütörtök-péntek lezavarjuk és kész. Más választás nincs, mert szombaton Filipe megint 24 órát ügyel.
• Bútorok - Múlt hétvégén megvettük a bútorokat az IKEA-ban. Azt mondták 7-10 nap alatt kiszállítják. Tegnap hívtak, hogy ma már megérkezik a szállítmány. Először egy kicsit bepánikoltam, hogy hová fogunk pakolni, mert festés előtt/közben nem sok értelme lett volna telepakolni a lakást. Végül kiderült, hogy mi döntjük el mikor vesszük át a csomagot, szóval péntek lesz a nagy nap.
• Előadás - Tegnap délután azt mondta nekem a tútorom. "Figyelj arra gondoltam, hogy a szerdai megbeszélésre összerakhatnál egy protokolt az antikoaguláció szakrendelésre és előadhatnád azt is!" Először köpni-nyelni nem tudtam. Tudja nagyon jól, hogy költözésben vagyunk. Mondtam, hogy oké igyekszem, de nem biztos, hogy lesz időm rá. Erre azt mondta, hogy ma úgy sincsenek előjegyzett rendelések a karnevál miatt, csak a délutáni regionális meetingre menjek be, és így lesz időm megcsinálni. Erre már nem tudtam mit mondani. Tegnap délután elkezdtem természetesen a munkát. Cikkek, guideline-ok keresése. Amikor pedig észrevettem, hogy újra működik a goto_uptodate a google-ben*, felsikítottam örömömben. Esküszöm nem emlékszem mikor örültem utoljára ennyire valaminek. Filipe csak annyit mondott erre, hogy "Nerd!". 

* Az UpToDate egy folyamatosan frissülő (a legújabb kutatási eredményekre reflektáló) szakmai oldal, ami átfogó, lényegre törő információt ad a különböző betegségekkel kapcsolatban. Egyfajta guideline-ként működik. Természetesen elég borsos ára van. A kórházak elő szoktak rá fizetni, de egy ideje már a Faro-i kórházban sem elérhető, mert nincsen rá pénz. A goto_uptodate egy trükk, ami kilistáz ingyenes hozzáféréseket, de az utóbbi időben mindet blokkolták.

napos

Ma álltam a konyhában, és megcsapta az orromat a sütőben sülő fokhagymás bagett illata. (Nem, nem akarok arról beszélni, hogy az elmúlt napokban milyen szemeteket eszem.) 5 másodpercig otthon éreztem magam. Aztán belegondoltam, hogy már csak egy pár hét, és végre szép konyhám lesz, ahol majd mindenfélét süthetek-főzhetek. A sütőből pedig majd áradnak a finom illatok. Amikor pedig kicsit jobb idő lesz, akkor majd a 10 nm-es teraszomon reggelizem és kávézom. Amikor ide értem a gondolatmenetben, akkor nagyon elkezdtem mosolyogni. 

Akkor is mosolyogtam, amikor délután munkába sétáltam. Sütött szépen a nap, csicseregtek a madarak, én pedig arra gondoltam, hogyha kocsival járnék akkor minderről lemaradnék. Ja és reggel is mosolyogtam, amikor Filipe iszonyú nyűgös volt, hogy fel kell kelni és dolgozni kell menni. Azt ecsetelte, hogy ilyenkor kéne nyaralni menni valami meleg(?) helyre, mert itt hideg van és rossz idő, és ez milyen lehangoló. Mondtam neki, hogy ne viccelj, minden zöld, tele van minden virágokkal, a mandulafák januárban virágzanak és így tovább. Tény hogy sokat esik ilyenkor télen(?) az eső, és a lakásban is hideg van, de összességében akkor is megmosolyogtató, hogy kinek mit jelent a rossz idő és a tél.

A munkahelyen is mosolyogtam ma. Például azon, hogy milyen zavarban volt előttem az egyik beteg, egy 22 éves szép életmentő fiú. Ma egész nap magabiztosan rendeltem és tökjó volt. Igazság szerint nem volt más választásom, mert kaptam magam mellé egy orvostanhallgató fiút, előtte pedig mégsem lehetek bizonytalan. Nem mintha a betegek előtt lehetnék.

Ez egy ilyen mosolygós nap volt.

közömbös

Második napja ébredek fejfájással és kaparó torokkal. Azt hiszem az a csoda, hogy eddig kihúztam betegség nélkül úgy, hogy két hónapja köhögnek rám a betegek a munkahelyen. De az is lehet, hogy agyhártyagyulladásom van és azért fáj a fejem. Filipe múlt héten kifogott egy agyhártyagyulladásos beteget az ügyeletben. Este 9-kor hívták fel, hogy profilaxist kell csinálnia (a diagnózis csak azután derült ki, hogy lejárt a munkaideje). De szerintem egész egyszerűen csak taknyos-lázas leszek vagy nem.

A hétvégét itthon töltöttük. Én igyekeztem befejezni a lakástervezést. Bár még mindig bizonytalan döntésképtelen vagyok bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Órákat képes vagyok eltölteni például az IKEA bútortervező programjával. Amit pedig nem lehet beleilleszteni a képbe, azt berajzolom a Paint-ben. Hétvégén összeraktam egy vérhígítót szedő betegeknek szóló brosúrát, mert az ő havi kontrolljukat is mi csináljuk. A kényszerességem az ilyen dolgok kapcsán mutatkozik meg igazán. Nagyon élveztem ezt a munkát, pláne hogy még sosem csináltam brosúrát. Az eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok. Valójában azért készítettem el ezt most, mert a következő hetekben a költözéssel leszek elfoglalva, és a tútoromnak valamit le kellett tennem az asztalra. Egyszerűen éreztem, hogy érzi rajtam a motiválatlanságot, és egyre feszültebbek kezdtünk lenni mindketten. Emailben már visszajelzett, hogy nagyon tetszett neki, szóval most örülök egy kicsit.

Amúgy ez a tútor-tanítvány kapcsolat elég durva dolog. Az elkövetkező 4 évben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy plusz egy "szülő-gyerek" kapcsolat lesz az életemben. Heti 5 napot együtt töltök a tútorommal. Tudom mi zajlik a magánéletében, tudom mi bántja, minek örül, mert sokat beszél a dolgairól. Plusz mindenféle elvárásai vannak velem szemben, amiknek én szeretnék megfelelni. Látja a hibáimat, ahogyan én is látom az övéit. A feltétel nélküli szeretet természetesen hiányzik a kapcsolatból. De azért az nem lenne rossz, ha legalább kedvelnénk egymást. A tútorom konfliktuskerülő személyiség, nem szeret konfrontálódni, csak mások háta mögött hümmög. Ez pedig nagyon rossz dolog, mert így sosem fogom tudni, hányadán állunk. Egyelőre egészen jól elvagyunk. Meglátjuk mi lesz. 

Az orvoslást az utóbbi időben nem élvezem, alig lelem benne örömömet. Ez is oka a már fent említett motiválatlanságomnak. Igazság szerint nem csak a munkával kapcsolatban vannak ilyen érzéseim. Nagyon közömbös vagyok, semmihez sincsen kedvem. Azt remélem, hogy a költözés után kicsit visszarázódom az életbe. Képzeljétek főzni sincsen kedvem, mert utálom a mostani lakás konyháját. 

Építésznek vagy könyvelőnek kellett volna mennem, de ezt már elmondtam párszor.

missing

Eltűntem, és minél több idő telt el blogolás nélkül, annál jobban hiányzott. Közben pedig, csak az ambivalencia kedvéért, egyre kevesebb kedvem volt írni, mert annyi minden történt, és annyi minden kimaradt. Az viszont annyira jó, hogy közben ti folyamatosan blogoltatok. Volt olyan, hogy napokig blogot olvasni sem volt időm, aztán megnyitottam a feedly-t és tádám, várt egy halom olvasatlan bejegyzés. Ezt pedig nagyon szeretem, szóval köszi.

A múlt héten csütörtök-péntek konferencián voltunk Lisszabonban. Végre találkoztam újra a Portimão-ban megismert rezidens barátaimmal, és annyira jó volt. Bár sok időnk sajnos nem volt. Viszont március végén Filipe megy egy onkológiai konferenciára Évora-ba, ahová majd én is utána megyek a hétvégére. Silvia barátnőm Évora-ba kölötzött ugyanis (szintén családorvos) és csinálunk majd mindenfélét. 

Vettem egy laptopot, ami csodaszép, de olyan manővereket csinál, amiket a 10 éve vett gépem 6 év használat után kezdett el csak csinálni, szóval a héten szomorú búcsút veszünk egymástól. Közben arra is rájöttem, hogy nincsen szükségem 15.5"-ös kijelzőre, elég lesz egy kisebb is. Az viszont mindenképpen érdekes élmény volt, hogy 2 év táblagép használat után "elsorvadt" a mutatóujjam. A középső ujjam a leghosszabb, így azzal egyszerűbb volt az érintőképernyőn dolgozni. Oda kell figyelnem, hogy összehangoltan tudjam használni az ujjaimat a gépelésnél.

Van végre lakásunk! Na ez egy iszonyú tortúra volt. Rengeteg agyalás után úgy döntöttünk, hogy mégsem veszünk lakást. Szóval az egy hónapnyi keresgélésre szánt idő ment a kukába, és elkezdtünk kiadó lakásokat nézni. A felhozatal siralmas, a szóba jöhető lakások pedig csillagászati áron voltak. Végül csütörtökön reggel ráakadtam egy hirdetésre, azonnal kommunikáltunk a tulajdonossal, és leszerveztük estére a látogatást.  A mostani bérlő nagyon szimpatikus volt. Amikor elköszöntünk majdnem elsírta magát. Azt mondta nagyon szeretett itt élni és nagyon boldogok voltak ebben a lakásban. Ez jó jel, nem?! Másnap Lisszabonból felhívtuk a tulajt, 1 nap egyezkedés után pedig sikerült megegyeznünk. Elvileg március elejétől a miénk a lakás, de még ki kell festenünk. Apropó festés. Ti festettetek már lakást? Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy belevágjunk-e egyedül. A tiplik? helyét le kell glettelni, plusz a gyerekszobában egy fal lilára van festve. A többi helyiségben mindenhol törtfehér a fal, én pedig fehéret szeretnék. Szerintetek? (Az egyezkedés része volt, hogy mi vállaljuk a festés költségeit.) A festők hihetetlen összgeket kérnek.

Az elmúlt két napot pedig az IKEA-ban töltöttük. Egyelőre csak egy matracot vettünk, mert akciós volt. Fel kell mennünk az elkövetkező két hétben újra Lisszabonba, és megrendelni a dolgokat. Szóval most az IKEA bútortervező programjával játszadozom, az Amazon-on keresgélek, illetve lakberendezési blogokat böngészek és igyekszem kitalálni, hogy mi hogy legyen. De legalább van egy biztos hely az életemben az elkövetkező 5 évre remélem. Ez nekem nagyon nagy dolog. Szóval fészekrakás van.

hétfő

Tegnap újra a rendelőben voltam. A hétfői nap érdekes, mert délelőtt terhesgondozás és "családtervező" rendelés van. Ez utóbbi magában foglalja a fogamzásgátlás minden formáját, ami mindenkinek ingyenes. A családorvos helyezi be a fogamzásgátló implantátumot is a felkarba. Ez egy vékony pálca, amit a bőr alá kell belőni egy tollszerű szerkezettel. A pálcából folyamatosan szabadul fel a hormon, és 3 évig fejti ki hatását. Amikor befejeztem az egyetemet, még nem volt forgalomban otthon, de van egy olyan sejtésem, hogy a helyzet változatlan. Ez egy rendkívül hatásos formája a fogamzásgátlásnak, főként a szociális problémákkal küzdők részére, mert nem kell rá odafigyelni. 3 évig teszi a dolgát magától. A méhen belüli fogamzásgátló eszközt (spirált) is a családorvos helyezi fel, ahogyan a méhnyakrákszűrést is mi csináljuk. Az egyetemen egyetlen nőt sem vizsgáltam meg, mert nem volt rá lehetőség. Szóval itt volt a premier az új munkahelyemen. Már túl vagyok jópár citológián, és egyébként rögtön elsőre sikerült. Tegnap volt egy hihetetlen cuki élményem. Visszaadta a hitemet, hogy még vannak jólnevelt, értékekkel rendelkező fiatalok. Egy 16 éves lány volt a rendelésen, és én teljesen meghatódtam, hogy a barátja is eljött vele. Annyira jólneveltek és szépek voltak! Miután elmentek, bejött a nővérünk is áradozni, őt is teljesen elvarázsolták. 

Délután mentális problémákkal küzdő gyerekek részére tart rendelést a tutorom. Ezekkel a gyerekekkel pszichológus is foglalkozik, plusz rendszeresen konzultálnak  az esetekről gyermekpszichiáterrel is. Nagyon sokszor családi problémák állnak a háttérben, sok szomorú eset van sajnos. Szerintem nagyon fontos, hogy működik itt egy ilyen szakemberekből álló csoport, akik segítséget tudnak nyújtani. Persze csodát ők sem tudnak tenni.

Az adminisztrátorainkat, akik mindannyian 50 körüliek vagy idősebbek, tegnap a Setúbal-i tűzoltók naptára hozta izgalomba. Ma is belefutottam a naptárba egy portugál blogon, így úgy gondoltam veletek is megosztom. Én Januárt és Júliust vinném haza.

kagyló, rák és lingueirão

A héten mindenfélét csináltam. Az volt a cél, hogy megismerjem az egészségközpontunkat. Voltam szülésre felkészítő tanfolyamon, szoptatás tanácsadáson, TBC szakrendelésen, dietetikus rendelésén, iskolában nővérekkel, és egy kis faluban a hegyekben a világ végén, ahová hetente egyszer jár orvos. Érdekes volt, de örülök, hogy hétfőtől újra a munkahelyemen dolgozom.

Ez az első hétvége idén, amikor Filipe is itthon van. Tegnap együtt mentünk a piacra és annyira jó volt. Csevegtünk a nénikkel-bácsikkal, likőrt kóstoltunk és sétáltunk egyet a napsütésben. Vettünk málnát! Igaz, hogy nem ribizli, de én akkor is nagyon örülök most. A halpiacon pedig bevásároltunk friss tengeri herkentyűkből. Minden hozzávaló portugál volt, a fagyasztottat többnyire Thaiföldről importálják. A lingueirão (hüvelykagyló) még élt, amivel tisztában voltam, de amikor beáztattam sós vízbe, és megmozdult a kezemben, mégis hatalmasat sikítottam. Filipe pedig jól kinevetett. Eddig még csak fagyasztott kagylót készítettem, lingueirãot pedig csak étteremben ettem, szóval izgultam hogy milyen lesz. Plusz a megszokott recepten is változtattam, ugyanis amikor megkérdeztem az árustól, hogy melyik kagylót jó sütőben sütni, akkor nagyon rosszallóan nézett és azt mondta, hogy egyiket sem. Mondtam, hogy eddig csak fagyasztottat vettem, mire elhúzta a száját, hogy hát igen. Majdnem elszégyelltem magam. Nem vagyok gasztrosznob, csak szeretek jókat enni. A tűzhelyen főztem meg mindent. Fehérbor, olívaolaj, vaj, fokhagyma, citrom és koriander került a kagyló és lingueirão mellé. A rákot csak fokhagymás olívaolajban sütöttem 2 percig. Megmondom őszintén, hogy nekem jobban ízlik a sütőben sütött változat. Mondhat bárki bármit, ezentúl maradok a bevált receptemnél.

előtte

utána

A lakáskeresés most pihen egy kicsit. Nem hirdettek meg új lakásokat, így most arra várunk, hogy levigyék az árakat.

A hétvége pedig egy kis tanulással, és sok-sok filmmel fog telni. Hétfőtől pedig újra a tutorommal leszek. Várom nagyon, ami az hiszem, hogy jó jel.

canja

Csodásan süt a nap, a lakás pedig szép tiszta. Összepakoltam, kiporszívóztam, kiráztam a szőnyegeket, felmostam, ágyneműt húztam, és már a harmadik mosás megy. Ennyi előnye van annak, ha Filipe vasárnap ügyel, és korán kelek vele én is. Az ebédem pedig a tegnap este készített canja volt. Ez is egy olyan étel, amit meg kellett tanulnom szeretni. Pont, mint a bacalhau-t. A canja a portugálok erőlevese. Ha valaki beteg, akkor ezt a citromos-rizses csirkelevest kapja. A magyar szájíznek kicsit ízetlen, de mivel itt Portugáliában megtanultam értékelni és szeretni az alapanyagok eredeti ízét, így a canja is nagy kedvenc lett. Olyannyira, hogy idén már negyedszerre főztem. Én nagyon citromosan szeretem.

Canja ahogyan Filipe anyukája készíti

Hozzávalók

• 1/2 csirke
• 1 hagyma
• 6-7 ek rizs
• 1 (nekem 2) citrom
• só, víz

A csirkét bőröstül együtt felteszem főni annyi vízben, ami ellepi. Megsózom, és az apróra vágott hagymát is hozzáteszem. Amikor a hús megfő, kiveszem és "húsleveshez" adom a rizst. A húst kézzel a szála mentén apró darabokra szedem. Amikor ezzel készen vagyok, visszateszem a levesbe a húst, hozzáadom a citrom levét, és addig főzöm, amíg meg nem fő a rizs. Ha túl sűrű, akkor lehet még hozzá adni vizet. Én imádom a citromot, így tálaláskor is facsarok a tányéromba.

ronda és finom

Ma is egyedül vagyok itthon, Filipét majd csak holnap este látom valamikor. A héten megyünk majd több vacsorára is. Az egyik az Orvosi Kamara fogadása lesz. Mivel meghíztam és pocakot eresztettem, így egyetlen ruhám sem jó már rám. 50 kilósan ugye olyan ruhákat hordtam, amik szűkek voltak, de most mindegyikben terhesnek nézek ki. Végül eszembe jutott, hogy van egy bő ruhám, szóval vettem hozzá egy blézert. Ja és abbahagytam a süti-és csokizabálast a munkahelyen. Megtanultam nemet mondani, haha. 

Most pedig nyafogok egy kicsit, ha nem gond. Loulé egy kisváros, és én most be vagyok ide zárva. Filipe nem érzi át ezt a problémámat, mert ő minden nap bejár Faroba. Meg ő amúgy is szigetlakó, jól érzi magát a kicsi helyeken. Plusz valahogy a munkahely sem az igazi. Nem a munkatársak miatt, mert ők nagyon jófejek, hanem konkrétan a munkát nem élvezem. Az a gond, hogy nem dolgozom. Most fél évig az a dolgom, hogy üljek a tutorom mellett és figyeljek. Én értem, hogy meg kell tanulnom, hogy milyen egy rendelés. Ahogyan azt is, hogy még nagyon keveset tudok ahhoz, hogy egyedül dolgozzak. De ez nem segít azon, hogy haszontalannak érzem magam. Ráadásul a tanulnivaló is baromi száraz és unalmas. A családorvoslás definíciója, a rendelés menete és szabályai, a családtípusok, statisztika, stb. Be kell, hogy valljam, hogy hiányzik a kórház. Én nagyon szeretek kórházban dolgozni, egészen más légkör. Azon gondolkozom, hogy el kellene kezdenem ügyelni a sürgősségin. Ezzel csak az az egy gond van, hogy az itteni sürgősségi borzalmas, aki csak teheti az menekül. Ha beköltöznénk Faroba, akkor szerintem ez megoldódna, nem vágynék már a kórházba.

Tegnap megint néztünk lakásokat, és már három van, amire ajánlatot tettünk. Most várunk, hogy mi történik. Alig várom, hogy lemenjen ez a rész, és elkezdhessünk beköltözni valahová. Rengeteg helyen laktam már, de egyik sem volt az enyém. El sem tudom mondani, hogy mennyire vágyom már egy helyre, ahol tudom, hogy évekig maradok. Ahová végre vehetek dolgokat, mert nem az van a szemem előtt mindig, hogy itt is csak egy évig maradunk. Elkezdtem bútorokat nézegetni. Nagyon tetszik a skandináv stílus. Fehér falakat szeretnék, fehér bútorokkal, világosszürke kanapéval, és színes kiegészítőkkel. Színes párnák, szőnyeg, képek, lámpák. Vidámság.