Tegnap délután voltunk edzőteremben Filipével. A hely egy pici terem, a lakásunktól 300 méterre. A koncepció az, hogy maxumim 7 fős csoportokban edzünk. Van egy személyi edző, aki mindenkire odafigyel és irányít. A csapattagok pedig motiválják egymást. Heti két edzése van a csoportnak, plusz lehet napi kétszer extra órára menni, amikor nyitva van a terem mindenkinek. Családias az egész. Ma nem jött órára senki, így az edző srác kettőnknek tartott személyi edzést. Tetszett, így elmondhatom, hogy életemben először beiratkozom egy edzőterembe. Hétfőn kezdünk!
Én most találkoztam először ezzel a koncepcióval, bár tegnap rájöttem, hogy valójában a volt ausztrál pasim is ilyen órákat tart. Londonban ismertem meg, akkor egy puccos étteremben dolgozott Chelsea-ben. Egy barátjával jöttek Európába egy évre, dolgozni és utazni. Az volt a terv, hogy éttermet nyitnak, ha hazamennek. Ebből végül az lett, hogy ő személyi edzőként kezdett el dolgozni otthon. Amin valójában nem is csodálkozom, mert Londonban is rendszeresen járt a gymn-be, és hát elég szép izmai voltak. A srác egyébként az elején egyáltalán nem jött be. Találkoztam vele egy randira végül, de utána megmondtam neki, hogy kedvelem, de maradjunk csak haveri szinten. Ő viszont nem adta fel és udvarolt. Amikor pedig meglepetés pikniket szervezett nekem a Hyde Park-ban, arra gondoltam, hogy teljesen idióta vagyok. Itt ez a srác, aki a tenyerén hordoz, szeretek vele lenni, és csúnyának sem csúnya, mégis mire várok?! Szóval úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy végre valami jó történjen velem. Ez az ausztrál srác hitette el velem, hogy érek valamit. Helyretette az önértékelésemet egy időre, amit sosem fogok elfelejteni. Csodaszép nyár volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése