2014. június 21.

most

Konyha kitakarítva, Filipe a fürdőkádban (iszonyú fejfájása van szegénynek, tegnap 24 órát ügyelt), a maradék sült csirke és gravy az asztalon pihen. Valahogy ez a sült csirke az, ami igazi komfort-és otthonérzetet ad nekem. Az ügyelet pedig borzalmas a sürgősségin. Mondom ezt úgy, hogy én ebben a kórházban még sosem ügyeltem (de a következő években majd fogok). Filipén látom, hogy lassan elfogy szegény. Mindig is vékony volt, de az elmúlt hónapokban nagyon sokat fogyott. Amikor délelőtt hazajön az ügyeletből, sokszor nem tud elaludni, mert nem tudja kikapcsolni az agyát, a betegeken kattog. A 24 óra alatt maximum 1-2 órát aludhat, azt is egy karosszékben, mert ágy nincs. Másnap pedig konstans fejfájása van, mint ugye ma is. Megmondom őszintén, hogy nagyon elégedett vagyok a döntésemmel, hogy a családorvoslást választottam. Belgyógyászként 60 éves koromig 24 órákat ügyelhetnék, család és gyerekek mellett. Nem tudom, hogy mások hogy csinálják ezt. Dolgoztam én 60-70 órákat hetente Londonban a két lábamon, de az egész más volt, mint felelősségteljes döntéseket hozni és beteg, elesett emberekkel foglalkozni. Pont ma írta Rotigotin, hogy a héten 84 órát dolgozott. Iszonyú kemény.

A betegeink pedig egyre inkább hozzám nőnek, pedig még csak fél éve ismerem őket. Az elmúlt hetekben továbbképzésekre jártam, és a tútorom vitte azokat a rendeléseket is, amiket én jegyeztem elő, mert visszahívtam a betegeket. Alig várom, hogy hétfőn bemenjek és megnézzem, hogy mi van velük, és hogy mit csinált a tútorom. Amúgy ma (szombaton) megint továbbképzésen voltam. Találkoztunk egy doktornővel, akinek a rendelésein már bent ültem egyszer. Mondta a tútoromnak, hogy mekkora szerencséje van velem. Erre ő nem reagált semmit. Szóval így vagyunk most.

Az utóbbi hetekben beindult a szociális életem is. Állandóan van valami. Egyre több ismerősöm van, akivel összefuthatok. Találtam pilates és kizomba órát is. Évek óta szeretnék táncolni tanulni, mert az a helyzet, hogy nekem innom kell ahhoz, hogy áttáncoljam az éjszakát. Gátlásaim vannak és szerintem jót tennének a táncórák. Most már csak bátorságot kell gyűjtenem hozzá. A kizomba egy afrikai (angolai) tánc, és szerintem gyönyörű. 

Kevesebb, mint 1 hónap múlva pedig megyünk haza. Balatoni nyaralás lesz egy hétig az egész családdal. Kibéreltünk egy házat. Úgy várom, mintha valami egzotikus nyaralás lenne. Mondhatja bárki, hogy hálátlan vagyok, így a tengerparton élve, de nekem nagyon hiányzik az édesvíz és a füves part. Néhány napig Budapesten leszünk, aztán pedig irány Isztambul. 

2 megjegyzés:

  1. Ahányszor elkeseredem valamin a képzésemmel kapcsolatban, én is mindig emlékeztetem magamat, hogy bármi más még rosszabb lenne :)

    VálaszTörlés