2014. augusztus 30.

food

A Azori-szigeteki steak után ez a kedvenc ételem. Pluszpont, hogy ezt én főztem. Marhahúst képtelen vagyok sütni. Párszor próbálkoztam vele, de a felszabaduló illatok szagok elveszik a kedvemet a steaktől. Érdekes ez. Ha csak a tányéron látom, akkor imádom.

csirkemell + grillezett paradicsom + krumpli + spenót

Egyébként ez volt a mai napom fénypontja. Ugyanis egész nap a 3 hét múlva esedékes, fejfájásokról szóló előadásomon dolgoztam. A dögmelegben. Légkondi nélkül. Mehettem volna Portimão-ba barátnőkkel medencés buliba, de néha felelősségteljes döntéseket kell hoznom. Haha. Holnap viszont együtt ebédelek egy barátnőmmel.

2014. augusztus 29.

gymn

Tegnap délután voltunk edzőteremben Filipével. A hely egy pici terem, a lakásunktól 300 méterre. A koncepció az, hogy maxumim 7 fős csoportokban edzünk. Van egy személyi edző, aki mindenkire odafigyel és irányít. A csapattagok pedig motiválják egymást. Heti két edzése van a csoportnak, plusz lehet napi kétszer extra órára menni, amikor nyitva van a terem mindenkinek. Családias az egész. Ma nem jött órára senki, így az edző srác kettőnknek tartott személyi edzést. Tetszett, így elmondhatom, hogy életemben először beiratkozom egy edzőterembe. Hétfőn kezdünk!

Én most találkoztam először ezzel a koncepcióval, bár tegnap rájöttem, hogy valójában a volt ausztrál pasim is ilyen órákat tart. Londonban ismertem meg, akkor egy puccos étteremben dolgozott Chelsea-ben. Egy barátjával jöttek Európába egy évre, dolgozni és utazni. Az volt a terv, hogy éttermet nyitnak, ha hazamennek. Ebből végül az lett, hogy ő személyi edzőként kezdett el dolgozni otthon. Amin valójában nem is csodálkozom, mert Londonban is rendszeresen járt a gymn-be, és hát elég szép izmai voltak. A srác egyébként az elején egyáltalán nem jött be. Találkoztam vele egy randira végül, de utána megmondtam neki, hogy kedvelem, de maradjunk csak haveri szinten. Ő viszont nem adta fel és udvarolt. Amikor pedig meglepetés pikniket szervezett nekem a Hyde Park-ban, arra gondoltam, hogy teljesen idióta vagyok. Itt ez a srác, aki a tenyerén hordoz, szeretek vele lenni, és csúnyának sem csúnya, mégis mire várok?! Szóval úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy végre valami jó történjen velem. Ez az ausztrál srác hitette el velem, hogy érek valamit. Helyretette az önértékelésemet egy időre, amit sosem fogok elfelejteni. Csodaszép nyár volt.

2014. augusztus 28.

social

Az utóbbi időben valahogy kedvetlen voltam mindenhez. Alig tartottam a kapcsolatot a régi barátaimmal, és a családommal is egyre kevesebbet beszéltem. Furcsa, mert régen mindent megbeszéltem a hozzám közel álló emberekkel. Persze mindez egy folyamat része, egy pár éve már tart. De valahogy az elmúlt hónapokban még jobban lecsökkent a kommunikációra tartott igényem. Tegnap vezetés közben jöttem rá (lehet, hogy végül a vezetés átveszi a régi tömegközlekedésen eltöltött gondolkodós szeánszaim szerepét), hogy én gyakorlatilag egész nap emberekkel beszélgetek. Van, hogy napi hússzal. Nem csak csacsogunk, hanem leülünk egymással szemben, és beszélgetünk. Családról, gondokról, munkáról, szexről, gyerekekről, betegségről, fájdalomról, félelmekről is, ha igazán jól sikerül egy rendelésem. És rájöttem, hogy valahol érthető, hogy lecsökkentek a szociális igényeim, mert nem egyszerű ám egész nap ezt csinálni. Azt hiszem a vonalak a munkámmal kapcsolatban most kezdenek kialakulni bennem, és résen kell lennem. 

Tegnap elég rossz kedvem volt, nagyon egyedül éreztem magam. Hiányoznak a régi, igazi kapcsolatok az életemből. Vannak itt barátaim, de még minden nagyon gyerekcipőben jár. Néha pedig türelmetlen vagyok. 

A hétvégén vendégeink voltak. Itt voltak Filipe szülei, és voltunk Portimão-ban és Tavira-ban is. Az utóbbi városban hajóval lehet csak kijutni a strandra. Jókat ettünk, napoztunk. A vízbe nem mentem most be, mert jéghideg, 19 fokos. A tavalyi nyár egészen más volt, még szeptemberben is meleg volt az óceán. Jó volt egy kicsit családozni. Meglátogattuk a Faro-i rokonokat is, akiket eddig nem ismertünk. Nagyon jó arcok mindannyian. A nagymama restaurátor hobbi szinten, és igazi kincsekkel van tele a lakása. A teraszon pedig mindenféle növény terem. Még csokis és ananászos menta is! Filipe szüleivel vettünk csillárt a nappaliba és műanyag bambuszt az erkély korlátjára. Így akár bugyiban is kiülhetek reggel gabonakávézni. Szuper!

Ezt a zenét pedig nagyon szeretem mostanában. Ja és végre van egy portugál szappanopera, amit napi szinten nézek. Azt hiszem fejlődőképes vagyok!

2014. augusztus 17.

chef Filipe

A vacsorám. Ő pucolta a rákot, és ő főzte a tésztát és a szószt. Teljesen egyedül!

A kép és a tálalás is az ő érdeme.:)

2014. augusztus 15.

nyaff

A mai terv az volt, hogy kitakarítom az egész lakást. Filipe ügyel, de szerencsére csak reggel 9-től este 9-ig, így nincs tönkretéve az egész hétvége. Bár ma nemzeti ünnep van, és lehetett volna 3 napos is a hétvégénk, de úgy döntöttem optimista leszek, és erre nem is gondolok.

Éjszaka többször is felébredtem, mert nagyon fájt a fejem és a fogam. Pár napja mézes-magos müzlit ettem. Megfigyeltem, hogyha kemény dolgokat eszem, utána mindig beindulnak mindenféle folyamatok a számban. Van egy bölcsességfogam, aminek nincs hely és néha elkezdi nyomni a többi fogat, hogy helyet csináljon magának. Legutóbb úgy 2 éve volt ilyen, így azt hittem ez már így marad és halogathatom még a műtétet. Egy bölcsességfogamat már kiszedték, és nem volt jó élmény. Plusz az egyetemi évkönyv fotózás előtt történt, így a hetekkel későbbi képeken is be volt még dagadva az arcom. Bár ezen azóta is röhögök, ha eszembe jut. Szóval úgy döntöttem megint belekezdek a szám rendbetételébe. Kezdetnek mondjuk rászánom magam a bölcsességfog kivésésére. Utána pedig jöhet a szájsebész Lisszabonban, aki majd megmondja mi legyen az állkapocsízületemmel, de ettől nagyon félek. Mondtam már, hogy utálok orvoshoz járni?!

Szóval a nap remekül indult, fejfájással és fogfájással. Erre viszont van szuper fájdalomcsillapítóm, szóval no problem. Arra viszont már nem nagyon találok megoldást, hogy nincs víz. Már megint. Amióta itt lakunk, már negyedjére zárták el a vizet, mindenféle előrejelzés nélkül. Többnyire hétvégén és ünnepnapokon, mikor máskor? Először amúgy azt hittük, hogy nem fizettük be a vízszámlát és lekapcsolták a vizünket. Szerintem összeesküvés folyik ellenem, mert már másodjára fordul elő, hogy nagytakarítást tervezek és nincs víz.

2014. augusztus 6.

nekem a Balaton/Budapest...

El sem hiszem, hogy véget ért a 2 és fél hetes nyaralás. Tegnap már dolgoztam és jól el is fáradtam. Pár napot Budapesten töltöttünk, ami éppen elég volt arra, hogy újra beleszeressek a városba. Nem tudtam betelni vele. Én sosem éltem még Budapesten, biztosan ez az oka. Egy nagyon kedves barátomnál voltunk, aki a tenyerén hordozott minket. A gépünk hajnalban ért be, így a délelőttöt átaludtuk. Amikor felkeltünk ebéd várt minket, plusz pár kör barackpálinka és házi meggylikőr. Filipe elment focimeccsre a barátommal, én pedig találkoztam egy barátnőmmel. A tű nap és a sör meggylikőr megtette a hatását, én kellemes zsibbadásban töltöttem a napot. Találkoztam a barátnőm francia pasijával is, aki egy nagyon jófej fiatal srác. Jót beszélgettünk. Ô mondta, hogy szerinte már nem is vagyok igazi magyar, mert nincsen miről panaszkodnom. 

Másnap összeszedtek minket a szüleim, és lementünk a Balatonra az egész családdal. A gyerekek rengeteget nőttek, a legnagyobb már iskolába megy, omg. Az unokahugim pedig egy tündér. A hét elején még bizonytalanul lépegetett, a nyaralás végére pedig már szaladt egyedül. Így megy ez. Annak ellenére, hogy utoljára 6 hónaposan láttam, engem rögtön elfogadott és barátságos volt. Filipétől félt egy kicsit az elején. Folyton bújt az ölembe, amikor meglátta. Egy idő után viszont kiderült, hogy csak incselkedik vele. Huncutan rebegtette a szempilláit. A fiúk pedig elkényeztettek. Folyton az én kezemet akarták fogni, mellém akartak ülni. Amikor főztem, úgy ízlett nekik, hogy hagytak egy kicsit a tányéron, hogy amikor az ebéd utáni alvásból felkelnek, újra ehessenek belőle. A négyéves unokaöcsim pedig Anyukám lelkére kötötte, hogy senkinek sem mondhatja el a nagy titkot, hogy ő szeret engem. Awww. Bobozni is voltunk, mert volt két esős napunk. A bobozást sem nekem találták ki. Nyuszi vagyok, ez van. A hatéves unokaöcsimmel mentem és megtiltotta nekem, hogy fékezzek. Szóval teljes sebességgel mentünk száguldottunk végig. Én majdnem meghaltam, az hatéves szája pedig fülig ért. Ki érti ezt?! Szóval így telt a balatoni nyár a családdal. Sok pancsolással, vizibiciklizéssel, lángossal, fröccsel, csapolt Edelweiss-al. 

Tesómék mentek tovább a gyerekekkel Zalakarosra nyaralni, minket pedig a szüleim Budapesten hagytak. Volt még két napunk Isztambul előtt, amit ki is használtam arra, hogy barátokkal találkozzak. Zizu, aki Londonban él, pont a városban volt, így vele is el tudtunk tölteni egy kis időt. Kipróbáltuk a Sziget Eye-t, de az az igazság, hogy a 360 bárból majdnem ugyanezt a kilátást kapod, és mindezt egy ital mellett. A 360-ban kétszer is voltam, először egy barátnőmmel, másodjára pedig Filipével romantikáztunk egy kicsit. Itt üzenem Ilonkának, hogy úgy néz ki ugyanabban a rózsaszín felhőben lépegetünk, mert amikor kiléptem a liftből nekem is tátva maradt a szám. Megnéztük a Pagonyt is, és ettünk a Kazimirben, a Soul Foodban, a Padthai Wokbarban, és a Szatyorban is. A Kazimirben a kiszolgálás pocsék volt, a kaja pedig felejthető. A Soul Food nagyon tetszett. A kiszolgáló srác nagyon jófej volt és az ár-érték arány verhetetlen. A Padthai szintén rendben volt. A Szatyor nagyon hangulatos, de a kaja borzalmas. Ja és én abszolút nem vagyok kajasznob, csak szeretek jókat enni. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire jó volt régi barátokkal találkozni. Nevetni sokat, beszélgetni és ha arról volt szó, együtt sírni. Vannak sajnos barátaim, akiket az utóbbi időben nagyon próbára tesz az élet, de szerintem fantasztikusan viselik és küzdnek a helyzettel. 

Budapest rengeteget változott az elmúlt években, az egyik legcsodálatosabb város, ahol valaha jártam, bár nem vagyok egy nagy világutazó. Rögtön izgalomba is jöttem, hogy wow milyen jó lenne itt élni. A barátaim közelsége pedig csak hab lenne a tortán. Aztán amikor megláttam a repülő ablakából a 25 de Abril és a Vasco da Gama hidakat, eltöltött a melegség. Azt éreztem, hogy hazaértem. Budapest viszont örök szerelem marad.