ringat

A hétvége nagyon jól telt. Péntek este áthívtam egy barátnőmet vacsorázni a teraszunkra. Filipe ment ügyelni éjszakára, így ketten maradtunk a barátnőmmel, és hajnalig beszélgettünk egy-egy három pohár rum&coke&lime mellett. Másnap maratoni vásárlást szerveztünk. Én az a típus vagyok, aki évente négyszer megy el vásárolni, és próbál mindent beszerezni egyszerre. Listával mentem, mert volt olyan szoknyám, rövidnadrágom, nadrágom, amihez nem tudtam milyen felsőt felvenni, don´t ask. Hazavittem pár nélkülözhetetlen dolgot is, mint például a türkizkék bőr szandál, palmafás clutch vagy a fehér csipkeruha. 

Ma Almancil-ban ebédeltünk egy hamburgerezőben, ahol egyszer már jártam egy kollégámmal. Ez a hely nagyon hangulatos és tőlem csillagos ötöst kapott a New Yorker burger. A strand ma fantasztikus volt. Egy felhő sem volt az égen, csodaszépen sütött a nap. A szél kellemesen fújdogált, pont annyira, hogy el lehessen viselni az erős napsütést. Az óceán pedig lustán ringatózott. A víz hideg volt, de egy kis úszás után elkaptam a meleg áramlatokat. Felfeküdtem a víz tetejére, és hagytam, hogy ringassanak a hullámok. Ügyes voltam és nem ment a szemembe a víz. A sós vízzel még mindig nem vagyunk barátok. A parton süttettem a hasamat, olvastam a strandolós könyvemet. A strandcuccunk mindig a kocsi csomagtartójában van, így a könyv is csak a parton szokott előkerülni. Már egy éve olvasom, tavaly hozták nekem a szüleim. Szunyókáltunk is egy kicsit. Ja és tegnap megsütöttem megint az isteni joghurtos-narancsos kuglófot, és azt majszolgattuk a törölközőn sütkérezve. Mindenem homokos lett, mint mindig, de meglepő módon egyre kevésbé zavar. Az elején utáltam. Fura egyébként, hogy tényleg egy karnyújtásnyira élek attól, amiért mások utaznak, hogy nyaralhassanak egy jót. Vannak akik azt mondják, hogy olyan itt élni, mintha egész évben nyaralnának. Nem tudom, lehet velem van a baj, de nekem nem olyan. Na de majd a Balatonon! Már csak pár nap és megyünk.