canja

Csodásan süt a nap, a lakás pedig szép tiszta. Összepakoltam, kiporszívóztam, kiráztam a szőnyegeket, felmostam, ágyneműt húztam, és már a harmadik mosás megy. Ennyi előnye van annak, ha Filipe vasárnap ügyel, és korán kelek vele én is. Az ebédem pedig a tegnap este készített canja volt. Ez is egy olyan étel, amit meg kellett tanulnom szeretni. Pont, mint a bacalhau-t. A canja a portugálok erőlevese. Ha valaki beteg, akkor ezt a citromos-rizses csirkelevest kapja. A magyar szájíznek kicsit ízetlen, de mivel itt Portugáliában megtanultam értékelni és szeretni az alapanyagok eredeti ízét, így a canja is nagy kedvenc lett. Olyannyira, hogy idén már negyedszerre főztem. Én nagyon citromosan szeretem.

Canja ahogyan Filipe anyukája készíti

Hozzávalók

• 1/2 csirke
• 1 hagyma
• 6-7 ek rizs
• 1 (nekem 2) citrom
• só, víz

A csirkét bőröstül együtt felteszem főni annyi vízben, ami ellepi. Megsózom, és az apróra vágott hagymát is hozzáteszem. Amikor a hús megfő, kiveszem és "húsleveshez" adom a rizst. A húst kézzel a szála mentén apró darabokra szedem. Amikor ezzel készen vagyok, visszateszem a levesbe a húst, hozzáadom a citrom levét, és addig főzöm, amíg meg nem fő a rizs. Ha túl sűrű, akkor lehet még hozzá adni vizet. Én imádom a citromot, így tálaláskor is facsarok a tányéromba.

ronda és finom

Ma is egyedül vagyok itthon, Filipét majd csak holnap este látom valamikor. A héten megyünk majd több vacsorára is. Az egyik az Orvosi Kamara fogadása lesz. Mivel meghíztam és pocakot eresztettem, így egyetlen ruhám sem jó már rám. 50 kilósan ugye olyan ruhákat hordtam, amik szűkek voltak, de most mindegyikben terhesnek nézek ki. Végül eszembe jutott, hogy van egy bő ruhám, szóval vettem hozzá egy blézert. Ja és abbahagytam a süti-és csokizabálast a munkahelyen. Megtanultam nemet mondani, haha. 

Most pedig nyafogok egy kicsit, ha nem gond. Loulé egy kisváros, és én most be vagyok ide zárva. Filipe nem érzi át ezt a problémámat, mert ő minden nap bejár Faroba. Meg ő amúgy is szigetlakó, jól érzi magát a kicsi helyeken. Plusz valahogy a munkahely sem az igazi. Nem a munkatársak miatt, mert ők nagyon jófejek, hanem konkrétan a munkát nem élvezem. Az a gond, hogy nem dolgozom. Most fél évig az a dolgom, hogy üljek a tutorom mellett és figyeljek. Én értem, hogy meg kell tanulnom, hogy milyen egy rendelés. Ahogyan azt is, hogy még nagyon keveset tudok ahhoz, hogy egyedül dolgozzak. De ez nem segít azon, hogy haszontalannak érzem magam. Ráadásul a tanulnivaló is baromi száraz és unalmas. A családorvoslás definíciója, a rendelés menete és szabályai, a családtípusok, statisztika, stb. Be kell, hogy valljam, hogy hiányzik a kórház. Én nagyon szeretek kórházban dolgozni, egészen más légkör. Azon gondolkozom, hogy el kellene kezdenem ügyelni a sürgősségin. Ezzel csak az az egy gond van, hogy az itteni sürgősségi borzalmas, aki csak teheti az menekül. Ha beköltöznénk Faroba, akkor szerintem ez megoldódna, nem vágynék már a kórházba.

Tegnap megint néztünk lakásokat, és már három van, amire ajánlatot tettünk. Most várunk, hogy mi történik. Alig várom, hogy lemenjen ez a rész, és elkezdhessünk beköltözni valahová. Rengeteg helyen laktam már, de egyik sem volt az enyém. El sem tudom mondani, hogy mennyire vágyom már egy helyre, ahol tudom, hogy évekig maradok. Ahová végre vehetek dolgokat, mert nem az van a szemem előtt mindig, hogy itt is csak egy évig maradunk. Elkezdtem bútorokat nézegetni. Nagyon tetszik a skandináv stílus. Fehér falakat szeretnék, fehér bútorokkal, világosszürke kanapéval, és színes kiegészítőkkel. Színes párnák, szőnyeg, képek, lámpák. Vidámság.