Golfinho-val igazi szimbiózisban élünk. Imádom ezt az autót, szerintem fantasztikus. Pár hónappal ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy gyomorgörcs nélkül induljak útnak. Ehhez képest ma már elindulok ismeretlen városokba is GPS-el és meg is szoktam találni az úticélt. A belvárosban továbbra sem szeretek vezetni, mert hatalmas a forgalom és lehetetlen a parkolás, de az utóbbi időben már nem szoktam ezen sem problémázni. Egyedül járok vásárolni, ügyeket intézni, tenni-venni és ez nagyon jó. Tavaly 1 éven keresztül éltem úgy, hogy mindig függtem valakitől, többnyire Filipétől, mert tömegközlekedés nem létezett. Nagyon rossz volt. Szóval tényleg igaz, hogy gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell. A napi minimum 40 km vezetés hatásosnak bizonyult. Szerintem továbbra sem vezetek jól, de legalább már alakul a dolog. Az a legdurvább hogy most már szeretek vezetni, és ha kimarad pár nap, alig várom, hogy megint beüljek a volán mögé.
Filipe persze megállás nélkül kritizál továbbra is. Utálok vele vezetni, így az utóbbi időben, ha együtt megyünk valahová mindig ő a sofőr. A piszkálódására pedig, hogy biztos sokat fogyaszt az autó, ez volt a válaszom.
Hazafelé lejtős az út egy részen, ezért a fogyasztásom 3,5 liter körül szokott lenni, felfelé pedig 4,8 körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése