A hétvégén voltunk egy kétnapos új fesztiválon, a Festival F-en Faro óvárosában. Igazság szerint, ha nem vettem volna meg elővételben a jegyeket, biztos otthon maradunk. A fesztiválon meglátszott, hogy első rendezvény, de hangulatos volt. Egyetlen fellépőt ismertem csak, Miguel Araújo-t. A hétvége fennmaradó részét pedig a teraszunkon töltöttem, az új és szuperolcsó napágyunkban. A korlátra vett műanyag bambusz pedig minden centet megért. Azóta folyton kint eszünk, és napágyban ülve még előadást készíteni is élvezet. Az a tervem, hogy a szakdolgozatokat is itt írom meg. (Most is itt hesszelek, van net a teraszon, yeah!) Bele kell húznom, mert reggel és este már le szokott hűlni a levegő. Hová lett a nyár?
A mozgás pedig fantasztikus. Nekem ez egy teljesen új örömforrás. Már harmadik hete járok edzésre és imádom. Sokkal aktívabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Jól érzem magam a bőrömben, na. A két edzés közötti napokban pedig kellemesen sajog az izomláztól az egész testem. Az edző srácot nagyon kedvelem, szuper órákat tart. Mindig szem előtt tartja, hogy gond van a térdemmel, és úgy adja ki nekem a feladatokat. Kezdek kicsit függő lenni, Most is azt érzem, hogy tökjó lenne holnap is menni.
A hetekben írtam egy egész bejegyzést arról, hogy még nem állok készen az anyaságra, és hogy megijedtem. Az a helyzet, hogy ezek a gondolatok egy szempillantás alatt eltűntek ma, amikor egy négy napos babát vizsgáltam. Annyira szeretem a munkám. Azt hogy egy nap alatt újszülöttel, kismamával, középkorúval, kamasszal, és 94 éves bácsival is foglalkozom. Persze tegnap még azon sírtam Filipének, hogy nem akarok többé orvos lenni. Ilyen ez.
Rendszeresen meglepődöm, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk sok dologban :)
VálaszTörlés