közömbös

Második napja ébredek fejfájással és kaparó torokkal. Azt hiszem az a csoda, hogy eddig kihúztam betegség nélkül úgy, hogy két hónapja köhögnek rám a betegek a munkahelyen. De az is lehet, hogy agyhártyagyulladásom van és azért fáj a fejem. Filipe múlt héten kifogott egy agyhártyagyulladásos beteget az ügyeletben. Este 9-kor hívták fel, hogy profilaxist kell csinálnia (a diagnózis csak azután derült ki, hogy lejárt a munkaideje). De szerintem egész egyszerűen csak taknyos-lázas leszek vagy nem.

A hétvégét itthon töltöttük. Én igyekeztem befejezni a lakástervezést. Bár még mindig bizonytalan döntésképtelen vagyok bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Órákat képes vagyok eltölteni például az IKEA bútortervező programjával. Amit pedig nem lehet beleilleszteni a képbe, azt berajzolom a Paint-ben. Hétvégén összeraktam egy vérhígítót szedő betegeknek szóló brosúrát, mert az ő havi kontrolljukat is mi csináljuk. A kényszerességem az ilyen dolgok kapcsán mutatkozik meg igazán. Nagyon élveztem ezt a munkát, pláne hogy még sosem csináltam brosúrát. Az eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok. Valójában azért készítettem el ezt most, mert a következő hetekben a költözéssel leszek elfoglalva, és a tútoromnak valamit le kellett tennem az asztalra. Egyszerűen éreztem, hogy érzi rajtam a motiválatlanságot, és egyre feszültebbek kezdtünk lenni mindketten. Emailben már visszajelzett, hogy nagyon tetszett neki, szóval most örülök egy kicsit.

Amúgy ez a tútor-tanítvány kapcsolat elég durva dolog. Az elkövetkező 4 évben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy plusz egy "szülő-gyerek" kapcsolat lesz az életemben. Heti 5 napot együtt töltök a tútorommal. Tudom mi zajlik a magánéletében, tudom mi bántja, minek örül, mert sokat beszél a dolgairól. Plusz mindenféle elvárásai vannak velem szemben, amiknek én szeretnék megfelelni. Látja a hibáimat, ahogyan én is látom az övéit. A feltétel nélküli szeretet természetesen hiányzik a kapcsolatból. De azért az nem lenne rossz, ha legalább kedvelnénk egymást. A tútorom konfliktuskerülő személyiség, nem szeret konfrontálódni, csak mások háta mögött hümmög. Ez pedig nagyon rossz dolog, mert így sosem fogom tudni, hányadán állunk. Egyelőre egészen jól elvagyunk. Meglátjuk mi lesz. 

Az orvoslást az utóbbi időben nem élvezem, alig lelem benne örömömet. Ez is oka a már fent említett motiválatlanságomnak. Igazság szerint nem csak a munkával kapcsolatban vannak ilyen érzéseim. Nagyon közömbös vagyok, semmihez sincsen kedvem. Azt remélem, hogy a költözés után kicsit visszarázódom az életbe. Képzeljétek főzni sincsen kedvem, mert utálom a mostani lakás konyháját. 

Építésznek vagy könyvelőnek kellett volna mennem, de ezt már elmondtam párszor.