trintona

Vasárnap reggel 6:30-kor keltem, és kivittem Filipét a reptérre. Svédországba utazott egy kurzusra, mert az onkológusoknak jár az ilyesmi (ergó jó sok pénz van az iparban). Aztán vidáman begurultam az egyik hipermarket parkolójába, és már akkor éreztem, hogy valami nem oké. Leesett, hogy még csak 7:45 van, és Portugáliában vagyok. A portugálok nem járnak reggel vásárolni. Az is tény, hogy 8 előtt egy lélek sincsen az utcákon, leszámítva a buliból hazakóválygó egyetemistákat. Szóval kitaláltam, hogy elmegyek tankolni, és lemosom a kocsit, amíg kinyit a bolt 8:30-kor. Az autómosóban már voltak páran. Főleg középkorú férfiak, akiknek sejtésem szerint ez a hétvégi program csúcspontja, hogy simogathatják az autójukat órákon át. Volt egy fickó, aki mialatt én kiporszívóztam, lemostam, lefújtam viasszal, stb. az autót, mást sem csinált, mint egy ronggyal fényesítgette a motorháztetőt. Perverz.

Bevásároltam a hétre, és szépen hazamentem. Délutánra volt randim egy barátnőmmel. Tanulós randi, mert amellett, hogy dolgozom, és minden szabad pillanatomban (több, mint KÉT hónapja) a szakdolgozatot írom, természetesen a decemberi szóbeli vizsgára is készülni kell valamikor. A szakdogáról, amúgy nem írok többet, mert már hányok tőle. Ráadásul úgy szoktam felébredni reggelente, hogy félálomban azt tervezem, hogy aznap éppen melyik részét fogom csinálni. Pont mint az egyetemen a nagy szigorlatok előtt, és utánuk még kb 1 hónapon keresztül, mert ugye a megszokás. Szóval hazaértem, és arra gondoltam, hogy milyen gyönyörűen süt a nap, és ezt ki kell használni. Szóval felhívtam a barátnőmet, hogy menjünk le a partra ebédelni. Elszaladtam érte, és elmentünk az egyik kedvenc helyemre. Becsúszott egy Hendrick's is, de csak egy gyengét kértem, mert vezettem (Portugáliában lehet inni és vezetni, persze csak kb. 1 pohár borig). Máskor sosem szoktam inni, amikor vezetek, de aznap úgy voltam vele, hogy belefér. Sütött ránk a nap, az óceán pedig ott hullámzott mellettünk. 

Ebéd után hazamentünk, és tanultunk 3 órát. Miután a barátnőm hazament nekiálltam mandulás-narancsos-citromos tortát sütni a munkahelyre. Szóval így lettem 30 éves. Nem volt nagy dőzsölés, pláne hogy egész héten beteg voltam. 

 A tútoromtól kaptam a bögréket, egy szuper portugál lakásdekor boltból. Innen.

bőr

A héten pedig Lisszabonban vagyok egy bőrgyógyászati kurzuson. Nagyon naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy majd esténként haladni fogok a szakdolgozattal. A kurzus egész napos, ráadásul reggel és este is mindig beragadunk a forgalomba. Szeretem a nagyvárosokat, de képtelen lennék ezt minden nap végigcsinálni. Ma azon röhögtem (amikor éppen nem aludtam én is), hogy az előadóterem fele szunyókált a délutáni előadásokon, és mindezt úgy, hogy jók voltak az előadók és érdekesek voltak a témák. Sok barátom van most Lisszabonban ezen a kurzuson, többek között Silvia is, így szinte minden estére van valami program. Tegnap például a Casino Lisboa-ban voltunk The Gift koncerten. Egyszer már írtam róluk itt. Egy időben hallgattam az új albumukat, de nem számítottam semmi extrára. A koncert fantasztikus volt, nagyon profik voltak. A kaszinónak pedig egészen különleges hangulata van. Az a rész, ahol a koncertek vannak olyan, mint egy aréna, aminek a közepén van a színpad. A színpad körül pedig egy bár helyezkedik el asztalokkal, mint egy karika. Két karika van, amik nagyon lassan forognak a színpad körül. Mi az emeletről néztük őket. Imádtam, főleg úgy, hogy ezer éve nem voltam koncerten.

Így könnyebb elképzelni

Filipe húgánál alszom a héten, aki 20 éves, és egy évfolyamtárnőjével lakik együtt. A lakásban ki van írva több helyen is, hogy hányni tilos. Nem is kérdeztem semmit, én is voltam egyetemista. Amikor viszont reggelente korán kelek, hogy odaérjek a nem is kötelező továbbképzésre, és a lányok még alszanak, akkor azért kicsit öregnek érzem magam. Az egyetemen sosem jártam be az előadásokra. Ja és ha már öregedés, ma tanultam a kurzuson, hogy a leghatékonyabb öregedést megelőző krém egy akne kezelésére használt hámlasztó krém, ami kemény 3€-ba kerül. Annyira meggyőzően bólogatott az összes jelenlévő bőrgyógyász, hogy hazafelé be is mentem a gyógyszertárba, és vettem egyet. Jövő héten mégiscsak betöltöm a harmincat! Most pedig megyek és főzök vacsorát a lányoknak.

mikor lesz már január?

Otthon nagyon jó volt. Családoztam, barátokkal találkoztam, sőt még bubizni is voltam. Budapest pedig örök szerelem, de ezt már tudjátok. Visszafelé az út elég kalandosan alakult, mert a Budapestről induló gépem késett és majdnem lekéstem a csatlakozást. Szóval amikor leszállt a gép Lisszabonban, a leszállópályára jöttek értem kocsival, és vittek át azonnal a másik géphez. A csomagomat viszont nem volt idő átpakolni, így az csak másnap jött utánam. Filipével pedig olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek, nagyon hiányzott. Jövőre egész máshogyan fogom alakítani a szabadságomat, mert megmondom őszintén, hogy már nagyon fáradt vagyok. Idén még nem voltam úgy szabadságon, hogy tényleg pihentem volna. Amikor hazamegyek, az mindig rohanás. Így azt tervezem, hogy jövőre csak egyszer utazom haza, hozzám pedig lehet jönni látogatóba! Már nagyon várom a karácsonyt, mert megyünk az Azori-szigetekre Filipe családjához, és ott mindig ki tudom magam pihenni.

A munkahelyen nagyon sok dolgom van az utóbbi hónapokban hetekben. Sokszor a reggeli szürkületben indulok el, és sötétben érek haza. De legalább termékeny napok vannak a hátam mögött. A képzésem része, hogy videóra vesszük néhány rendelésemet, hogy utána kielemezzük szakorvosok és pszichológus segítségével. A központi kérdés a kommunikáció. Például az, hogy hogyan kérdezek: nyitott vagy zárt kérdésekkel. Az, hogy hagyok-e időt a betegnek, hogy kifejezze saját magát. Hogy sikerül-e felszínre hoznom a rejtett problémákat. Sokszor előfordul például, hogy a betegek az őket igazán aggasztó kérdésről vagy problémáról csak akkor kezdenek el beszélni (ha egyáltalán elkezdenek) amikor már éppen elköszönnénk. Idő kell, amíg feloldódnak. Fontos nagyon a testbeszéd is, a mimika és a szemkontaktus. Nem csak az enyém, hanem az is, hogy tudok-e olvasni a beteg gesztusaiból. Hogy látom-e azt, hogy mikor ideges, és hogy mikor nyugszik meg. Azt is figyelik, hogy hogyan irányítom a beszélgetést, és hogy hogyan  építem fel a rendelést. Megmondom őszintén, hogy az első felvétel előtt nagyon izgultam. Sokat készültem rá, rengeteg cikket elolvastam. Nyűgnek éreztem az egészet. Emlékszem, hogy a felvételek előtt nyafogtam Filipének, hogy én nem akarok orvos lenni, szarul csinálom az egészet. Aztán visszanéztem az első felvételt és láttam, hogy nem is csinálom olyan rosszul. Megmutattuk az egyik családorvosnak is a munkahelyen, akit mindenki nagyon tisztel, nagyon tapasztalt és már sok tanítványa volt. Azt mondta, hogy szerinte nagyon jó adottságaim vannak ehhez a szakmához. A betegen látszik, hogy jól érzi magát, mert empatikus vagyok, nyugalmat sugárzom, és figyelmes hallgatóság vagyok. Megbeszéltük persze a hibákat is, de én itt megnyugodtam. Egyébként ez a technika szerintem nagyon hasznos. Rengeteget tanultam a segítségével, és ezt felhasználva változtattam is dolgokon. Magabiztosabb lettem azt hiszem. Jövő héten lesz az elemzés a főnökökkel. A szakdolgozattal azóta is szenvedek, nagyon sok munka van még vele, és lassan a szóbeli vizsgára is el kell kezdenem készülni. Mikor lesz már január?