Szaladnak a napok. Sok dolog történt az utóbbi idôben. Voltunk Portóban és megvolt a "Nagy IKEA Nap" is Lisszabonban. Azóta függönyt varrok, pakolok, virágot ültetek, takarítok. Kezd otthonos lenni a lakásunk. Remekül sikerült a bevásárlás és elhoztunk pár dolgot a portói lakásból is. Minden passzol a kis otthonunkba. Meg vagyok elégedve, na. Bár tény, hogy hetekig készültem és írogattam a listákat. Vettem piri-piri, petrezselyem, oregánó és levendula magokat is, szóval nagyon izgulok. Most már csak ki kell válogatnom a fényképeket az új képkeretekbe.
A kórházban minden nyugodt. Péntek óta a gyermekgyógyászaton vagyunk és mivel nem akarnak rólunk tudni az osztályon, így nem sokat dolgozunk. Imádom a gyerekeket, de a gyermekgyógyászatot sosem szerettem. Beteg, szenvedô gyerekeket látni nem túl vidám dolog. Engem egyébként szeretnek a gyerekek. Mindig mosolygunk és integetünk egymásnak a vadidegen babákkal is. Viszont fehér köpenyben és fonendoszkóppal már nem vagyok haver. A csecsemôk ellökdösik a kezemet, a nagyobbak pedig elkezdenek sírni, ha meglátnak az ajtóban. Szóval el vagyok keseredve. Ki kell találnom valamit!
Jövô hétvégén pedig újra Lisszabon. Szemmûtétem lesz. Mínusz 4,5-es a szemem. Szemüveg vagy kontaktlencse nélkül csak tíz centire látok az orrom hegyétôl. Régóta tervezem ezt a mûtétet. Filipe másfél éve mûttette meg a szemét és nagyon elégedett. Én is ugyanoda megyek, ahol ô volt. Most, hogy ilyen valóságossá vált az egész, elkezdtem egy kicsit félni izgulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése