Nem vagyok nagyvárosi lány. Azt hiszem lassan elkezdtem ezt felfogni és elfogadni. Annak ellenére, hogy mindig is azt hittem, hogy az vagyok. Pedig nem. Nagyvárosban nôttem fel, nagyvárosban jártam egyetemre. Magyarországi viszonylatban egy durván kétszázezer fôs város szerintem nagynak számít. Imádtam Budapestet és imádtam Londont is. Minden percét élveztem az ottani életemnek. Nyüzsgés, rengeteg lehetôség és program. A nagyvárosokkal járó kellemetlenségek akkoriban még nem zavartak. Nem zavartak a tömegközlekedésen töltött órák, ahogyan a dugók és a tömeg sem. Aztán amikor Portóba kerültem elkezdett terhessé válni ez az egész. Nem csak az, hogy a reggeli csúcsforgalomban az egyébként 15 perces buszút általában egy órás volt, hanem a rengeteg lehetôség is. Szívesen elmentem egy-egy koncertre vagy vacsorázni, szerettem csavarogni is és felfedezni az óvárost, bejárni a csodaszép parkokat, kimenni az óceánpartra. De nagyon szerettem otthon is lenni. Fôzni vagy filmet nézni. Aztán elkezdett bûntudatom lenni, amikor nem mentem minden nap valahová. Azt éreztem, hogy itt vagyok és nem használom ki a lehetôségeket. Ez volt az elsô idôszak, amikor nyûgössé vált mindig menni valahová. Filipe sokat segített elfogadni mindezt, mert ô imád otthon lenni. Néha túlsagosan is. Szóval ahogy telt az idô, elmúlt a bûntudat és csak jól éreztem magam.
Tartottam egy kicsit attól, hogy milyen lesz Portimão-ban élni. Ilyen kisvárosban még sohasem éltem. Ahogy telnek a hónapok, egyre inkább azt érzem, hogy simán tudnék itt élni hosszabb távon is. Tetszik, hogy öt perc alatt mindenhol ott vagyunk és hogy a tenger is itt van egy köpésre. A lakást végre belaktuk. Én pedig imádok fôzni, tenni-venni itthon és csak úgy lenni. Meg persze várjuk a jóidôt, mert ha itt esik, akkor tényleg semmit sem lehet csinálni.
Mostanában sokat beszélgettem olyanokkal, akik lisszaboniak, de már 10-15 éve itt élnek. Akiknek gyerekei vannak, mindenki azt mondta, hogy összehasonlíthatatlan az életszínvonaluk itt, a fôvároshoz képest. Nyugalom van, nincsenek dugók, sokkal több idejük jut mindenre és olcsóbb az élet. Programokat pedig itt is lehet szervezni.
Azt vettem észre az utóbbi idôben, hogy nem szeretek Budapesten lenni és Lisszabont sem szeretem. Nem tetszik a tömeg és az egész hely vibrálása. Április végén megyünk Londonba egy hosszú hétvégére. Kíváncsi vagyok milyen lesz. De egyre inkább azt érzem, hogy jövôre nem fogunk mi Lisszabonban élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése