anyák

Kisütött a Nap! Szóval elkezdtem nagyüzemben mosni. A lakásban egy hét alatt száradnak meg a ruhák, úgyhogy ki kell használni.

Ma rádöbbentem, hogy vannak ám elônyei annak, ha az ember nem beszél jól egy nyelvet. Például kimarad a pletykálkodásból. Sajnos a pletykák utolértek és elkezdtem megérteni ôket. Pedig milyen szép volt minden csámcsogás nélkül. Megtudtam, hogy az egyik doktornônek nemrég idegösszeroppanása volt, mert meghalt egy kis betege, plusz az egyik orosz rezidensnek megtálálták Portó mellett valahol a volt férjét. A holtteste felismerhetetlen volt, annyira összeroncsolódott. Kérdem én, ilyen információkra kinek van szüksége?!

Ma spenótos-ricottás canellonit fogok készíteni vacsorára. Újabb Jamie. Bár parmenzánt elfelejtettem venni, de ilyesmitôl nem szoktam kétségbe esni. Megvettem az alapanyagokat a sajttortához, de azt szerintem majd csak holnap készítem el. Pár napja tonhalas szendvicset vacsoráztunk és betettem a hûtôbe a maradék lilahagymát. Szóval várakozó állásponton vagyok. Sajttorta és a hagymaszagú hûtô nem nyerô páros.

Az elmúlt hetekben két fantaszikus anyával is találkoztam. Az egyikük angol és szívfejlôdési rendellenességgel született a kisfia.  Évek óta itt élnek és a kisfiúnak már öt mûtéte volt. Ismeri a portugálokat, tudja hogyan mûködik a rendszer és nem panaszkodik. Sôt, azt mondta, hogy Londonban sem kaptak volna jobb ellátást, mint itt. A kisfiú arra panaszkodott, hogy fáj a mellkasa, ezért jöttek az ügyeletre. De a hölgy teljesen nyugodt volt. Mondta, hogy már tudja mikor van baj és most csak biztos, ami biztos eljöttek. Egyébként esküvôszervezô. Persze nem portugáloknak, hanem angoloknak. Nagy divat tengerparton házasodni. (Igen, én is ott szeretnék!)

A másik édesanya portugál volt. A négyéves kisfiának valószínûleg epilepsziája van, ugyanis január óta jópár rohama volt. Lázgörcsökkel indult és az intenzív osztályt is megjárták már. A kisfiú rögtön az újraélesztô szobába került, nagy volt a sürgés-forgás. Végül pedig mesterségesen altatták, mert nem hagyott alább a görcsroham. Az anyuka pedig eközben pizsamában és mamuszban állt a szoba elôtt, de olyan is volt, hogy bement. Nem hisztizett, nem rendezett jelenetet, csak csendben morzsolgatta a könnyeit. Segített nekünk mindenben, amiben tudott. Fantasztikusan viselkedett. Kevesen tudnának ilyen nyugodtak maradni ebben a helyzetben. Tény, hogy ezek az anyukák már tapasztaltak a kórházi közegben és vészhelyzetben sem elôször volt a gyermekük, de akkor is. Le a kalappal. A kisfiút egyébként helikopter vitte végül Lisszabonba.