Szombaton összevesztünk kicsit Filipe-vel, így ô tüntetôleg elment focimeccsre. Legnagyobb meglepetésemre részegen jött haza. Teljesen olyanok vagyunk, mint a friss házasok a "pöttyös" könyvekben. Jaj nem is. Olyanok, mint a "csíkos" könyvekben. A csíkos szól a "nagylányoknak". Szóval amíg ô rákot ebédelt, drága bort, whiskey-t, sört és tequilát ivott, na addig én lesétáltam a legközelebbi tengerpartra. 3,5 km, ami nekem durván 35 percet jelentett. Nincs messze, de a legrövidebb út sokszor elhagyatott részeken vezet. Nem feltétlenül rossz környék. Vannak gyönyörû házak is, de a legtöbben télen nem lakik senki. Egy cigánykaraván mellett is eljöttem. Lakókocsi, lovak, autók, pont mint a Blöffben. Mások, mint otthon.
Az idô nem volt a legoptimálisabb a sétához. Nagyon fújt a szél és el is volt borulva, de már nagyon szerettem volna lemérni a távolságot. Ültem a homokban egy kicsit, néztem az óceánt, ittam egy kávét és hazaindultam, mert láttam a fekete felhôket. Az esô természetesen elkapott és pont egy olyan részen, ahol nem voltak házak és sehová sem tudtam behúzódni. Szóval bôrig áztam. Úgyhogy itthon forró leves, forró fürdô volt a program.
Aztán betoppant Filipe a már említett állapotban. Mondtam neki, hogy igyon vizet és aludjon. Mert persze inni nem bír, és mindig rosszul lesz, ha félévente egyszer felönt a garatra. Végül hallgatott rám és elment aludni. Én pedig megnéztem a Searching for Sugar Man-t, ami egy dokumentumfilm egy zenészrôl. Engem teljesen elvarázsolt. Amikor Filipe felébredt az alkoholmámorból, el is meséltem neki az egészet. Hihetetlen történet. Nagyon becsülöm azokat az embereket, akik képesek nehéz körülmények között is élvezni az életet és a maximumot kihozni mindenbôl. Én sajnos nem ilyen vagyok. Például az egyetem alatt ahelyett, hogy próbáltam volna kihasználni a lehetôségeket és kicsit élvezni az egészet, én csak túlélni akartam ezeket az éveket. És az én életem nagyon messze volt az igazán nehéz sorsoktól. Szóval ha ez eszembe jut, akkor mindig szomorú leszek és persze dühös saját magamra, úgyhogy igyekszem elkerülni ezt mostanában és a jelenben élni. Nekem nagyon bejön Rodriguez zenéje is.
Vettem oregánó, petrezselyem, piri-piri és levendula magokat. Hetek óta próbálok egyszerû mûanyag cserepeket venni, de egyszerûen sehol sem lehet kapni. Csak vaskos, nagy karimájú cserepek vannak, amik nem férnek bele a kaspóimba. Vettem viszont bazsalikom bokrot, aminek a felét már le is legeltem. A hétvégén két kedvenc Jamie receptet is fôztem. Az egyik sütôben sült csirkemell, spenótmártással és sült bazsalikomos paradicsommal, a másik pedig a híres Jamie pizza. Variáltam a feltéteken és csináltam chorizo-s, cukkinis, friss bazsalikomos pizzát is. Szóval erre ment el a bokor, illetve a csipegetésemre. Imádom a bazsalikomot magában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése