weekend

Péntek este lementünk a partra strandteniszezni és az óceán illatát beszippantva megkívántam a tengeri herkentyûket. Hazafelé vettünk kagylót és rákot, én pedig megsütöttem a sütôben.

Citrom, olívaolaj, fokhagyma, koriander és 15 perc a sütôben.

Szombat délután strandoltunk.

Ôk a csodaszép brazil ütôink.

Este pedig barátokkal grilleztünk. Mindenkihez elmentünk egy italra. Nálunk kezdtünk és mi morangoska-t csináltunk, ami vodka-szamóca-lime koktél. Azt csendben jegyzem meg, hogy este 11-kor kezdtünk el grillezni. Szóval a buliba reggel 4 körül érkeztünk meg. 

Kilátás a bárból.

Reggelig maradtunk és sétáltunk egy nagyot a parton napfelkelte után. Akartunk reggelizni is, de semmi sem volt nyitva fél nyolckor, ami szerintem nagyon durva egy turistákkal teli városban.

Napfelkelte I

Napfelkelte II

A buli egyébként jó volt, de a végén sikerült belecsöppennünk két barátunk szappanoperájába, amit szívesen kihagytam volna. Filipe közben azt súgta nekem, hogy nagyon boldog velem.

számvetés

A napokban döbbentem rá arra, hogy mennyire kerek most az életem. Igen, nagyon boldog, elégedett és kiegyensúlyozott vagyok az utóbbi idôben. Persze nem volt ez mindig sosem volt még így. 

A kórházban végre van sikerélményem és úgy érzem szakmailag is fejlôdöm. A kollégáktól pozitív visszajelzéseket kapok, és ez nekem nagyon sokat jelent, mert én alapvetôen nagyon pesszimista ember vagyok, és az elején mindig azt gondolom, hogy engem senki sem szeret.

Végre vannak igazi portugál barátaim. Igaza volt végül a régi barátaimnak és Anyukámnak, hogy mindenhez idô kell. Most érzem azt igazán, hogy mekkora biztonságérzetet jelent az, hogyha van pár ember, akire bármikor számíthatok. Ez például rengeteget dobott a komfortérzetemen.

Anyagi biztonságban élek. A boltban nem kell azt néznem de mégis nézem, hogy melyik paradicsom az olcsóbb. Ruhákat is tudok venni magamnak, de mégsem visz rá a lélek, hogy drága dolgokat vegyek. A számlámon pedig gyûlik a megtakarításom. Sosem volt még ennyi pénzem. Akkor sem, amikor Londonban dolgoztam és igyekeztem sokat spórolni.

Egy gyönyörû óceánparti kisvárosban élek, ahová az emberek nyaralni járnak. Április óta járunk le a partra és már többször fürödtem is. Igaz az utóbbi hetekben lehûlt az idô és az óceán is, de a héten megint 30 fok lesz.

A portugálom folyamatosan fejlôdik és már a portugál orvosi nyelv is gördülékenyebben megy.

A legmeglepôbb pedig számomra az, hogy van idôm és energiám majdnem mindenre. Mosok, fôzök, takarítok, barátokkal találkozom, portugált és orvosi dolgokat tanulok. Nekem ez eddig nem ment könnyedén munka mellett. Az egyedüli dolog, ami miatt nem teljes a kép, az a sport. De a héten azt is szépen bevezetem az életembe. Pláne, hogy az Anyukám látott rólam egy videót a héten, és azt mondta, hogy többet már ne hízzak. Világéletemben egy szál bél voltam, de most a jólétben elkezdtem gömbölyödni. Filipe persze örül a gömbölyûbb idomoknak, de én nem vagyok elragadtatva a pocakomtól és a tokámtól.

Szóval, szép az élet.

Grey's Anatomy

Huh, ez a hét nagyon megterhelô volt:

• Betegség: Még mindig nem épültem fel a megfázásból, ráadásul sikerült felülfertôznöm a vírust egy baktériummal, szóval hurrá.
• Veszekedés: A konfliktus a rezidens lánnyal, Tamarával, fokozódott. Volt hangos szóváltás és gyilkos pillantás is. A feszült helyzet azonban ma megoldódott és megbeszéltük, hogy ô amiatt volt frusztrált, hogy a tútora üvölt vele folyamatosan, én pedig beteg vagyok. Szóval szent a béke. Alapvetôen mi jóban vagyunk. Már karaokéztunk ketten részegen, szóval na. 
• Idegeskedés: Az osztályon annyi kritikus beteg van most, mint amennyi összesen volt az elôzô egy hónap alatt. Tüdôembólia, infarktus, szepszis, stb. Szóval folyton attól rettegek, hogy valami történni fog. Pláne, hogy általában egyedül vagyok. 

A héten nem sokat aludtam sajnos. De Tamara sem. Ma egy órával hamarabb bement dolgozni, mert annyira ideges volt. Minden kiül az arcomra. A héten azt mondták nekem a nôvérek párszor, hogy nyugalom, lélegezzen mélyeket. De szerintem amúgy kedvelnek. Mindig mosolyognak rám, egy ideje már viccelôdünk is. A fônôvér pedig ma perceken keresztül simogatta és fonogatta a hajamat, amit elég bizarrnak véltem, de gondolom ez azt jelenti, hogy kedvel, nem?! A fôorvos úr mindig csak engem lát az osztályon, és ma megjegyezte, hogy tudja, hogy sokat dolgozom. A legnagyobb meglepetésemre leült mellém, és végignéztük együtt az összes beteget. A viziten pedig megdícsért a tüdôembóliás bácsival kapcsolatban. 

Szóval így telnek mostanában a napjaink a kórházban a város szélén. Néha van egy kis Grace Klinika is, amikor a szuper sármos aneszteziológus jön megnézni a betegeket. Nagyon fura ez a srác. Motyogós, félve mosolygós, lesütött szemû, de mégis nagyon jókedélyû és magabiztos. Mindenki, de tényleg mindenki odavan érte.

Filipe most a másik osztályon dolgozik, és azóta nagyon szerelmes vagyok megint. Jót tesz nekünk, hogy nem vagyunk együtt napi 24 órában. Néha látom csak napközben, amikor az orvosi szobákhoz megyek, és egy magas alakot látok suhanni a kórtermek között. Mondom, Grace Klinika.

sadface

A hétvégén nagy ünneplésre készültünk, ugyanis Filipe-nek születésnapja volt. Selinda viszont megfázott a tengerparti jeges koktélozásban, természetesen. Szóval a hétvégét az ágyban töltöttem lázasan. Szombatra vacsorát terveztünk barátokkal, de le kellett mondanom. Vasárnap viszont megsütöttem ezt a tortát. Nyami.

Ma iszonyúan elfáradtam a kórházban. Egyrészt ugye még beteg vagyok, másrészt pedig megjött és iszonyú fájdalmaim voltak reggel. Plusz ehhez hozzájött, hogy új rezidensek jöttek az osztályra. Akiket egyébként nagyon vártam, mert már ismertem ôket és azt hittem, hogy jóban leszünk. De nem így lesz sajnos. Nade, nem szerethet mindenki. A lánynak, akivel az incidens történt, ez volt az elsô napja. Próbáltam neki segíteni, elorientálni az osztály dolgaival kapcsolatban. Felosztottuk a betegeket és elmondtam neki, hogy kivel mi a teendô. Ugye ezeket elmondták nekünk a reggeli viziten (amin megjegyzem, hogy ez a lány meg sem jelent, rögtön az elsô napon). Ô pedig mindezek után azt kérdezte tôlem, hogy de biztos jól értetted a dolgokat, nem értetted félre? Mert, ha valamit úgy csinálok, ahogy te mondtad és nem jó, akkor abból nekem lesz problémám. Csak hogy jelezze nekem, hol a helyem. Azt hiszem, ha szemmel lehetne ölni, akkor ô már halott lenne. De csak annyit mondtam neki, hogyha nem tetszik neki a pofám, akkor nyugodtan cserélhet valakivel és mehet a másik osztályra. Plusz azt, hogy nyugodtan mondja azt, ha baj van, hogy tôlem kapta az információkat. Igazság szerint nem az fájt, hogy ez a lány így viselkedett, hanem az, hogy a szívem-lelkem beleteszem a munkámba és mégis így állnak hozzám. Alapos vagyok, az utolsó ékezetre is odafigyelek, amikor portugálul írok. Én tényleg megnézem az összes beteget, beszélgetek velük. De a vége akkor is az, hogy a hülye külföldi úgysem érti, nem lehet benne megbízni. Szóval kicsit elszomorodtam, de aztán összeszedtem magam és már elmúlt minden bánatom. Maximum mérges vagyok magamra, hogy nem engedtem el a fülem mellett az egészet, hanem visszaszóltam. Önuralom terén sajnos még sokat kell fejlôdnöm.

Délután pedig belefutottam egy tüdôembóliás betegbe, aki elég rosszul volt, és idegeskedéssel járt megoldani a helyzetet. Szóval még itthon is remegtem és agyaltam a dolgokon. Még az új Game of Thrones rész alatt is. Pedig ez nagy szó.

sebészet

A megritkult bejegyzések oka az, hogy május elején elkezdtem a sebészeten dolgozni. Ez pedig azt jelenti, hogy tényleg dolgozunk nem úgy, mint a gyermekgyógyászaton. Megmondom ôszintén, hogy el szoktam fáradni. Az elsô héten iszonyúan utáltam az egészet. A sebészek ugye nem arról híresek, hogy szeretnek az osztályon lenni és adminisztrálni, ne adj isten, beszélni a betegekkel. Ebbôl az következik, hogy mi rezidensek írjuk az összes zárójelentést, vesszük fel a beteget az osztályra, állítjuk be a terápiát, beszélünk a hozzátartozókkal és így tovább. Ha gond van egy beteggel, akkor a nôvér hozzám jön, hogy doktornô, a betegnek 230-as a vérnyomása, lázas, vért hányt, csúnya a sebe, rosszul van. A sebészeket pedig lehetetlen megtalálni. Szóval nehéz volt ebbe belecsöppenni, de már sokkal magabiztosabban megyek be dolgozni, mint egy hónapja. Sôt, olyan napokat is túléltem, mint a mai, amikor teljesen egyedül voltam a 24 betegre az osztályon. A nôvérek tündérek egyébként, nagyon sokat segítenek.

A kép alján látható a munkahelyem, a kép tetején lévô kék csík pedig már az óceán.

Kórház a város szélén

A többiek (rezidensek) továbbra is jófejek. Voltam velük strandolni, moziban, vásárolni, vacsorázni, egyszóval alakul a szociális életem.

Tegnap lement az elsô vezetés órám. 10 éve van jogosítványom, de alig vezettem a vizsga óta. Elkezdtem Filipe-vel gyakorolni, de annak általában sírás lett a vége, így úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha veszek pár órát. Remélem ezután már lesz annyi önbizalmam, hogy elkezdjek vezetni Filipe mellett. A tegnapi óra egész jól ment, sokkal jobban, mint amire számítottam. Vezettem és közben portugálul beszélgettem az oktatóval. Azért szerintem ez nem semmi, nem?! Amikor vezetni tanultam, akkor nagyon szerettem vezetni. Mindig biztonságban éreztem magam az oktatómmal. Tegnap visszajött kicsit ez az érzés. Biztonságban voltam. A vizsgák viszont iszonyú idegeskedéssel jártak, így nagyon átérzem, amin Mia most keresztülmegy. Jó volt tegnap vezetni, de nem érzem azt, hogy dejó hogy ma is megyek. Egy darabig még biztosan nyûg lesz nekem ez a vezetés, de egyszer jó lesz és kész!

bacalhau com broa

Ma megfôztem életem elsô bacalhau-ját, azaz tôkehalát. Jelentem, nagyon fiom lett. Fura dolog ez a bacalhau. Sokáig nem szerettem, mert számomra elég ízetlen halfajta. Viszont az utóbbi idôben sokszor megkívántam. Filipe, mint minden rendes portugál, nagyon szereti, így nem volt más választásom, mint kipróbálni. Fôként azért vonakodtam tôle, mert macerás. Szárított, sózott hal, így legalább egy napra be kell áztatni vízbe, és pár óránként cserélgetni rajta a vizet. Nekem viszont sikerült olyan fagyasztott terméket vennem, ami már beáztatott és rögtön lehet vele dolgozni.

Egy olyan receptet választottam, amit mindketten szeretünk, Bacalhau com broa. A broa kukoricalisztbôl készült kenyér, aminek a morzsája kerül a halszeletek tetejére és így pirul meg a sütôben. A portói otthonunktól nem messze, volt egy brazil étterem, ahol nagyon finoman készítették el ezt az ételt.

Bacalhau com broa

Hozzávalók (2 személyre):

• 2 szelet tôkehal
• 2,5 dl tej
• 1/2 cirtom leve
• 3 közepes hagyma
• 1 közepes piros kaliforniai paprika
• 6 gerezd fokhagyma 
• újkrumpli 
• kukoricakenyér
• só, bors
• extraszûz olívaolaj

Összekeverem a cirtom levét a tejjel, és megborsozom. Az elôkészített (beáztatott) tókehalat 1 órára állni hagyom ebben a lében. Az 1 óra letelte után, pár percig fôzöm a tejes  keverékben. A hagymát karikákra, a paprikát pedig csíkokra vágom. Egy tepsibe teszem a zöldségeket, és bôségesen meglocsolom olívaolajjal. A halszeleteket ezek tetejére helyezem, és 15-20 percig 180 fokon sütöm.

A krumplit megmosom, és héjastól 15 percig (vagy amíg meg nem fô) sós vízben fôzöm. Amikor megfôtt, lecsöpögtetem.

Elmorzsolom a kukoricakenyeret, és összekeverem az apróra vágott fokhagymával. Meglocsolom olívaolajjal.

A 15-20 perc elteltével, kiveszem a tepsit a sütôbôl és a krumplit a halszeletek mellé helyezem. Meglocsolom a tepsiben lévô olívaolajjal. A halszeleteket bôségesen megszórom a fokhagymás morzsával. A tepsit újra a sütôbe helyezem, és addig sütöm, amíg a morzsa meg nem pirul a tetején (kb. 15 perc). Tálaláskor megszórhatom petrezselyemmel.

Recept innen.

prize

Díjat kaptam! Méghozzá Bijou-tól. Bijou valahogy mindig tudja, hogy mire van szükségem éppen. Ha nehéz napjaim vannak, akkor szomorúságûzô svájci csokit kapok, amikor pedig nem szakítok idôt a blogolásra, akkor blog díjat. Mi ez, ha nem motiváció! Szóval köszönöm Bijou!

A szabályok:

1. Nevezd meg, kitôl kaptál díjat!

2. Add tovább a best blog díjat 4 olyan blognak, ahol kevesebb a feliratkozók száma 200-nál!

3. Üzend meg a választottaknak kommentben, hogy gondoltál rájuk és díjjal jutalmaztad ôket!

4. Opcionális: Bijou azt kérte a díjazottaktól, hogy áruljanak el magukról 7 olyan érdekességet, amit az olvasóik nem tudnak róluk. 

Az én díjazottjaim pedig:

Shaktii, akit még hamvas egyetemista koromból ismerek. A blogja vicces és naturalista, szóval figyelem, csak erôs idegzetûeknek! (Azt pedig csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy ismerkedtünk meg, hogy mindketten egy gyerekeket segítô szervezetnél önkénteskedtünk.)

Bors&Pepper, akinek nagyon szeretem a vidám és hangulatos blogját. Van jó pár recept a tarsolyomban, amit tôle lestem el.

A két bloggerina, akiket nagyon szívesen olvasok, már megajándékozta egymást a best bloggal: Mia és Bijou. Szóval nekik már nem adhatom át a díjat, de ha ráakadok a szívemhez közel álló blogokra, akkor ellövöm majd ezt a két lehetôséget.

A 7 "érdekesség":

1. Szerintem a rózsaszín nyálkahártyás belek szépek, ezért is készültem gasztroenterológusnak. Persze a barátaim mind értetlenkedtek, hogy miért akarok egy olyan foglalkozást választani, ahol csöveket dugdosnak emberekbe.

2. Imádom a sajttortát. Igen tudom, hogy 600 kalória van egy szeletben. Pont.

3. Félek a kutyáktól. 6 éves koromban megtámadott egy kutya.

4. 15 évesen pár hónapig Írországban éltem cserediákként. Azt hiszem, ott tanultam meg megküzdeni a honvággyal.

5. Utálok körmöt vágni, meg úgy általában is köröm undorom van.

6. Egy évadot játszottam a szülôvárosom színházában, két darabban. Az egyikben nevem is volt, a másikban csak statiszta voltam. Ez volt az elsô keresetem.

7. Kilenc borospoharat megtartok egy kézzel. Dolgoztam wine bar-ban is.