sadface

A hétvégén nagy ünneplésre készültünk, ugyanis Filipe-nek születésnapja volt. Selinda viszont megfázott a tengerparti jeges koktélozásban, természetesen. Szóval a hétvégét az ágyban töltöttem lázasan. Szombatra vacsorát terveztünk barátokkal, de le kellett mondanom. Vasárnap viszont megsütöttem ezt a tortát. Nyami.

Ma iszonyúan elfáradtam a kórházban. Egyrészt ugye még beteg vagyok, másrészt pedig megjött és iszonyú fájdalmaim voltak reggel. Plusz ehhez hozzájött, hogy új rezidensek jöttek az osztályra. Akiket egyébként nagyon vártam, mert már ismertem ôket és azt hittem, hogy jóban leszünk. De nem így lesz sajnos. Nade, nem szerethet mindenki. A lánynak, akivel az incidens történt, ez volt az elsô napja. Próbáltam neki segíteni, elorientálni az osztály dolgaival kapcsolatban. Felosztottuk a betegeket és elmondtam neki, hogy kivel mi a teendô. Ugye ezeket elmondták nekünk a reggeli viziten (amin megjegyzem, hogy ez a lány meg sem jelent, rögtön az elsô napon). Ô pedig mindezek után azt kérdezte tôlem, hogy de biztos jól értetted a dolgokat, nem értetted félre? Mert, ha valamit úgy csinálok, ahogy te mondtad és nem jó, akkor abból nekem lesz problémám. Csak hogy jelezze nekem, hol a helyem. Azt hiszem, ha szemmel lehetne ölni, akkor ô már halott lenne. De csak annyit mondtam neki, hogyha nem tetszik neki a pofám, akkor nyugodtan cserélhet valakivel és mehet a másik osztályra. Plusz azt, hogy nyugodtan mondja azt, ha baj van, hogy tôlem kapta az információkat. Igazság szerint nem az fájt, hogy ez a lány így viselkedett, hanem az, hogy a szívem-lelkem beleteszem a munkámba és mégis így állnak hozzám. Alapos vagyok, az utolsó ékezetre is odafigyelek, amikor portugálul írok. Én tényleg megnézem az összes beteget, beszélgetek velük. De a vége akkor is az, hogy a hülye külföldi úgysem érti, nem lehet benne megbízni. Szóval kicsit elszomorodtam, de aztán összeszedtem magam és már elmúlt minden bánatom. Maximum mérges vagyok magamra, hogy nem engedtem el a fülem mellett az egészet, hanem visszaszóltam. Önuralom terén sajnos még sokat kell fejlôdnöm.

Délután pedig belefutottam egy tüdôembóliás betegbe, aki elég rosszul volt, és idegeskedéssel járt megoldani a helyzetet. Szóval még itthon is remegtem és agyaltam a dolgokon. Még az új Game of Thrones rész alatt is. Pedig ez nagy szó.