A megritkult bejegyzések oka az, hogy május elején elkezdtem a sebészeten dolgozni. Ez pedig azt jelenti, hogy tényleg dolgozunk nem úgy, mint a gyermekgyógyászaton. Megmondom ôszintén, hogy el szoktam fáradni. Az elsô héten iszonyúan utáltam az egészet. A sebészek ugye nem arról híresek, hogy szeretnek az osztályon lenni és adminisztrálni, ne adj isten, beszélni a betegekkel. Ebbôl az következik, hogy mi rezidensek írjuk az összes zárójelentést, vesszük fel a beteget az osztályra, állítjuk be a terápiát, beszélünk a hozzátartozókkal és így tovább. Ha gond van egy beteggel, akkor a nôvér hozzám jön, hogy doktornô, a betegnek 230-as a vérnyomása, lázas, vért hányt, csúnya a sebe, rosszul van. A sebészeket pedig lehetetlen megtalálni. Szóval nehéz volt ebbe belecsöppenni, de már sokkal magabiztosabban megyek be dolgozni, mint egy hónapja. Sôt, olyan napokat is túléltem, mint a mai, amikor teljesen egyedül voltam a 24 betegre az osztályon. A nôvérek tündérek egyébként, nagyon sokat segítenek.
A kép alján látható a munkahelyem, a kép tetején lévô kék csík pedig már az óceán.
 |
| Kórház a város szélén |
A többiek (rezidensek) továbbra is jófejek. Voltam velük strandolni, moziban, vásárolni, vacsorázni, egyszóval alakul a szociális életem.
Tegnap lement az elsô vezetés órám. 10 éve van jogosítványom, de alig vezettem a vizsga óta. Elkezdtem Filipe-vel gyakorolni, de annak általában sírás lett a vége, így úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha veszek pár órát. Remélem ezután már lesz annyi önbizalmam, hogy elkezdjek vezetni Filipe mellett. A tegnapi óra egész jól ment, sokkal jobban, mint amire számítottam. Vezettem és közben portugálul beszélgettem az oktatóval. Azért szerintem ez nem semmi, nem?! Amikor vezetni tanultam, akkor nagyon szerettem vezetni. Mindig biztonságban éreztem magam az oktatómmal. Tegnap visszajött kicsit ez az érzés. Biztonságban voltam. A vizsgák viszont iszonyú idegeskedéssel jártak, így nagyon átérzem, amin Mia most keresztülmegy. Jó volt tegnap vezetni, de nem érzem azt, hogy dejó hogy ma is megyek. Egy darabig még biztosan nyûg lesz nekem ez a vezetés, de egyszer jó lesz és kész!
hamar visszarázódsz szerintem. ha szerettél vezetni, az már önmagában siker. :)
VálaszTörlésAzóta már többször is vezettem. Nem mondom, hogy élvezem, de már rettegni sem rettegek vezetés közben. Plusz ha Filipe beszólogat, akkor már nem húzódom le az út szélére és kezdek el sírni, hanem lekiabálom a fejét és vezetek tovább. Szóval alakul a helyzet.:) Neked pedig kitartás!
VálaszTörlés