2013. augusztus 20.

városi legendák

Az egyedül vezetôsdi nagyon jót tesz nekem. Egész eddig gyökérnek éreztem magam, hogy tízéves a jogosítványom, én pedig nem tudok merek vezetni. A többieknek meg olyan természetes, mint a levegôvétel. Ma is hazavezettem egyedül, és elmentem a pasimért a kórházba este. Hah.

Eduardo, a kis gonosz, elküldött ma szakvéleményt kérni a kórház ügyeletes szívtiprójától. Dr. Jóképû egy belga fül-orr-gégész, kék szemekkel és világos hajjal. Ez itt egzotikum, ezért rajong érte minden kolléganôm. Én meg csak legyintek, hogy ugyan! Eduardo pedig azért gonosz, mert mindig olyan feladatokat ad pluszban, amikrôl tudja, hogy nem a kedvenceim. Igyekez mindig kirúgdosni a komfort zónámból, és ez nagyon jó. Ahogyan az is, hogy értékeli a munkámat és az erôfeszítéseimet. Legutóbb a szakrendelôben bemutatott az adminisztrátoroknak, és elkezdett fényezni, hogy milyen jól beszélek már portugálul, és hogy milyen sokat fejlôdtem az elmúlt hónapokban. Szóval cuki.

Filipe mesélte, hogy összeomlott délután a sûrgôsségi számítógépes rendszere. Ez azért probléma, mert mindent informatikus úton csinálunk. Laborok, vizsgálatok rendelése, eredmények lekérdezése, betegek áthelyezése, minden. Azt beszélik, hogy egy pszichiátriai beteg törte fel a kórház rendszerét, és tette tönkre. Ennek pont annyi valóságalapja lehet, mint annak a városi legendának, ami az egyetememen terjedt el. Egész pontosan az, hogy a pszichiáter professzor nem szívrohamban halt meg, hanem a szcientológusok mérgezték meg. Emlékszem, az egyik barátnôm nagyon izgatott lett a sztoritól. Mondta, hogy ezt el kell mesélnie a pasijának, mert imádják az összeesküvés-elméleteket.

Apropó pszichiátria. A mostani kórtermem nagyon izgalmas. Van egy ex-drogos HIV+ depressziósom, egy paranoid zavaros nénim és egy skizofrénem. Még jó, hogy belgyógyászaton dolgozom. A skizofrén néni irtó cuki. Szeret énekelni, és ha mosolygok rá, mindig visszamosolyog. Beszélgetni nem lehet vele, mert semmi értelme sincs annak, amit mond. De cserébe hagyja, hogy szurkáljam, amikor artériás vért veszek tôle. 

Ma az is megmelengette a kis szívemet, hogy Filipe találkozott a sebészet osztályvezetô fôorvosával, aki megkérdezte hogy vagyok. Azt is mondta a pasimnak, hogy én voltam eddig a legjobb rezidensük. Nekem is mondta már ezt, de azt hittem viccel. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése