Ma életemben elôször teljesen egyedül intubáltam egy bácsit! Intubalni nem egyszerû és gyakorolni kell. Többnyire aneszteziológusok és mentôorvosok tudnak csak. Szóval nagyon örülök, hogy sikerült és volt lehetôségem erre. Szerencsém volt ezzel a gyakorlattal.
A szabadon választható gyakorlatnak viszont csütörtökön vége sajnos. Ma beszéltem a rezidensképzés titkárnôjével, aki ugyanazt mondta, mint múlt héten. Minden oké, minden rendben. Szóval ma lementem a HR osztályra és ôk semmit sem tudtak arról, hogy mi a helyzet a cserével. Mondták, hogy felhívnak, ha tudnak valamit. Fel is hívtak délután és kiderült, hogy semmi sincsen rendben. A kérvényt a regionális igazgatóság még nem hagyta jóvá, tehát péntektôl Faro-ba kell mennem. Viszont ott a beosztás szerint belgyógyászattal kell folytatnom, ami három hónap. Szóval április végéig ott kell maradnom. Ez a legrosszabb forgatókönyv és ez azt jelenti, hogy Faro-ba kell költöznöm. Van pár napom arra, hogy elintézzem, hogy ez ne következzen be. Holnap a lány, akivel cserélek, beszél megint a rezidensképzés igazgatójával Faro-ban. Aki egyébként ugyanazt mondta neki, mint amit nekem mondtak itt, hogy minden OKÉ. Ah.
Szóval nem teljesen felhôtlen az örömöm az intubáció miatt. De igyekszem örülni, mert nekem ez nagy dolog ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése