hopp

Lement a vizsga. Volt ünneplés is, aminek az volt a következménye, hogy tegnap egész nap ágyban voltam. Filipe jófej volt és hozott egy kosár KFC-t, szóval azt ettük kólával, hogy nôjön tovább a tokánk. Jövô héttôl elkezdek itthon tornázgatni. Januártól pedig belecsapok a levesbe és keresek egy edzôtermet.

Vége a napi rutinnak, hogy reggel az ágyban azon vitatkozunk, hogy ma éppen ki a soros a kávéfôzésben és ki aludhat még tíz percet. Nem kell már tanulni. Vagyis nekem portugáloznom kell sokat, ugyanis az utóbbi idôben kicsit elhanyagoltam és mindjárt itt a január. Most pedig van egy hetem bedobozolni a lakást a költözéshez, megvenni a karácsonyi ajándékokat és találkozni mindenkivel. Elkezdtük kiválogatni Filipe ruháit. Ha jól számolom ez már a harmadik alkalom. Mindig szûkül a kör, de még így is háromszor annyi cucca van, mint nekem. A legelsô válogatás iszonyú nehezen ment, mindenre azt mondta, hogy ez kell és még jó lesz valamire. Azóta már simábban mennek a dolgok. Bedobozoltam ma a nyári ruháimat, de még bôven van mit pakolni.

Mostam szônyegeket is és kiteregettem az erkélyre, mert fújt a szél és majd hamar megszárad. A szél konkrétan annyira fújt, hogy kinéztem a teraszra és hopp egy szônyeg eltûnt. A negyediken lakunk, de szerencsére senkit sem csapott agyon és szélvédôt sem tört be. Viszont amikor lenéztem éppen egy spániel szagolgatta önfeledten, szóval izgultam, hogy lesz pisi vagy nem lesz pisi. Végül a gazdinak sikerült elrángatnia a kutyust, mi pedig összeszedtük a szônyeget.

Este megyünk születésnapi vacsorára. Iszonyú kedvetlen vagyok mindenhez. Fel kellene ráznom magam. És türelmet is vennem kéne valahol, mert mostanában az is elfogyott.