rokonok

Filipe nagynénje és a barátja nálunk töltötték a hétvégét. Találkoztam már velük a szigeten is, de most beszélgettünk elôször  úgy igazán. Filipe szerint pont olyan unalmasak, mint a szülei, szerintem meg nem. Sokkal visszafogottabbak. Az szülei hiperaktívak és mindent mindenkinél jobban tudnak. Tia, a nagynéni például nem csak arról beszélt velem, hogy szerinte mit hogyan kéne fôznöm, mit hogyan kéne takarítanom, stb. Gyakorlatilag ilyenrôl szó sem esett. És tudom én, hogy Filipe anyukája sem kioktatásképpen mondja mindezt és értékeli a dolgokat, amiket csinálok. Csak éppen ô úgy gondolja, hogy minden úgy jó, ahogyan ô csinálja. És nehéz ám ezt mantrázni, amikor egész nap ilyen jó tanácsokat hallgatsz és mosolyogva mondogatod, hogy ühüm. De ez legyen a legnagyobb problémám, pláne hogy ôk egy szigeten élnek 3500 km-re, mi pedig a kontinensen.

Amikor megérkeztek Tia-ék, felhívták az unokákat és kiderült, hogy a cica megette a halacskákat az akváriumból. A 3 éves kicsilány pedig azt mondta, hogy: - Mama, ez a macska borzalmas! - Én egész eddig azt hittem ilyen csak a rajzfilmekben van. Egyébként ez a kislány volt az, aki úgy is barátkozott velem, hogy nem beszéltem még portugálul. Jött velem sétálni és kezet mosni. Én pedig beszéltem hozzá angolul. Bár az én unokaöcséimet sem zavarja, hogy Filipe nem beszél magyarul. Szeretik nagyon. Én pedig azt szeretem nagyon, hogy itt az egész pici gyerekek is visszamosolyognak és integetnek. Évek óta figyelem ezt és mosolygok a gyerekekre. Magyarországon tízbôl egy mosolyog vissza. Itt az összes és nem csak egy fintort látsz, hanem fülig ér a szájuk. Na ezen azért érdemes lenne elgondolkodni. Én nagyon szomorú vagyok,ha erre gondolok.

Kaptunk egyébként mindenféle ajándékot a szigetrôl. Házi kenyeret, (ami pont olyan, mint az otthoni kovászos kenyér), bolos lêvedos-t (igazi São Miguel-i specialitás; édeskés, korong alakú kenyérke), torresmo-t (úgy tudom legjobban leírni, hogy tepertôs, pörköltös zsír). A kedvencem pedig egy sajt, amit eddig nem ismertem. Fokhagymás-petrezselymes lágy sajt. Elképesztô finom. Ó igen, majdnem elfelejtettem, hogy nekem külön is küldött ajándékokat Filipe anyukája. Csupa olyan dolgot, ami már évek óta áll a szekrényben náluk. Az egyik egy bôr táska, amivel semmi gond nincsen, középkorú nôknek tökéletes, úgyhogy ezt megkapja majd az anyukám. Viszont a másik "dolog", na az kemény dió. Egy földig érô (igen, nem hosszú, hanem konkrétan bokáig ér) fekete bôrkabát, amit elöl végig a szegélyek mentén nyúlszôr díszít. Amikor megláttam, kétség kívül nem jutottam szóhoz. Filipe elsôre azt mondta, hogy jaj nem is olyan borzalmas. Mondtam neki, hogy igen, 90 év felett egész csinos viselet lehet. Aztán megnézte ô is még egyszer és mondta, hogy majd eladja ebay-en, na de kérdem én kinek?! Végül ez is megoldódott, mert elmondta az anyukájának, hogy neki nem tetszik ez a kabát és kész. Szóval hazaviszi majd karácsonykor és megint áll majd a szekrényben. Tia-tól pedig kaptam egy könnycsepp alakú, bálna csontból készült fülbevalót és medálokat. Na ezeknek tényleg ôszintén örültem.