Ebédre készítettem lazacot citromos-zöldfûszeres krumplival. A lazac tökjó dolog. Eleinte mindig nagy lángon sütöttem vagy elektromos grillen grilleztem és sosem lett az igazi, mert kiszáradt. Beszéltem ma az egyik anyuka barátnômmel (gimnáziumi osztálytárs és már két kisfia van) és ô is ugyanezt mondta, hogy kiszárad. Na nekem nem szárad ki, amióta megtanultam Filipe anyukájától, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Só, fehérbors, ecet, olívaolaj és sok-sok fokhagyma (csendben jegyzem meg, hogy a már emlegetett összes portugál ízt tartalmazza). A titok pedig az, hogy alacsony lángon kell sütni.
Filipe két napja meg van bolondulva. Egyébként is sokat puszilgat meg ölelget és sokszor mondja, hogy szép vagyok, de az elmúlt két napban kis szeretetgombóc lett. Nagyon mókás.
Ma szinte semmit sem tanultam, mert ebéd közben elkezdett fájni a fejem és ez egész estig tartott. Kialudni sem tudtam és a gyógyszer sem segített. Már csak egy hét van a vizsgáig, de továbbra is az van, hogy jobban izgulok amiatt, hogy megyek haza és jaj milyen jó lesz. Írom a listákat, hogy kinek mit veszünk karácsonyra, ábrándozok Algarve-ról. Amikor éppen nem azon idegeskedem, hogy mi lesz ha nem kerülünk egy helyre.
Apropó ábrándozás. Pár napja jutott eszembe az eddigi egyetlen igazi tengerparti nyaralásom Olaszországban. Egy barátnômet látogattam meg 8 éve úristen. Vele még akkor ismerkedtem meg, amikor Írországba jártam középsuliba három hónapig. Pont éltem nagy szakítása után voltam, egy két éves kapcsolatomnak lett vége és meg akartam halni természetesen. Anyukám mai napig emlegeti, ha nem lett volna az az utazás, akkor nem tudja mi lett volna. Nem lett volna semmi, akkor is itt lennék. Szóval a barátnôm családja látott vendégül Velence mellett. Minden nap kimentünk a partra és életemben nem volt olyan szép színem, mint akkor. A családjának az egyik strandon volt egy kabinja, így mindenki ott gyûlt össze délutánonként. Cukik voltak, etettek velem görögdinnyét, hogy olyat még biztos nem ettem. Na akkor fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne valahol a tenger mellett élni és pont ugyanazt csinálni, mint ez az olasz család. Most pedig a legjobb úton haladok afelé, hogy januártól ez megvalósuljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése