Itthon vagyok pár napja. Anyával bementünk a városba vásárolgatni és beugrottam egy barátnôm munkahelyére, aki nem használ internetet, a telefonszámát pedig elvesztettem. Hónapok óta nem beszéltem vele és azt mondta, amikor meglátott, hogy: - Összetört az életem az elmúlt egy hónapban. - Az édesanyját, akit én is ismertem, elütötte a villamos és meghalt. Márnap délelôtt meglátogattam otthon és nagyot sétáltunk a kisfiával. Jó volt, én pedig nem csalódtam. A barátnôm ugyanaz az erôs, életvidám, talpraesett nô, akit megismertem.
Tegnap, amint hazaértem, hívott egy másik barátnôm, hogy lepjük meg Babát, az én gyerekkori barátnômet. Ô ugyanis még nem tudta, hogy itthon vagyok és a 3 éves kisfiának volt szülinapi zsúrja. Megérkeztünk és Baba annyira örült nekem, hogy sírva borult a nyakamba és úgy öleltük egymást sokáig. Majdnem én is elsírtam magam. A buli nagyon mókás volt. Meg is fogadtam, hogy én sosem fogok gyerekzsúrt rendezni otthon. Meghaladná a képességeimet azt hiszem. Az egyik apukán egy tucat gyerek lógott és kitört alattuk a fotel lába. A gyerekek rengeteg gyurma sütit "sütöttek". Mi pedig felnôttek szagolgattuk a gyurmát és próbáltunk rájönni, hogy milyen illata van. Képzeljétek, mandula! Marcipán illatú gyurma. Amikor pedig mindenki elment, eltakarítottuk a romokat. Az est csúcspontja pedig az volt, amikor a "Happy Birthday" felirat egyik fele leszakadt és Baba férje le akarta szedni az egészet, mivel a bulinak már vége volt. A szülinapos viszont odaszaladt a barátnômhöz és azt mondta: - Apa tönkretette a bulimat!
Reggel nagy pelyhekben esett a hó. Persze semmi sem maradt belôle, mert még nincsen elég hideg. Filipe még sosem látott hóesést, úgyhogy lefényképeztem neki. Én pedig úgy örültem a hónak, mint egy kisgyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése