2013

Eltelt még egy év, így már két éve élek Portugáliában. Ez az év egy ajándék volt az élettôl. Volt idôm megtanulni portugálul, igazi felelôsség nélkül dolgoztam, és rengeteg szabadidôm volt, amit jobban is kihasználhattam volna.

Januárban Algarve-ba költöztünk, Portugália egyik legszebb zónájába. Áprilistól egészen októberig jártunk a tengerpartra. A télikabátomat pedig ki is dobhatnám, ha nem járnék haza. Pont ma néztem a tükörben, hogy még mindig jó színem van. Egész évben süt rám a nap. Algarve pedig együtt jár a nyári mézédes fügével és a téli mandarin ligetekkel. A friss halakról és a jó minôségû zöldségekrôl nem is beszélve. A sós vízzel még mindig nem vagyunk jó barátok, iszonyúan csípi a szemem.

Apropó szem. Márciusban lézeres szemmûtétem volt. A jobb szemem száz százalék, a bal kilencven. A bal mindig rosszabb volt, kacsintani sem tudok vele. Itt ez hátrány, mert a portugálok állandóan kacsintgatnak. Plusz azt is megtudtam, hogy a bal szememnek anisocoriája van, ami azt jelenti, hogy a két szemem pupillája eltérô nagyságú. A bal lassabban reagál a fényre. Úgy sejtem, hogy ez veleszületett dolog, de szerintem a mûtét után romlott a helyzet. Mostanában úgy érzem mintha romlana a látásom, de a tesztek mindig azt mutatják, hogy minden oké. Tény, hogy kicsit paranoid vagyok. Ami pedig az életminôség javulását illetti, hmm. Nem mondom, hogy az elején nem volt elképesztô érzés reggel kinyitni a szemem és látni. Ötös miópiám volt, szóval tényleg vaksi voltam. De mivel 14 éves koromtól kontaktlencsét hordtam, annyira az életem természetes része lett, hogy a mûtét után fel sem tûnt igazán, hogy már nem kellett ezzel foglalkoznom. Ennek ellenére azt mondom, hogy aki teheti éljen a mûtét lehetôségével, mert megéri!

Elkezdtem végül orvosként dolgozni. Az elején nagyon kemény volt, aztán elkezdtem belejönni, megszokni a portugál rendszert, elkezdtem legyôzni a félelmemet, hogy a betegekkel, kollégákkal beszéljek portugálul, és elkezdtem élvezni az egészet. Iszonyú hosszú még az út, rengeteg munka áll még elôttem, de nagyon várom. Lement a szakirányválasztás is, Filipével Algarve-ban maradunk, és én családorvos leszek. Egyenlôre úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.

A munka pedig együtt jár a pénzzel. Végre anyagi biztonságban élek, a pénz miatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Azelôtt voltak, így számomra ez nagyon megnyugtató érzés. Igyekeztem spórolni, így idén veszek egy kis használt autót.

Igen, mivel 10 év kihagyás után, elkezdtem újra vezetni. Ez sem ment könnyen az elején, de egyre jobban belejövök, bár attól még mindig messze vagyok, hogy gyakorlott vezetônek érezzem magam. Na de majd idén!

A nyáron megszületett az unokahugim, akit végül csak decemberben láttam. Például ez egy nagy tanulság volt 2013-ból. Fél évente legalább haza kell mennem, mert nagyjából 6 havonta tör rám a honvágy.

Idén éreztem elôször azt, hogy elkezdtem eltávolodni az otthoni barátaimtól. Ami persze az én hibám is, kevés energiát fektetek a kapcsolatok ápolásába. Lettek viszont végre igazi portugál barátaim, ami nagyon nagy szó. Aki itt él az tudja, hogy nem egyszerû velük barátkozni. Nagyon kedvesek és közvetlenek, de az "ismerôs" státuszt átugrani nehéz. A portugálok nagyon szoros kapcsolatot ápolnak a családdal, és a gyerekkori, iskolai barátaikkal. Ebbe a körbe pedig nehéz bekerülni, fôleg külföldiként. Nekem szerencsém volt.

A 20 nap szabadságunkat szinte egy az egyben családlátogatásra költöttük, így voltunk otthon és az Azori-szigeteken is. Tavasszal egy hétvégét Londonban töltöttünk, nyáron pedig bejártuk Andalúziát öt nap alatt kocsival.

Filipével rengeteget mélyült a kapcsolatunk, azt hiszem idén kezdtük el igazán megérteni egymást. Az elsô két évben a nyelvi, kulturális, egzisztenciális és még sorolhatnám, különbségek miatt sokszor a viták abból adódtak, hogy csak félreértettük egymást. Ma ez már egyre ritkábban fordul elô. Ez volt a harmadik közös évünk, és még mindig boldogok vagyunk. Ez jó, nem?!

Sokan írtátok, hogy 2013 nem volt egy túl szerencsés év. Úgy látszik most én vagyok a kivétel, mert nekem ez volt az eddigi legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb évem.