hétfő

Tegnap újra a rendelőben voltam. A hétfői nap érdekes, mert délelőtt terhesgondozás és "családtervező" rendelés van. Ez utóbbi magában foglalja a fogamzásgátlás minden formáját, ami mindenkinek ingyenes. A családorvos helyezi be a fogamzásgátló implantátumot is a felkarba. Ez egy vékony pálca, amit a bőr alá kell belőni egy tollszerű szerkezettel. A pálcából folyamatosan szabadul fel a hormon, és 3 évig fejti ki hatását. Amikor befejeztem az egyetemet, még nem volt forgalomban otthon, de van egy olyan sejtésem, hogy a helyzet változatlan. Ez egy rendkívül hatásos formája a fogamzásgátlásnak, főként a szociális problémákkal küzdők részére, mert nem kell rá odafigyelni. 3 évig teszi a dolgát magától. A méhen belüli fogamzásgátló eszközt (spirált) is a családorvos helyezi fel, ahogyan a méhnyakrákszűrést is mi csináljuk. Az egyetemen egyetlen nőt sem vizsgáltam meg, mert nem volt rá lehetőség. Szóval itt volt a premier az új munkahelyemen. Már túl vagyok jópár citológián, és egyébként rögtön elsőre sikerült. Tegnap volt egy hihetetlen cuki élményem. Visszaadta a hitemet, hogy még vannak jólnevelt, értékekkel rendelkező fiatalok. Egy 16 éves lány volt a rendelésen, és én teljesen meghatódtam, hogy a barátja is eljött vele. Annyira jólneveltek és szépek voltak! Miután elmentek, bejött a nővérünk is áradozni, őt is teljesen elvarázsolták. 

Délután mentális problémákkal küzdő gyerekek részére tart rendelést a tutorom. Ezekkel a gyerekekkel pszichológus is foglalkozik, plusz rendszeresen konzultálnak  az esetekről gyermekpszichiáterrel is. Nagyon sokszor családi problémák állnak a háttérben, sok szomorú eset van sajnos. Szerintem nagyon fontos, hogy működik itt egy ilyen szakemberekből álló csoport, akik segítséget tudnak nyújtani. Persze csodát ők sem tudnak tenni.

Az adminisztrátorainkat, akik mindannyian 50 körüliek vagy idősebbek, tegnap a Setúbal-i tűzoltók naptára hozta izgalomba. Ma is belefutottam a naptárba egy portugál blogon, így úgy gondoltam veletek is megosztom. Én Januárt és Júliust vinném haza.

kagyló, rák és lingueirão

A héten mindenfélét csináltam. Az volt a cél, hogy megismerjem az egészségközpontunkat. Voltam szülésre felkészítő tanfolyamon, szoptatás tanácsadáson, TBC szakrendelésen, dietetikus rendelésén, iskolában nővérekkel, és egy kis faluban a hegyekben a világ végén, ahová hetente egyszer jár orvos. Érdekes volt, de örülök, hogy hétfőtől újra a munkahelyemen dolgozom.

Ez az első hétvége idén, amikor Filipe is itthon van. Tegnap együtt mentünk a piacra és annyira jó volt. Csevegtünk a nénikkel-bácsikkal, likőrt kóstoltunk és sétáltunk egyet a napsütésben. Vettünk málnát! Igaz, hogy nem ribizli, de én akkor is nagyon örülök most. A halpiacon pedig bevásároltunk friss tengeri herkentyűkből. Minden hozzávaló portugál volt, a fagyasztottat többnyire Thaiföldről importálják. A lingueirão (hüvelykagyló) még élt, amivel tisztában voltam, de amikor beáztattam sós vízbe, és megmozdult a kezemben, mégis hatalmasat sikítottam. Filipe pedig jól kinevetett. Eddig még csak fagyasztott kagylót készítettem, lingueirãot pedig csak étteremben ettem, szóval izgultam hogy milyen lesz. Plusz a megszokott recepten is változtattam, ugyanis amikor megkérdeztem az árustól, hogy melyik kagylót jó sütőben sütni, akkor nagyon rosszallóan nézett és azt mondta, hogy egyiket sem. Mondtam, hogy eddig csak fagyasztottat vettem, mire elhúzta a száját, hogy hát igen. Majdnem elszégyelltem magam. Nem vagyok gasztrosznob, csak szeretek jókat enni. A tűzhelyen főztem meg mindent. Fehérbor, olívaolaj, vaj, fokhagyma, citrom és koriander került a kagyló és lingueirão mellé. A rákot csak fokhagymás olívaolajban sütöttem 2 percig. Megmondom őszintén, hogy nekem jobban ízlik a sütőben sütött változat. Mondhat bárki bármit, ezentúl maradok a bevált receptemnél.

előtte

utána

A lakáskeresés most pihen egy kicsit. Nem hirdettek meg új lakásokat, így most arra várunk, hogy levigyék az árakat.

A hétvége pedig egy kis tanulással, és sok-sok filmmel fog telni. Hétfőtől pedig újra a tutorommal leszek. Várom nagyon, ami az hiszem, hogy jó jel.

canja

Csodásan süt a nap, a lakás pedig szép tiszta. Összepakoltam, kiporszívóztam, kiráztam a szőnyegeket, felmostam, ágyneműt húztam, és már a harmadik mosás megy. Ennyi előnye van annak, ha Filipe vasárnap ügyel, és korán kelek vele én is. Az ebédem pedig a tegnap este készített canja volt. Ez is egy olyan étel, amit meg kellett tanulnom szeretni. Pont, mint a bacalhau-t. A canja a portugálok erőlevese. Ha valaki beteg, akkor ezt a citromos-rizses csirkelevest kapja. A magyar szájíznek kicsit ízetlen, de mivel itt Portugáliában megtanultam értékelni és szeretni az alapanyagok eredeti ízét, így a canja is nagy kedvenc lett. Olyannyira, hogy idén már negyedszerre főztem. Én nagyon citromosan szeretem.

Canja ahogyan Filipe anyukája készíti

Hozzávalók

• 1/2 csirke
• 1 hagyma
• 6-7 ek rizs
• 1 (nekem 2) citrom
• só, víz

A csirkét bőröstül együtt felteszem főni annyi vízben, ami ellepi. Megsózom, és az apróra vágott hagymát is hozzáteszem. Amikor a hús megfő, kiveszem és "húsleveshez" adom a rizst. A húst kézzel a szála mentén apró darabokra szedem. Amikor ezzel készen vagyok, visszateszem a levesbe a húst, hozzáadom a citrom levét, és addig főzöm, amíg meg nem fő a rizs. Ha túl sűrű, akkor lehet még hozzá adni vizet. Én imádom a citromot, így tálaláskor is facsarok a tányéromba.

ronda és finom

Ma is egyedül vagyok itthon, Filipét majd csak holnap este látom valamikor. A héten megyünk majd több vacsorára is. Az egyik az Orvosi Kamara fogadása lesz. Mivel meghíztam és pocakot eresztettem, így egyetlen ruhám sem jó már rám. 50 kilósan ugye olyan ruhákat hordtam, amik szűkek voltak, de most mindegyikben terhesnek nézek ki. Végül eszembe jutott, hogy van egy bő ruhám, szóval vettem hozzá egy blézert. Ja és abbahagytam a süti-és csokizabálast a munkahelyen. Megtanultam nemet mondani, haha. 

Most pedig nyafogok egy kicsit, ha nem gond. Loulé egy kisváros, és én most be vagyok ide zárva. Filipe nem érzi át ezt a problémámat, mert ő minden nap bejár Faroba. Meg ő amúgy is szigetlakó, jól érzi magát a kicsi helyeken. Plusz valahogy a munkahely sem az igazi. Nem a munkatársak miatt, mert ők nagyon jófejek, hanem konkrétan a munkát nem élvezem. Az a gond, hogy nem dolgozom. Most fél évig az a dolgom, hogy üljek a tutorom mellett és figyeljek. Én értem, hogy meg kell tanulnom, hogy milyen egy rendelés. Ahogyan azt is, hogy még nagyon keveset tudok ahhoz, hogy egyedül dolgozzak. De ez nem segít azon, hogy haszontalannak érzem magam. Ráadásul a tanulnivaló is baromi száraz és unalmas. A családorvoslás definíciója, a rendelés menete és szabályai, a családtípusok, statisztika, stb. Be kell, hogy valljam, hogy hiányzik a kórház. Én nagyon szeretek kórházban dolgozni, egészen más légkör. Azon gondolkozom, hogy el kellene kezdenem ügyelni a sürgősségin. Ezzel csak az az egy gond van, hogy az itteni sürgősségi borzalmas, aki csak teheti az menekül. Ha beköltöznénk Faroba, akkor szerintem ez megoldódna, nem vágynék már a kórházba.

Tegnap megint néztünk lakásokat, és már három van, amire ajánlatot tettünk. Most várunk, hogy mi történik. Alig várom, hogy lemenjen ez a rész, és elkezdhessünk beköltözni valahová. Rengeteg helyen laktam már, de egyik sem volt az enyém. El sem tudom mondani, hogy mennyire vágyom már egy helyre, ahol tudom, hogy évekig maradok. Ahová végre vehetek dolgokat, mert nem az van a szemem előtt mindig, hogy itt is csak egy évig maradunk. Elkezdtem bútorokat nézegetni. Nagyon tetszik a skandináv stílus. Fehér falakat szeretnék, fehér bútorokkal, világosszürke kanapéval, és színes kiegészítőkkel. Színes párnák, szőnyeg, képek, lámpák. Vidámság.

hair

A hajamról teljesen elfeledkeztem. Még szerencse, hogy vannak olyan figyelmes olvasóim, mint Ilonka, akik emlékeztetnek dolgokra. Decemberben volt egy kisebb fodrászati balesetem. Így visszatekintve vicces, hogy két napig nem tudtam aludni az eset után. Az otthoni barátaim mind azt mondták, hogy borzasztó, fessem át azonnal. Egyetlen kivétel volt, de neki akkoriban éppen zöld volt a haja, szóval ő nem számít. Az itteniek viszont mind odavoltak érte. Még az akkori ukrán tutorom is, pedig azt hittem, hogy pont ő lesz az, akinek majd nem tetszik. Azt mondta, hogy régebben neki is ilyen volt a haja, és hogy be ne fessem, mert a portugálok mind irigyek lesznek, mert az ő hajukból nem lehet ilyet csinálni. A portugál ismerőseimnek tényleg tetszett. Azt mondták, hogy fiatalít, az otthoniak pedig pont az ellenkezőjét. Én utáltam, szóval otthon átfestettem. A fodrász nagyon jól eltalálta. Az eredeti hajszínemtől egy kicsit világosabb barna lett, szerintem nagyon szép a színe. Kicsit vöröses árnyalata van, plusz ugye a leszívott csíkok világosabbak, így van egy kis játéka a hajam színének. A szerkezete viszont megsínylette a leszívást plusz festést. Így pakolást teszek rá minden hajmosásnál, plusz olajat a végekre, hogy hidratáljam, és így majdnem olyan, mint régen. Most egyelőre megvárom, hogy lenőjön. Már van egy kis lenövésem, de nem vészes, mert nagyon hasonló a szín az eredetihez. Mostanában pedig ilyesmin gondolkodom, ugyanis a vége törni fog, lassan vágni kell majd.

first world problems

Ma reggel szépen felkeltem és elkezdtem mosogatni. Ha egyszer már laktatok olyan lakásban, ahol van mosogatógép, akkor soha többé ne költözzetek olyanba, ahol nincs. Baj lesz, én mondom! Nekem halomban áll a mosatlan a konyhában folyamatosan. A jó dolgokat könnyű megszokni, ugye. Szóval éppen lelkesen mosogattam, amikor éreztem, hogy hoppá a víz már csak langyos. Gázpalackkal működik a gáz, és ki kellett volna cserélnem a palackot. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam a langyos vízben, mert nem mertem kockáztatni, hiszen délután dolgoznom kell. Két sok dolog van, amitől rettegek.  Az egyik a gázpalack, a másik pedig a pezsgősüveg. A pezsgősüveg parámat legyőztem, amikor Londonban a borbárban dolgoztam. Nem volt mit tenni, munkaköri kötelességem volt pezsgősüvegeket bontani. Ráadásul szépen, az asztalnál felszolgálva, mert egy-egy üveg volt, hogy 200 fontba került. Szóval bontani tudok, de azt utálom, ha más bontja. Most szilveszterkor is kimenekültem a szobából. A gázpalack viszont nagyon félelmetes. Pláne, hogy még sohasem cseréltem, panelgyerek vagyok. Filipe anyukája egyszer berobbantotta a lakást és kirepült az erkélyre, szóval ezután a történet után gondolhatjátok, hogy mennyire voltam lelkes. Amikor beköltöztünk Filipe lecserélte a palackot az apukájával, de én erről lemaradtam, mivel éppen a zuhany alatt álltam samponos hajjal, a 10 fokos lakásban, csurom vizesen, amikor kifogyott a gáz. Anyukámmal pár napja már megosztottam a félelmeimet. ő azt mondta, hogy az öregek régen úgy cseréltek palackot, hogy befújták borotvahabbal, és ha eresztett a cső, akkor látszott. Ezek az új palackok már mindenféle zárral el vannak látva, szóval a borotvahabot nem akartam bevonni a műveletbe. Végül kihívtam a gázos fiút, akitől vettem egy új palackot is, és megkértem, hogy cserélje már ki legyen szíves. Én meg jól megnéztem, hogy hogyan is kell ezt csinálni. A fiúcska nagyon cuki volt, én magáztam, ő pedig következetesen visszategezett. Elköszönés képpen pedig szélesen mosolygott és mondta, hogy csáó-csáó. Hát így.

hétvégi nyújtózas

Filipe ma 24 órát ügyel a kórházban, így egyedül töltöm a hétvégét. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és megnézem a méltán híres Loulé-i piacot. Itt van egy köpésre, csak 5 perc gyalog. A piac fantasztikus, nagyon élveztem.Vettem bébi retket, újhagymát, friss rikottát, rozmaring mézet egy helyi méhésztől, salátát, paradicsomot, paprikát, Algarve-i mandulás sütit (ezt Filipének, hogy kicsit jobb kedve legyen az ügyelet után), mandarint, húst a hentestől, plusz magamnak egy durbincsot. Elkezdek végre egészségesen étkezni, mert ez nem állapot. Az elmúlt hónapokban felszaladt rám egy pár kiló, plusz most a munkahelyen csokival és sütivel tömnek (a tutorom és a nővérek), én pedig lassan nem férek bele a nadrágjaimba. Szóval ma csirkemellet ebédelek majd salátával, vacsorára pedig paradicsomos-hagymás-kakukkfüves durbincsot sütök. Na jó, vettem egy üveg Mateus-t is, de azt csak azért, hogy ne legyek olyan magányos este, haha.

A reggeli: hagyma, retek, rikotta, plusz azori-szigeteki zöld tea a frissen zsákmányolt mézzel

Loulé továbbra is nagyon tetszik, tiszta időben pedig látom a teraszról az óceánt. Ma szépen süt a nap, de azért egy kabát elkel. Az angol turisták viszont nagyon lazák. Ma is láttam egy nagyon fehér lányt nyári ruhában, szandálban, a pasija pedig rövidnadrágban és atlétában volt. Ma egy kicsit elkeseredtem azért a piacon. Az árusok még azelőtt angolul vagy franciául (wtf!) szóltak hozzám, hogy bármit mondtam volna. Nincsenek portugál vonásaim, ez van. De legalább, ha elkezdek velük portugálul beszélni, akkor már portugálul válaszolnak, nem úgy, mint annak idején Portóban. 

Lassan pedig elkezdek tanulgatni egy kicsit, plusz megírom az idei év részletes tervét a szakorvosképzéshez, mert lassan le kell adnom. Most ilyen nyugalom van. 

me and my new boss

A héten elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. 4 évig biztosan itt leszek, aztán meglátjuk. A képzésem egy része kórházi gyakorlat, konkrétan az egész második évemet kórházban fogom tölteni. Idén két vizsgám lesz, plusz két minimum 40 oldalas dolgozatot kell leadnom. A második vizsga része, hogy videóra veszik egy rendelésemet és kielemzik pontról pontra. Annyi könyvet kaptam, hogy el sem tudtam hozni mindet, plusz elektronikusan is rám eresztettek egy nagy adag tanulnivalót. Lábat lógatni nem lesz idôm. Na de mindez csak egy része a dolgoknak.

A munkahely és a munkatársak nagyon szimpatikusak. 6 szakorvos, 6 nôvér, 5 adminisztrátor, plusz öten vagyunk szakorvosjelöltek. Mindenki kedves, mosolygós, érdeklôdô. A tutorom pedig fantasztikus így elsôre. Tegnap egész nap vele voltam, este nyolcig rendeltünk, és iszonyú fárasztó ám ez. A tutorom rengeteget dolgozik, empatikus, nagyon tájékozott, nagyon szakképzett. Egyelôre úgy tûnik, hogy olyan pedagógiai eszközöket alkalmaz, amikkel én motiválható vagyok. Úgy érzem, hogy kompatibilisek leszünk. Én pedig elképesztô boldog vagyok, hogy kifogtam egy ilyen jó szakembert, akitôl rengeteget tanulhatok. Végre lesz, aki tanítson. Nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy az egyetemet gyakorlatilag levelezô tagozaton végeztük el, mert nem volt, aki oktasson minket. Kevés pénzt kaptak érte, és senkinek sem volt ideje/kedve. Azt hiszek egyetlen oktatónk sem volt, aki tudta volna a nevemet. A témavezetômet, plusz egy szakorvosjelölt srácot leszámítva, akivel korábban találkozgattam, haha. 

Hétvégén pedig vennem kell egy számítógépet, mert el kell kezdenem tanulni. Nagyon izgalmas ez az egész! Motivációban nincs hiány. Olyan régen vágytam már erre.

2013

Eltelt még egy év, így már két éve élek Portugáliában. Ez az év egy ajándék volt az élettôl. Volt idôm megtanulni portugálul, igazi felelôsség nélkül dolgoztam, és rengeteg szabadidôm volt, amit jobban is kihasználhattam volna.

Januárban Algarve-ba költöztünk, Portugália egyik legszebb zónájába. Áprilistól egészen októberig jártunk a tengerpartra. A télikabátomat pedig ki is dobhatnám, ha nem járnék haza. Pont ma néztem a tükörben, hogy még mindig jó színem van. Egész évben süt rám a nap. Algarve pedig együtt jár a nyári mézédes fügével és a téli mandarin ligetekkel. A friss halakról és a jó minôségû zöldségekrôl nem is beszélve. A sós vízzel még mindig nem vagyunk jó barátok, iszonyúan csípi a szemem.

Apropó szem. Márciusban lézeres szemmûtétem volt. A jobb szemem száz százalék, a bal kilencven. A bal mindig rosszabb volt, kacsintani sem tudok vele. Itt ez hátrány, mert a portugálok állandóan kacsintgatnak. Plusz azt is megtudtam, hogy a bal szememnek anisocoriája van, ami azt jelenti, hogy a két szemem pupillája eltérô nagyságú. A bal lassabban reagál a fényre. Úgy sejtem, hogy ez veleszületett dolog, de szerintem a mûtét után romlott a helyzet. Mostanában úgy érzem mintha romlana a látásom, de a tesztek mindig azt mutatják, hogy minden oké. Tény, hogy kicsit paranoid vagyok. Ami pedig az életminôség javulását illetti, hmm. Nem mondom, hogy az elején nem volt elképesztô érzés reggel kinyitni a szemem és látni. Ötös miópiám volt, szóval tényleg vaksi voltam. De mivel 14 éves koromtól kontaktlencsét hordtam, annyira az életem természetes része lett, hogy a mûtét után fel sem tûnt igazán, hogy már nem kellett ezzel foglalkoznom. Ennek ellenére azt mondom, hogy aki teheti éljen a mûtét lehetôségével, mert megéri!

Elkezdtem végül orvosként dolgozni. Az elején nagyon kemény volt, aztán elkezdtem belejönni, megszokni a portugál rendszert, elkezdtem legyôzni a félelmemet, hogy a betegekkel, kollégákkal beszéljek portugálul, és elkezdtem élvezni az egészet. Iszonyú hosszú még az út, rengeteg munka áll még elôttem, de nagyon várom. Lement a szakirányválasztás is, Filipével Algarve-ban maradunk, és én családorvos leszek. Egyenlôre úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.

A munka pedig együtt jár a pénzzel. Végre anyagi biztonságban élek, a pénz miatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Azelôtt voltak, így számomra ez nagyon megnyugtató érzés. Igyekeztem spórolni, így idén veszek egy kis használt autót.

Igen, mivel 10 év kihagyás után, elkezdtem újra vezetni. Ez sem ment könnyen az elején, de egyre jobban belejövök, bár attól még mindig messze vagyok, hogy gyakorlott vezetônek érezzem magam. Na de majd idén!

A nyáron megszületett az unokahugim, akit végül csak decemberben láttam. Például ez egy nagy tanulság volt 2013-ból. Fél évente legalább haza kell mennem, mert nagyjából 6 havonta tör rám a honvágy.

Idén éreztem elôször azt, hogy elkezdtem eltávolodni az otthoni barátaimtól. Ami persze az én hibám is, kevés energiát fektetek a kapcsolatok ápolásába. Lettek viszont végre igazi portugál barátaim, ami nagyon nagy szó. Aki itt él az tudja, hogy nem egyszerû velük barátkozni. Nagyon kedvesek és közvetlenek, de az "ismerôs" státuszt átugrani nehéz. A portugálok nagyon szoros kapcsolatot ápolnak a családdal, és a gyerekkori, iskolai barátaikkal. Ebbe a körbe pedig nehéz bekerülni, fôleg külföldiként. Nekem szerencsém volt.

A 20 nap szabadságunkat szinte egy az egyben családlátogatásra költöttük, így voltunk otthon és az Azori-szigeteken is. Tavasszal egy hétvégét Londonban töltöttünk, nyáron pedig bejártuk Andalúziát öt nap alatt kocsival.

Filipével rengeteget mélyült a kapcsolatunk, azt hiszem idén kezdtük el igazán megérteni egymást. Az elsô két évben a nyelvi, kulturális, egzisztenciális és még sorolhatnám, különbségek miatt sokszor a viták abból adódtak, hogy csak félreértettük egymást. Ma ez már egyre ritkábban fordul elô. Ez volt a harmadik közös évünk, és még mindig boldogok vagyunk. Ez jó, nem?!

Sokan írtátok, hogy 2013 nem volt egy túl szerencsés év. Úgy látszik most én vagyok a kivétel, mert nekem ez volt az eddigi legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb évem. 

feliz ano novo

Pénteken hajnal 5-kor jött a gépünk, így egy percet sem aludtunk, mert éjfél után nem sokkal már elindultunk a reptérre. Lisszabonban egy órát vártunk Filipe apukájára, ami nem esett túl jól, és rögtön indultunk Loulé-be (leendô munkahelyem kisvárosa), hogy lakást keressünk. Azért döntöttünk Loulé mellett, mert egyrészt csak 2-3 hónapra kerestünk valamit, másrészt pedig még nincsen autóm. A felhozatal elég lehangoló volt, viszont a város nagyon szép és hangulatos, az emberek pedig hihetetlen kedvesek és segítôkészek. Szombaton folytattuk a keresést és kivettünk egy lakást Loulé fôutcáján. Hatalmas, de mivel csak átmeneti megoldás, és jó árban volt, plusz 1,3 km csak a munkahelyemtôl, így nem gondolkodtunk sokat rajta. Remélem nem sokat fog esni az elkövetkezô hetekben. Ez persze elég valószínûtlen, mert az itteni telet én csak esôs évszaknak hívom. Másnap már elkezdtük a költözködést és takarítást, este pedig Filipe szülei is megérkeztek segíteni. A következô nap is pakolással és takarítással telt. Tegnap pedig elmentünk Faro-ba eladó lakásokat nézegetni. Azt hiszem tegnap jártam az álom lakásomban. Egyszerûen gyönyörû, világos parkettával. Tökéletes alapanyag egy igazi skandináv otthonhoz. Imádom a skandináv stílust. Szóval álmodozni van mirôl.

A szilveszter úgy telt, hogy Filipe szüleivel bealudtunk a tv elôtt, és éjfél elôtt pár perccel ébredtünk csak fel. Koccintottunk és bedôltünk az ágyba. Azt hiszem kicsit elfáradtunk az elmúlt napokban.

Holnap megyek beregisztrálni, pénteken pedig megbeszélésem lesz az összes Algarve-i családorvos szakorvosjelölttel és eldôl, hogy ki lesz a tutorom. Jövô héten pedig kezdôdik a munka. 

Új év, új élet, ahogy már mondtam! Boldog új évet mindenkinek!