itthon

Nagyon gyorsan eltelt az idô, ma éjszaka már indulunk vissza Portugáliába. Idén az ünnepeket nagyon meghitten, nyugalomban töltöttük. Tudatosan alakítottam így a dolgainkat, mert másfél éve, amikor legutóbb itthon voltam Filipével, nagyon sûrû volt a program. Mindenkivel találkozni akartam, így bejártuk az egész országot. Közben pedig azon is aggódtam, hogy Filipe is jól érezze magát. Ennek az lett a vége, hogy én végig idegeskedtem, és rosszul éreztem magam. Idén nem utaztunk sehová, és alig találkoztam barátokkal. A családommal töltöttünk minden idôt. Egy hétig velünk voltak a bátyámék a gyerekekkel, ami fantasztikus volt. Most láttam  elôször az unokahugimat, és rögtön szerelmes is lettem. Filipe rengeteget játszott a fiúkkal, és amikor csak lehetett a kis hercegnôt is az ölébe vette. Erre persze ritkán volt lehetôsége, mert a pici lányra mindenki igényt tartott. Ilyen az öt hónaposak élete. Olyan szép és nyugodt volt most minden!

A barátokkal való találkozások során már vegyesebb élményeim születtek. Igazság szerint alig találkoztam valakivel. Tesómék egész karácsonyig itt voltak velünk, így semmire sem maradt idô az ünnepek elôtt. Meglátogattuk az egyik egyetemi barátnômet és a férjét. Velük nagyon jót beszélgettünk, és a barátnôm letett elém egy bekeretezett ultrahangos képet. 15 hetes a baba! De akadt olyan találkozás is, ami után másmilyen érzésekkel lettem "gazdagabb". Egyrészrôl most elôször éreztem azt, hogy már nagyon más körülöttünk minden. Teljesen mások a problémáink, más környezetben élünk. Ezzel persze nem lenne probléma. Vannak barátaim, akikkel mindez fel sem tûnik, sok-sok év után sem. Azonban most voltak olyan megnyilvánulások, amiket nem igazán értettem. Vagyis inkább nem akartam megérteni. Kicsit olyan érzésem volt, hogy vannak akik nem tudnak ôszintén örülni annak, hogy így 29 évesen (nem kapkodtam el), rengeteg belefektetett munka után, elindult valamerre az életem. Vagy csak nehéz elfogadniuk azt, hogy változnak a dolgok. Voltak olyan helyzetek is, amik kimondottan rosszul estek. Na de nem panaszkodom, nem vagyunk egyformák. Vannak dolgok, amiket így kell elfogadni. Mindenesetre egy kicsit csalódott voltam.

Ma még pihenhetünk egy kicsit, aztán kezdôdik a lakás- és autókeresés. Új év, új élet. Így megy ez az elmúlt 3 évben. Azt pedig csak csendben merem ideírni, hogy már hiányzik Portugália.