Szóval a hétvégén születésnapom volt. Idén egész jól viseltem a dolgot. Pláne, hogy Sevillában töltöttem barátokkal. Az utazás előtti este Filipe nagyon kitett magáért. Főzött nekem finom vacsorát, vett virágot, csokit, pihe-puha pulóvert és egy meleg kötött sálat. Azt mondta, hogy benézett a szekrényembe, és úgy gondolta ezekre majd szükségem lesz, ha hazamegyünk, hogy ne fázzak. Hát nem cuki?! Plusz pirospont jár azért, hogy a sál tökéletesen megy a zöld télikabátomhoz.
Sevilla két és fél óra innen kocsival, szóval közel van. A nyári
andalúz körútunknak
amiről végül sosem írtam persze része volt, de végül semmit sem láttunk a városból. Az 5 napos út utolsó állomása volt Sevilla. Késő este érkeztünk meg fáradtan, és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel felkeltünk, és szerettük volna felfedezni a várost, de az autó nem indult el. A akkumulátor feladta. Először azt hittük, hogy csak lemerült, ugyanis a szállásadóink segítségével sikerült betolni az autót. Ezután nem állhattunk meg, mert az akkumulátornak újra kellett töltődnie, így úgy döntöttünk, hogy inkább hazaindulunk, és majd máskor visszajövünk. Végül kiderült, hogy jól tettük, mert az akku meghalt és ki kellett cseréltetnünk. Alapvetően szerencsénk volt, mert mindez az utolsó napon történt, közel a határhoz.
Egyre nagyobb Spanyolország rajongó kezdek lenni. Barcelonába szerelmes lettem rögtön, ahogyan az andalúz városokba is. Nagyon hangulatosak a kis utcákkal és gyönyörű épületekkel. A portugálok mindig azt mondják, hogy a spanyoloknál nem lehet jókat enni, semmi extra sincsen a konyhájukban. Eleinte nem akartam ezt elhinni, de azt hiszem igazuk van valahol. A portugál ételeket jobban szeretem, bár az is tény, hogy jobban ismerem. Ami pedig az andalúz tengerpartokat illeti, nem veszik fel a versenyt Algarve-al. Algarve gyönyörű. Visszatérve Sevillához, két napunk volt csak bejárni a várost. Rengeteget sétáltunk. Szeretem sétálva felfedezni a városokat, de sajnos sokszor feleslegesen bolyongtunk, aminek én semmi értelmét sem látom. Mindenkinek megvan a saját utazási stílusa. Én térképpel és útikönyvvel szeretek utazni. Előre általában nem szoktam nagyon tanulmányozni az úticélokat, de azért átfutom a dolgokat, hogy legyen fogalmam arról, hogy hová is megyek. Éttermet is úgy szeretek választani, hogy vagy a
tripadvisor-ön, vagy a
lonely planet-en megnézem, hogy hová érdemes menni. Ha van ismerősöm, aki ismeri az adott helyet, akkor őt is megkérdezem. Eddig ez még mindig bejött. Most öten utaztunk, és sokszor úgy éreztem, hogy nehéz alkalmazkodnom a többiekhez, lásd pl. értelmetlen bóklászás. Lehet öregszem, de elhatároztam, hogy ezentúl csak olyanokkal utazom majd, akiket jól ismerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése