Annyi mindenrôl mesélhetnék, de valahogy sosem jutok el idáig. Írhatnék például arról, hogy voltunk a Zoomarine-ban delfineket, fókákat, madarakat nézni, és felültünk mindenféle vidámparkos szerkezetre. Arról is mesélhetnék, hogy milyen volt a Petisco (tapas?) fesztivál, ami egy hónapig tartott és most lett vége. Persze van magyarázatom mint mindenre a blogolás elhanyagolására. Egyrészt lusta vagyok és kifogásokat keresek. Így, hogy napközben dolgozom és egész nap házon kívül vagyok, esténként csak pihenni van kedvem. Sorozatokat nézni és olvasni. Másrészt pedig elszomorít megrémít, hogy az írásom színvonala folyamatosan romlik. Nagyon keveset olvasok magyarul, gyakorlatilag csak blogokat. Tv-t, filmeket egyáltalán nem nézek. A magyar nyelvhasználatom leredukálódott a családommal és a barátaimmal való kommunikációra. Csendben jegyzem meg, hogy ez is folyamatosan csökken és ez is nagyon elszomorít megrémít. Így amikor mostanában a blogra gondolok, akkor mindig ezek a dolgok jutnak eszembe. Valahogy összekapcsoltam a fejemben a blogot ezekkel az érzésekkel, ami azért rossz, mert tényleg szeretem ezt a blogot. Mostanában egyébként fura módon mindenkinek "blogválsága" van. Legalábbis az én kedvenc bloggereimnek. Szervezhetnénk egy szupervíziót igazán.
Cserébe viszont a portugálom folyamatosan fejlôdik. Gyakorlatilag már mindent megértek. Beszélhetnek gyorsan, bármilyen tájszólással, bármilyen akcentussal. Erre pár napja döbbentem rá. Így utólag visszagondolva fogalmam sincsen, hogy hogyan csináltam végig az elsô hónapokat, amikor még keresgélnem kellett a szavakat, és hatszor végig gondoltam, hogy nyelvtanilag helyes-e a mondat, mielôtt kimondtam volna.
Az elôzô hétvégét Lisszabonban töltöttük, Filipe húgánál, aki most kezdte az orvosi egyetemet szegény. Voltunk ikeázni, és vettem egy nagy, meleg paplant télre. Azóta vettem hozzá szép huzatokat is. Egyet a Zara Home-ban akciósan, a másikat a Primark-ban szuper olcsón. A zara féláron volt és csodaszép. Vettem hozzá sötétlila lepedôt is. Ha minden igaz találtunk egy autót, de nem merem elkiabálni. A héten minden kiderül. Voltunk az LX Factory-ben Lisszabonban. Egy régi gyár területén alakítottak ki egy kis kreatív szigetet. Vannak állandó boltok és utcai árusok is. Régiségek, desingner cuccok, hangulatos éttermek és kávézók. Engem leginkább a londoni Portobello-ra emlékeztet (de hasonló Camden és Bricklane is). Ici-pici a londoni piacokhoz képest, de én nagyon élveztem. Kicsit ijesztôen brit volt minden, de engem nosztalgiával töltött el. Egyre jobban szeretem Lisszabont. Mondtam is Filipe-nek, hogy itt akarok élni. Lehet írnom kellene egy listát, hogy mi szól mellette és ellene. Az élet majd úgyis eldönti decemberben, hogy mi legyen. Kicsit úgy érzem most, hogy nem sok beleszólásom van a dolgokba. A rezidens évnek lassan vége. A vizsgát, mely eredménye alapján választhatok szakterületet, már tavaly novemberben megírtuk (amikor még alig beszéltem portugálul). Ezen már változtatni nem tudok, így azt választom majd, amit az élet dob.
Megvettük a jegyeket is haza, december közepére. El sem hiszem, hogy mindjárt itt van. Gyorsan elment ez az év. Elvileg itt az ôsz, bár úgy, hogy itt még mindig 24 fok van, nehéz ezt elhinni.
Most pedig megyek, és eszem egy jó véres steak-et ebédre, mert néha ilyet is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése