2013. október 2.

az utolsó három hónap

Véget ért megint egy blokk, de ahogy mindig, már el is kezdôdött egy új fejezet. Hétfôn volt az utolsó napom a belgyógyászaton. Elbúcsúztam Eduardo-tól, meg mindenkitôl. Most egy kicsit furcsa a pörgés, és a sok munka után újra a nyugalom. Egyelôre nem panaszkodom, de van egy olyan sejtésem, hogy egy-két hét múlva már nagyon hiányozni fog a kórház.

A háziorvosi létesítmény, ahol  most dolgozunk, nagyon durva. Két éves az épület, szóval csak ámultam és bámultam. Hatalmas és több, mint 15 orvos dolgozik itt. Az én tutorom, egy orosz orvosnô, szabadságon van a héten, így én le lettem passzolva a hétre egy majdnem nyugdíjas háziorvosnak, aki nagyon kedves és közvetlen velem, de iszonyúan unja már az egészet. Ahogyan Filipe tutora is. Mindketten csak arra várnak, hogy nyugdíjba mehessenek. Remélem az orosz doktornô majd visszaadja a reményemet a családorvoslással kapcsolatban, mert egyelôre nem sok maradt. Viszont kaptam egy ajándékot, a mai napot. Nincsen senki, akivel ma lehetnék, így azt mondták, ha gondolom, akkor szabadnapot adnak nekem. Szóval ma szépségnapot tartok, ami már nagyon rám fér. Eszembe is jutott egy kardiológus a sûrgôsségirôl, aki amikor megtudta, hogy belgyógyász akarok lenni, rögtön azt mondta, hogy "Ugye most viccelsz?! Láttál már ápolt és jólöltözött belgyógyászt?".

A konyhát és a nappalit is ideje lesz kitakarítani. Tegnap megint fôztem fantasztikus sült csirkét. A kórházba sütött tutibiztos süti receptemet pedig sikerült elrontanom a hétvégén, így duplán kellett elkészítenem. Szegény Filipe pedig mehetett vajat venni este 9-kor. A sütit nem sütöttem elég ideig, így beleragadt a formába. A kikapart, kissé nyers maradékot visszadobtam a sütôbe tegnap este, és csináltam hozzá vaníliakrémet. Most pedig vár a hûtôben. Azt hiszem kicsit túltengenek az energiáim.

Abba pedig bele sem akarok merek gondolni, hogy decemberben újra költözünk. Fogalmam sincsen, hogy hová, és azt sem tudom, hogy sikerül-e majd egy városba kerülnünk. Az utóbbi négy évben, legalább évi egyszer költöztem. Nem mókás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése