Nem tudom, hogy mi történt az Algarve-i időjárással, de valami nagyon elromlott az utóbbi napokban. Borult idő, hideg levegő, nem is értem. Bár ma már szikrázó napsütésre ébredtem.
A héten elkezdtem a három hónapos gyermekgyógyászat gyakorlatot. Ami azzal is jár, hogy heti egyszer 12 órát ügyelek a gyerek sürgősségin. Az első ügyelet alatt már ebédkor annyira fáradt voltam, hogy alig tudtam gondolkodni, és még várt rám 8 óra munka. A gyerekek pedig csak jöttek és jöttek. Az elején kinyílt párszor a bicska a zsebemben, amikor megláttam a triage papíron, hogy "láz ma reggel óta". Aztán elkezdtem beszélgetni a szülőkkel, és szembe találtam magam megint az alapellátás problémáival. Csak abban a megyében, ahol én dolgozom 33 ezer embernek nincsen családorvosa. A kórház, ahol most vagyok, regionális központ, szóval sok-sok megyéből jönnek betegek. Családorvosi ellátás természetesen azoknak is jár, akiknek nincsen orvosa. Minden nap reggel nyolctól este nyolcig működik nyitott rendelés az egészségközpontokban. De valahogy oda nem szeretnek menni, vagy nem tudnak róla, vagy sokat kell várni, vagy fogalmam sincs. Azokra viszont tényleg haragudtam, akiknek volt családorvosa. A lakosság oktatása/tájékoztatása az egészségügyi rendszer használatával kapcsolatosan iszonyú fontos. A probléma viszont az, amikor nincsen megfelelő válasza az alapellátásnak. Addig, amíg nehezen elérhető a családorvosi ellátás, ergo nincs az illetőnek családorvosa, két hónapos várólista van egy-egy rendelésre stb., addig a beteg a sürgősségire fog járni. Volt 16 éves betegem, aki 3 hetes derékfájással jött, OMG. De nem tudok rájuk őszintén haragudni, mert tisztában vagyok a helyi alapellátás hiányosságaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése