the help

Tegnap azt hiszem gyökeresen megváltozott az életem. Tegnap óta ugyanis saját bejárónőm van. A gondolat már két éve megfogalmazódott bennem, de ennyi időbe tellett, mire rászántam magam. Én egyszerű családban nőttem fel, a szüleim nem diplomások, mindig nagyon szerényen éltünk. Egy szavam sem lehet, mert a szüleim igyekeztek mindent előteremteni nekünk. Az, hogy én orvosi egyetemre járhattam nagyon nagy dolog volt a körülményeinkhez képest. 

Portugáliában mindenkinek van bejárónője. Az egyedülálló, egyedül élő fiatal lány ismerőseimnek is. Nekem viszont nagyon idegen volt a dolog. Azt éreztem, hogy nekem ezt meg kell oldanom. Fiatal vagyok még, nincsenek gyerekeink, stb. A lakás nem kicsi, mert két hálószobánk, két fürdőszobánk, két nagy teraszunk, egy nagy konyhánk és nappalink van. Ez pedig munkával jár. A munka mellett pedig sokszor nehéz a takarításra is időt szakítani. Én el szoktam fáradni a rendeléseken. Emberekkel fogalalkozni nem egyszerű dolog. Arról nem is beszélve, sokszor a szabadidőm is absztraktok, poszterek, előadások, szakdolgozatok írására megy el. Emellett pedig cikkeket olvasnom és tanulnom is kell. 

Filipe egzisztenciális háttere teljesen más, mint az enyém. Ő otthon sohasem takarított, hajtogatott ruhát, vagy pórszívózott. Ő ebben nevelkedett, és ezért nem haragudhatok rá. A kezdeti nehézségek után, Filipe besegített nekem itthon, mert cuki, és mert szeret. Elmosogatott, vagy éppen felporszívózott, ha megkértem könyörögtem. De magától soha semmit sem csinált, mindig kérni kellett. Jó sokszor. Ami azért idegörlő tud lenni, és sok vitát is szült. Idő kellett, mire elfogadtam és felfogtam azt, hogy nem kényszeríthetem olyasmire, ami teljesen idegen az eddigi életétől. Pláne úgy, hogy megtehetjük, hogy legyen segítségünk. 

Jó bejárónőt nem egyszerű találni. Amikor beköltöztünk ebbe a  lakásba, egy délelőttre volt segítségem, mert a festés és az előző lakó után ki kellett takarítani az egész lakást. A segítség olyan "jó" volt, hogy mindent át kellett takarítanom még egyszer. A hűtő koszos maradt, az ablakokon pedig szétkente a takarítónő a koszt. A mostani bejárónőt egy barátnőm ajánlotta, aki azt mondta, hogy nagyon fogom szeretni. Igaza volt, már a telefonban nagyon szimpatikus volt. Tegnap pontosan érkezett, és úgy kitakarította a lakást négy óra alatt, hogy csak ámultunk és bámultunk. Az ajtófélfáktól kezdve mindent, de mindent áttakarított. Plusz Filipe fél ruhatárát is kivasalta. Sohasem gondoltam, hogy ilyen szerencsém lesz, de találtam valakit, aki jobban takarít, mint én. Pedig én kényszeres vagyok kicsit nagyon. A lakás csillog-villog, én pedig megírtam a tüdőgyógyászat szakdogám negyedét, mialatt szépült a lakás. Azóta pedig valami egészen fura boldogságot és nyugalmat érzek. Két hét múlva jön legközelebb, és akkor már rendben lesznek a teraszok is. Az életminőségem szinteket ugrott, komolyan.