happy days

A héten mindenfélét főztem, jerk chicken-től kezdve a spárgás lasangéig. A spárga nagy kedvencem most. Csináltam citromos risottót és paradicsomos csirkét is spárgával. Kár, hogy olyan büdös lesz tőle az ember vizelete, de valamit valamiért.

A mostani gyakorlatom nagyon nyugis, de szerencsére hasznos is. A krónikus fájdalom rendelés betegei pedig általában érdekesek, szóval nem unatkozom. Mostanában nagyon jó érzés visszamenni a rendes munkahelyemre heti egyszer, mert a betegek elkényeztetnek. Olyanokat mondanak nekem, hogy már hiányoltak, meg hogy milyen jó újra látni. Vagy olyat, hogy pont tegnap beszéltek rólam a szomszédasszonnyal, hogy mi lehet velem. Akivel pedig először találkozom, úgy köszön el a rendelésem végén, hogy nagyon örül, hogy megismerhetett. Szóval ilyen cuki betegeink vannak. Mostanában a problémás emberek valahogy elkerülnek, nem is értem. 

A hétvégére kölcsönkértem a barátnőm biciklijét, és elmentünk bicajozni szombat reggel Filipével. Filipe egyébként biciklivel jár dolgozni. Portugáliában senki sem biciklizik, csak a hétvégi, teljes felszerelésben nyomuló biciklistákat lehet látni néha. Bicikliutak sincsenek, az autósoknak pedig szokatlan az egész, így nem viccelek, életveszélyes kerékpárra ülni. Nekem többször is halálfélelmem volt, amikor forgalmasabb helyeken mentünk. De azért jó volt, csodaszép helyeken jártunk.

Strandolni még mindig nem jutottunk el, mert egyelőre még nem hullott ki teljesen a szőröm. Remélem hamarosan rászánja magát, mert ez így nem állapot. Sétálni viszont lementünk a partra. Naplementét néztünk, sétáltunk, és Filipe próbálgatta az új gépet. Utána pedig elmentünk az egyik kedvenc helyemre, a Hamburgueria Casavostra-ba, ahol isteni quinoa burgert ettem, és mézes mojitót ittam. Egyszerűen megunhatatlan ez a hely.

Péntek este fél 12-kor kaptam egy sms-t a szakorvosképzésem igazgatójától, hogy elfogadták a absztraktomat a hónap végi konferenciára. Volt, hogy whatsapp-on küldte el, hogy hol kezdem a következő gyakorlatot, és meglepődött rajta, hogy nem kaptam meg. Elképesztő a fejetlenség, de már csak röhögök az egészen. Így a hétvégén megcsináltam a posztert is, hogy le legyen tudva. A lakást is kitakarítottam, szóval nagyon szorgos voltam. 

Ma majdnem elgyengültem, amikor Filipe felhozta megint, hogy legyen egy macskánk/kutyánk. Elkezdett nekem hirdetéseket mutogatni, cukibbnál cukibb cicákról. Közben pedig kacarászott és nyüszögött, hogy mennyire aranyosak. Sokkal cukibb volt, mint a kiscicák. Egy állattal viszont sok gond van a lakásban. Ha majd egyszer nagyok leszünk, és lesz házunk, akkor persze szeretnék. Lakásba állat nem való szerintem.

A pénteki jógórát a jógaiskola vezetője tartotta kivételesen, és erre az albumra jógáztunk. Ezer éve nem hallgattam Parov Stelart, péntek óta viszont folyamatosan. Itt senki sem ismeri, meg is lepődtem.