Április vége egyben a fül-orr-gége gyakorlatom végét is jelentette. Huss, és már el is röppent négy, az öt szabadon választható gyakorlatomból. Jaj nagyon jó volt ez a hónap! Azt szerettem a legjobban, hogy volt időm ebédelni, és végre nem a büfében túrtam be egy szendvicset 10 perc alatt, hogy utána rohanjak vissza a rendelésekre. Az élet apró örömei.
Csütörtökön megérkezett az új fényképezőgépünk, szóval Filipe teljes izgalomban volt. A csütörtök este szuper jó volt. Jóga után elmentem egy barátnőmmel az egyik kedvenc Faro-i helyemre, egy tapas étterembe. A hely nagyon cuki. Imádom a hangulatát, az étlap pedig mesés. Másnap viszont iszonyú fejfájással ébredtem, ami tönkre is tette az egész napomat. Egy ideje már nem tudok vörösbort inni, mert fáj tőle a fejem. Most viszont rosét ittam, szóval értetlenül állok a helyzet előtt. A vörösborról is szörnyen nehéz volt lemondani, és ha most a rosé is megy a kukába, akkor nincsen többé értelme az életemnek. A fejfájás miatt, így egész nap ki sem mozdultunk a lakásból pénteken. Pedig az volt a terv, hogy megyünk strandolni és fotózni. Este viszont vacsora foglalásunk volt az Algarve Chefs Week-re. 10 hotel éttermébe lehetett asztalt foglalni. Mi a Conrad éttermét, a Louro-t választottuk. A Conrad tavaly és tavalyelőtt is nyertes volt a World Travel Awards-on, szóval én kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen hely. Háromfogásos volt a menü. Nekem nagyon ízlett a füstölt makréla, de az sem volt semmi, hogy a gazpacho-ban lévő kis zöld darabkák nem kaliforniai paprikák voltak, mint aminek hittem, hanem zöld zselé. Az étcsokis-narancsos desszertre pedig mindig emlékezni fogok. Négy elemből állt: csoki savarin, narancs sörbet, kandírozott narancshéj és narancs zselé. Nyami. Ja és rosét ittunk, és másnap semmi bajom sem volt. Azt hiszem még van remény.
 |
| menü |
 |
| ezt néztük vacsora közben |
 |
| amikor pózolni próbálok |
Szombaton vásárlási maratont rendeztünk a barátnőmmel. Igazság szerint január óta semmit sem vettem magamnak, így kevésbé van bűntudatom amiatt, hogy egy kisebb vagyont hagytam ott az üzletekben. A legkedvesebb darabom egyértelműen ez a színes táska. Ugye milyen gyönyörű?!
 |
| a csoda |
Filipe, mialatt mi elvertük a pénzünket, elment biciklizni a partra és a repülőtérre, hogy végre kipróbálhassa a kamerát. Mondtam neki mielőtt elindult, hogy legalább az arcát kenje be, mert le fog égni. Így "csak" a karja és a nyaka égett le. A portugálok sajnos nem félnek a naptól. Szóval a vasárnapra tervezett kirándulás is elmaradt, bár ezt annyira nem is bántam, mert borús idő volt. Plusz akadt bőven tennivaló itthon is. Harmadjára estem neki a téli ruhák elpakolásának, és a nyári dolgok előszedésének. Én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én utálok ruhát pakolni.
A taska nagyon szuper es nagyon kivancsi vagyok a kamerara is! Milyen modell? Teszel majd fel kepekt ide?
VálaszTörlésLondon mar csak ezert is jo hely...itt nem kell a ruhak pakolasaval kinlodni, mert itt minidg ugyanazokat a darabokat viseli az ember :) Hihi!
Hmm...imádom Londont, de a napsütést semmi pénzért sem cserélném le. :) A kamera Pentax K50. A táskáról a képet már vele csináltam.
TörlésCsodaszép táska, nagyon örülök neked. :)) Pacsi! Ani
VálaszTörlés