2015. május 5.

éljen május elseje

Április vége egyben a fül-orr-gége gyakorlatom végét is jelentette. Huss, és már el is röppent négy, az öt szabadon választható gyakorlatomból. Jaj nagyon jó volt ez a hónap! Azt szerettem a legjobban, hogy volt időm ebédelni, és végre nem a büfében túrtam be egy szendvicset 10 perc alatt, hogy utána rohanjak vissza a rendelésekre. Az élet apró örömei. 

Csütörtökön megérkezett az új fényképezőgépünk, szóval Filipe teljes izgalomban volt. A csütörtök este szuper jó volt. Jóga után elmentem egy barátnőmmel az egyik kedvenc Faro-i helyemre, egy tapas étterembe. A hely nagyon cuki. Imádom a hangulatát, az étlap pedig mesés. Másnap viszont iszonyú fejfájással ébredtem, ami tönkre is tette az egész napomat. Egy ideje már nem tudok vörösbort inni, mert fáj tőle a fejem. Most viszont rosét ittam, szóval értetlenül állok a helyzet előtt. A vörösborról is szörnyen nehéz volt lemondani, és ha most a rosé is megy a kukába, akkor nincsen többé értelme az életemnek. A fejfájás miatt, így egész nap ki sem mozdultunk a lakásból pénteken. Pedig az volt a terv, hogy megyünk strandolni és fotózni. Este viszont vacsora foglalásunk volt az Algarve Chefs Week-re. 10 hotel éttermébe lehetett asztalt foglalni. Mi a Conrad éttermét, a Louro-t választottuk. A Conrad tavaly és tavalyelőtt is nyertes volt a World Travel Awards-on, szóval én kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen hely. Háromfogásos volt a menü. Nekem nagyon ízlett a füstölt makréla, de az sem volt semmi, hogy a gazpacho-ban lévő kis zöld darabkák nem kaliforniai paprikák voltak, mint aminek hittem, hanem zöld zselé. Az étcsokis-narancsos desszertre pedig mindig emlékezni fogok. Négy elemből állt: csoki savarin, narancs sörbet, kandírozott narancshéj és narancs zselé. Nyami. Ja és rosét ittunk, és másnap semmi bajom sem volt. Azt hiszem még van remény. 

menü


ezt néztük vacsora közben

amikor pózolni próbálok

Szombaton vásárlási maratont rendeztünk a barátnőmmel. Igazság szerint január óta semmit sem vettem magamnak, így kevésbé van bűntudatom amiatt, hogy egy kisebb vagyont hagytam ott az üzletekben. A legkedvesebb darabom egyértelműen ez a színes táska. Ugye milyen gyönyörű?! 

a csoda

Filipe, mialatt mi elvertük a pénzünket, elment biciklizni a partra és a repülőtérre, hogy végre kipróbálhassa a kamerát. Mondtam neki mielőtt elindult, hogy legalább az arcát kenje be, mert le fog égni. Így "csak" a karja és a nyaka égett le. A portugálok sajnos nem félnek a naptól. Szóval a vasárnapra tervezett kirándulás is elmaradt, bár ezt annyira nem is bántam, mert borús idő volt. Plusz akadt bőven tennivaló itthon is. Harmadjára estem neki a téli ruhák elpakolásának, és a nyári dolgok előszedésének. Én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én utálok ruhát pakolni. 

3 megjegyzés:

  1. A taska nagyon szuper es nagyon kivancsi vagyok a kamerara is! Milyen modell? Teszel majd fel kepekt ide?
    London mar csak ezert is jo hely...itt nem kell a ruhak pakolasaval kinlodni, mert itt minidg ugyanazokat a darabokat viseli az ember :) Hihi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm...imádom Londont, de a napsütést semmi pénzért sem cserélném le. :) A kamera Pentax K50. A táskáról a képet már vele csináltam.

      Törlés
  2. Csodaszép táska, nagyon örülök neked. :)) Pacsi! Ani

    VálaszTörlés