Sok minden történt mostanában. Például megsütöttem életem elsô mézes-krémesét. Múlt héten egyébként majdnem minden este süteményt gyártottam. Az utolsó napon vittünk sütit a sebészetre. Jelentem jól sikerültek. Leszámítva a kakaós kalácsomat, ami isteni finom lett, de esztétikailag sajnos nem ütötte meg a szintet, ugyanis szétcsattant és szétlapult a sütôben. Így este 10-kor még nekiálltam kakaós-nutellás kuglófot sütni. Gyors és biztos befutó, így ezentúl ez lesz az "esemény sütim". A mézest meg majd karácsonyra megsütöm. Ja és a kórházban azt hitték, hogy vettem a mézest, mert olyan szépre sikerült.
Ma kezdtünk egyébként a belgyógyászaton és én bele is csaptam a levesbe. Rögtön ügyeltem 12 órát és remek volt. Nagyon szeretem a csapatot, akikkel együtt dolgozom. Bármikor kérdezhetek tôlük. Ugye februárban voltam utoljára a belgyógyászaton egy hónapot. Akkoriban a reggeli viziten alig értettem meg valamit. Azt sem tudtam, hogy hogyan írjak meg egy fizikális vizsgálatot portugálul és még sorolhatnám. Ma pedig minden gördülékenyen ment, alig kellett megkérdeznem valamit. Beszéltem a betegekkel, kollégákkal, családtagokkal. Bár az igaz, hogy elôször délután ötkor néztem rá az órára. Addig megállni sem volt idôm.
Ma pedig kaptam egy email-t, amire már fél éve várok. Végre engedélyezték, hogy megkaphassam ebben a kórházban is az informatikai hozzáférést a rendszerhez. Eddig ugyanis a Filipe nevével írtam a dolgokat. Szóval el sem hiszem, hogy nekem is lesz holnaptól pass-om.
Holnap pedig majd írok arról, hogy mit csináltunk Lisszabonban és, hogy mit csinálunk majd három héten keresztül, péntektôl kezdve. Igen, az éven elôször szabadságra megyünk. Ezt is alig hiszem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése