london london

Teljesen feltöltôdtem ezalatt a pár nap alatt. Sokfelé jártunk, sokfélét ettünk-ittunk. London ugye nem az a város, ahová pihenni járnak az emberek. Igazi turisták voltunk. Amikor Londonban éltem sosem turistáskodtam, így most ezt is bepótoltam. Az elsô nap az Oxford Street-en nézelôdtünk egy kicsit, aztán találkoztunk Zizu-val és London Bridge környékén ebédeltünk egy ázsiai étteremben, ahol hódolhattam a noodles függôségemnek. Egyébként itt ettük a legfinomabb kaját és a kilátás is pazar volt. A Tower Bridge-et néztük evés közben. Délután pedig a British Museum volt a program. Szerintem egy élet is kevés lenne mindent végignézni ott.

British Museum

Jártunk a Madame Tussauds-ban is. Nekem a végén lévô szuperhôsös 4D rövidfilm tetszett a legjobban. Volt minden, víz az arcunkba, szél a tarkónkra és döfés a széktámlánkból. Persze a London Eye sem maradhatott ki. Szép napos idôt fogtunk ki, így tényleg szép volt.

London Eye - Az elsô étterem, ahol dolgoztam, a Temze partján volt és minden nap ezt néztem munka közben.

Az egyik barátnôm ötlete volt, hogy menjünk el a V&A múzeumba a David Bowie kiállítás megnyitóra, de mivel az égvilágon semmi érdekes sem történt ott, csak hatalmas sor állt az italpultnál, így hamar leléptünk. 

Az egyik legnagyobb élmény a We Will Rock You elôadás volt a Dominion Theatre-ben. Filipe-vel imádjuk a Queen-t, szóval ez egy must have program volt. Én nagyon szeretem a musicaleket és sajnálom, hogy végül csak a Chicago-t néztem meg annó.

Érdekes módon az elsô napokban nagyon idegennek éreztem a város lüktetését. A turista programok és a sok sorban állás pedig az agyamra ment. Aztán jött egy nap, amikor olyan dolgokat csináltunk, amiket imádok Londonban. Reggel Portobello piac, délután musical, este pedig vacsora a barátokkal. Nagyon szeretem a mostani életemet és nagyon szeretek itt élni Portimão-ban, de kicsit jó volt megízlelni megint azt a régi életet, amit annyira szerettem és annyira élveztem. London nekem mindig a kötetlen szabadság városa lesz. Én itt nôttem fel igazán. Az egyik barátnômmel három éve nem találkoztam és azt mondta, hogy megváltoztam. Egyrészt sosem látott még ilyen rövid hajjal (a vállam alá ér), másrészt pedig eltûnt a wild child. Mondtam neki, hogy a wild child, vagy ahogy Filipe hívja, a szuperharcos, elô szokott azért jönni alkohol hatására.

Van két hely, amiket Zizu mutatott és nagyon tetszettek. Az egyik a Portobello piacon van, szombatonként. Egy fickó kávét árul egy  átalakított régi furgonból. És nem is akármilyen kávét. Én személy szerint megittam az egész latte-t levegôvétel nélkül, annyira finom volt.

A furgon kávézó

A másik pedig egy reggelizôhely Brick Lane-ben, nem messze a Liverpool Street metrómegállótól. The Breakfast Club a hely neve és idôben kell menni, mert 10 után már hosszú sor kígyózik a hely elôtt. Mi unalmas módon english breakfast-öt ettünk, mert én már régóta vágytam rá. Plusz spenótos smoothie-t ittam. Imádom a zöldséges smoothie-kat. De mindenféle dolgot lehet kapni. Palacsintákat, french toast-ot, tényleg mindent.

Elöl Zizu bacon-ös, banános french toast-ja, hátul a mi english breakfast-ünk.

Az utolsó dolog pedig, amit mindenképpen szerettem volna csinálni, az a sunday roast volt. Hihetetlen finom marhahúst ettem, a zöldségek pedig ropogósak voltak. Igen, tudom, hogy rengeteget beszélek a kajáról, de imádok enni.

Brick Lane

A képek egy részét Zizu készítette.