Tegnap este láttam ezt a képet és ma ugyanazzal a nosztalgikus érzéssel ébredtem, mint amivel lefeküdtem. A fotó 1982-ben készült, és látszik rajta a lakótelep, ahová megszülettem. Látszik a régi lakásunk is. Azóta rengeteg bérházat, iskolát, templomot húztak fel az üres területekre, de még emlékszem, amikor azon a nagy füves részen bóklásztunk vagy éppen szánkóztunk.
Igen, ma honvágyam van és ugye tudjuk, hogy mikor van az ember lányának honvágya. Pillanatnyilag elég nehéz elképzelnem azt, hogy decemberig nem megyek haza. Tegnap megkaptam a fizetésemet és megvettem a szüleimnek a repülôjegyet. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ilyen élményeket tudok nekik adni. Az Anyukám tavaly nyáron látta elôször a tengert vagyis óceánt, itt Portugáliában, amikor meglátogatott és akkor repült elôször életében. Apukám valamikor a hetvenes években járt egyszer repülôvel a bolgár tengerparton. Sokszor évekig nem mentek nyaralni, de most majd feltöltôdnek egy kicsit remélem.
Hiába ismerek már itt nagyon sok embert, és hiába van kivel elmenni ide-oda, mégsem érzem azt, hogy sikerült beilleszkednem. A többiek nagyon aranyosak. Tegnap is voltunk velük vacsorázni és bulizni, de sajnos a nyelvi hiányosságaim még mindig sok mindenben akadályoznak. Azt hiszem, hogy nagyon jót fog nekem tenni ez a londoni út következô hétvégén. Jó lesz ismerôs helyen lenni, igazi barátokkal. Következô hétvégén pedig egy lengyel barátnôm jön. Így van ez rendjén, minden a megfelelô idôben érkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése