countdown

Nagyon elégedett vagyok ezzel a hétvégével. Az első, és legfontosabb dolog, hogy nem kellett takarítanom.  Salálálá. Befejeztem végre a tüdőgyógyászat szakdogát, már "csak" az előadást kell megcsinálnom. Szóval ez is pipa. Arra is rájöttem, hogy felesleges hetente mosnom, mert az utóbbi időben mindketten a szexi világoszöld kórházi tunikában dolgozunk, így alig van koszos ruhánk. Köpenyben járkálni nem túl kellemes ebben a gecimelegben, a tunika meg menő. Amikor kezembe kapom a frissen mosott, tökéletesen élére vasalt tunikát, mindig elfog az oh yeah érzés. Ugye az otthoni kórházakban a szarrá mosott, foltos, szakadt, foltozott, gyűrött műtős ruhához voltam szokva. Az élet apró örömei.

Tegnap pedig végre lejutottunk a partra, és jelentem, fantasztikus az óceán. Tavaly nagyon hideg volt a víz egész nyáron, de idén kellemesen meleg. Délután öt körül mentünk csak le, amikor már nem volt olyan meleg, és a nap sem égetett annyira. Úsztunk egy keveset, és felfeküdtünk a hullámokra. Én ezt szeretem a legjobban. Strandteniszeztünk úgy egy órát a vízben, szóval amiatt sincs olyan hatalmas bűntudatom de van, hogy a héten csak kétszer Jilian-eztem és csak egyszer voltam jógán. Ja és felvettem végre az új trikinimet. Nagyon szerencsés vétel volt, mert már nem volt belőle méret sehol, és a webshopban is elfogyott. Egy barátnőm mutatta pár hete, hogy ő vett egyet, de annyira szexi, hogy még nem merte felvenni. A héten teljesen véletlenül mentem be egy WS üzletbe és akadtam rá, ráadásul leárazva. Féltem, hogy csúszkálni fog, de úgy tűnik, hogy a strandteniszezést is bírja. Azt hiszem ez lesz az idei nyár egyik elnyűhetetlen darabja. A strandolás után elmentünk az egyik kedvenc helyemre, ahol ettem megint quinoa burgert, édesburgonya csipsszel. 

women'secret

A héten tökéletesre fejlesztettem a lecsó receptemet. Filipe gyomra nem bírja a paprikát. Ráadásul itt csak kaliforniait lehet kapni, ami még nehezebben emészthető. A Lidl-ben van mostanában olasz piros paprika. Legalábbis a portugálok így hívják, a gyakorlatban pedig piros TV paprika. Két fej vöröshagyma, fél kiló paradicsom, fél kiló paprika, és fél kiló cukkini, hogy még gyomorkímélőbb legyen. Roppanós virsli is jár mellé természetesen. Annyira szeretem ezt az időszakot egyébként, érik a mézédes füge, és sárgabarack is van. Kár, hogy pont egyszerre van szezonja, ezek ugyanis a kedvenc gyümölcseim.

Jövő héttől az újszülött osztályon dolgozom július végéig. Ami azt jelenti, hogy egy teljes hónapon keresztül csak újszülötteket fogok vizsgálni. Az emlegetett tunika ezért is előnyös. Pisilt már le párszor csecsemő a munkahelyen. Sok munkánk lesz nagyon, de már várom, mert az újszülöttek cukik és kész. Már csak a holnapi 12 órás ügyelet és 3 munkanap választ el az egy hetes nyaralástól. Csütörtökön jönnek a szüleim, pénteken pedig már indulunk is az Azori-szigetekre, Filipe családjához. Eddig még nem találkoztak. Érdekes lesz, mert az én szüleim csak magyarul beszélnek. 1 hétig leszünk a szigeten, és lesz még egy hétvégénk itt Algarve-ban is. Már csak 4 nap.

get ripped

Filipe ma éjszaka ügyel a kórházban. Én pedig már ágyban vagyok, mert holnap korán kelek és rajtam a sor, én ügyelek 12 órát. Mire Filipe holnap hazaér reggel, én már dolgozni fogok, és csak este kilenc után találkozunk. Komolyan nem tudom, hogy mások hogyan csinálják ezt. Pláne, hogyha 24 órákat ügyelnek. Még szerencse, hogy olyan szakmát választottam, ahol hétfőtől péntekig dolgozom. Szigorúan napközben, és csak a szakorvosképzésem alatt kell pár hónapot ügyelnem a sürgősségin. Nem tudom, hogy mi járt a fejemben akkor, amikor a belgyógyászaton gondolkodtam. Omg.

Közeledik Filipe bátyjának az esküvője, így úgy döntöttem, hogy kigyúrom magam. Heti kétszer járok ugye jógára, de attól nem leszek izmos, és a pocakom sem fog eltűnni. Egy párszor már tornáztam itthon Jilian Ripped in 30 programjára, de sosem jutottam el a második szintre. Sajnos én nagyon lusta vagyok, sosem sportoltam rendszeresen. Vagyis 6-7 évesen szertornáztam és balettoztam, de ez nem ma volt. Jilian-t a The Biggest Loser reality-ből ismerem. Azt hiszem egyszer Mia is edzett az egyik programjára, a 30 days shred-re. A Ripped in 30 elvileg keményebb, mindenesetre én mindig durván izzadok. 30 perc az edzés, háromszor két perc kardióval, egy perces hasizom blokokkal és sok-sok kombinált kar és láb-fenék gyakorlattal. Én 1 kilós súlyzóval csinálom. Hetente nehezedik a szint, és elvileg egy hónap alatt szupernő lesz belőlem. Tartozik menüterv is a programhoz, de azt nem követem. A szénhidrátot viszont igyekszem csökkenteni. Évek óta szinte csak összetett szénhidrátot fogyasztok, de most még jobban odafigyelek. Elvileg heti hatszor kellene edzeni, de az én tervem a heti 5 nap volt. Ehhez képest az első héten háromszor, a második héten pedig kétszer sikerült csak odatenni magam. Plusz a heti két jóga. Így csak ma, a harmadik héten ugrottam szintet. A második heti program sokkal keményebb, mint az első. Belenéztem a következő szintekbe, és azon röhögtem, hogy a kockahasú, szuperizmos lányok Jilian mellett, láthatóan izzadnak és szenvednek a negyedik héten. Érdekes lesz. Egyelőre az van, hogy fáj mindenem. 

the help

Tegnap azt hiszem gyökeresen megváltozott az életem. Tegnap óta ugyanis saját bejárónőm van. A gondolat már két éve megfogalmazódott bennem, de ennyi időbe tellett, mire rászántam magam. Én egyszerű családban nőttem fel, a szüleim nem diplomások, mindig nagyon szerényen éltünk. Egy szavam sem lehet, mert a szüleim igyekeztek mindent előteremteni nekünk. Az, hogy én orvosi egyetemre járhattam nagyon nagy dolog volt a körülményeinkhez képest. 

Portugáliában mindenkinek van bejárónője. Az egyedülálló, egyedül élő fiatal lány ismerőseimnek is. Nekem viszont nagyon idegen volt a dolog. Azt éreztem, hogy nekem ezt meg kell oldanom. Fiatal vagyok még, nincsenek gyerekeink, stb. A lakás nem kicsi, mert két hálószobánk, két fürdőszobánk, két nagy teraszunk, egy nagy konyhánk és nappalink van. Ez pedig munkával jár. A munka mellett pedig sokszor nehéz a takarításra is időt szakítani. Én el szoktam fáradni a rendeléseken. Emberekkel fogalalkozni nem egyszerű dolog. Arról nem is beszélve, sokszor a szabadidőm is absztraktok, poszterek, előadások, szakdolgozatok írására megy el. Emellett pedig cikkeket olvasnom és tanulnom is kell. 

Filipe egzisztenciális háttere teljesen más, mint az enyém. Ő otthon sohasem takarított, hajtogatott ruhát, vagy pórszívózott. Ő ebben nevelkedett, és ezért nem haragudhatok rá. A kezdeti nehézségek után, Filipe besegített nekem itthon, mert cuki, és mert szeret. Elmosogatott, vagy éppen felporszívózott, ha megkértem könyörögtem. De magától soha semmit sem csinált, mindig kérni kellett. Jó sokszor. Ami azért idegörlő tud lenni, és sok vitát is szült. Idő kellett, mire elfogadtam és felfogtam azt, hogy nem kényszeríthetem olyasmire, ami teljesen idegen az eddigi életétől. Pláne úgy, hogy megtehetjük, hogy legyen segítségünk. 

Jó bejárónőt nem egyszerű találni. Amikor beköltöztünk ebbe a  lakásba, egy délelőttre volt segítségem, mert a festés és az előző lakó után ki kellett takarítani az egész lakást. A segítség olyan "jó" volt, hogy mindent át kellett takarítanom még egyszer. A hűtő koszos maradt, az ablakokon pedig szétkente a takarítónő a koszt. A mostani bejárónőt egy barátnőm ajánlotta, aki azt mondta, hogy nagyon fogom szeretni. Igaza volt, már a telefonban nagyon szimpatikus volt. Tegnap pontosan érkezett, és úgy kitakarította a lakást négy óra alatt, hogy csak ámultunk és bámultunk. Az ajtófélfáktól kezdve mindent, de mindent áttakarított. Plusz Filipe fél ruhatárát is kivasalta. Sohasem gondoltam, hogy ilyen szerencsém lesz, de találtam valakit, aki jobban takarít, mint én. Pedig én kényszeres vagyok kicsit nagyon. A lakás csillog-villog, én pedig megírtam a tüdőgyógyászat szakdogám negyedét, mialatt szépült a lakás. Azóta pedig valami egészen fura boldogságot és nyugalmat érzek. Két hét múlva jön legközelebb, és akkor már rendben lesznek a teraszok is. Az életminőségem szinteket ugrott, komolyan. 

sürgős vagy nem sürgős

Nem tudom, hogy mi történt az Algarve-i időjárással, de valami nagyon elromlott az utóbbi napokban. Borult idő, hideg levegő, nem is értem. Bár ma már szikrázó napsütésre ébredtem. 

A héten elkezdtem a három hónapos gyermekgyógyászat gyakorlatot. Ami azzal is jár, hogy heti egyszer 12 órát ügyelek a gyerek sürgősségin. Az első ügyelet alatt már ebédkor annyira fáradt voltam, hogy alig tudtam gondolkodni, és még várt rám 8 óra munka. A gyerekek pedig csak jöttek és jöttek. Az elején kinyílt párszor a bicska a zsebemben, amikor megláttam a triage papíron, hogy "láz ma reggel óta". Aztán elkezdtem beszélgetni a szülőkkel, és szembe találtam magam megint az alapellátás problémáival. Csak abban a megyében, ahol én dolgozom 33 ezer embernek nincsen családorvosa. A kórház, ahol most vagyok, regionális központ, szóval sok-sok megyéből jönnek betegek. Családorvosi ellátás természetesen azoknak is jár, akiknek nincsen orvosa. Minden nap reggel nyolctól este nyolcig működik nyitott rendelés az egészségközpontokban. De valahogy oda nem szeretnek menni, vagy nem tudnak róla, vagy sokat kell várni, vagy fogalmam sincs. Azokra viszont tényleg haragudtam, akiknek volt családorvosa. A lakosság oktatása/tájékoztatása az egészségügyi rendszer használatával kapcsolatosan iszonyú fontos. A probléma viszont az, amikor nincsen megfelelő válasza az alapellátásnak. Addig, amíg nehezen elérhető a családorvosi ellátás, ergo nincs az illetőnek családorvosa, két hónapos várólista van egy-egy rendelésre stb., addig a beteg a sürgősségire fog járni. Volt 16 éves betegem, aki 3 hetes derékfájással jött, OMG. De nem tudok rájuk őszintén haragudni, mert tisztában vagyok a helyi alapellátás hiányosságaival.