happy days

A héten mindenfélét főztem, jerk chicken-től kezdve a spárgás lasangéig. A spárga nagy kedvencem most. Csináltam citromos risottót és paradicsomos csirkét is spárgával. Kár, hogy olyan büdös lesz tőle az ember vizelete, de valamit valamiért.

A mostani gyakorlatom nagyon nyugis, de szerencsére hasznos is. A krónikus fájdalom rendelés betegei pedig általában érdekesek, szóval nem unatkozom. Mostanában nagyon jó érzés visszamenni a rendes munkahelyemre heti egyszer, mert a betegek elkényeztetnek. Olyanokat mondanak nekem, hogy már hiányoltak, meg hogy milyen jó újra látni. Vagy olyat, hogy pont tegnap beszéltek rólam a szomszédasszonnyal, hogy mi lehet velem. Akivel pedig először találkozom, úgy köszön el a rendelésem végén, hogy nagyon örül, hogy megismerhetett. Szóval ilyen cuki betegeink vannak. Mostanában a problémás emberek valahogy elkerülnek, nem is értem. 

A hétvégére kölcsönkértem a barátnőm biciklijét, és elmentünk bicajozni szombat reggel Filipével. Filipe egyébként biciklivel jár dolgozni. Portugáliában senki sem biciklizik, csak a hétvégi, teljes felszerelésben nyomuló biciklistákat lehet látni néha. Bicikliutak sincsenek, az autósoknak pedig szokatlan az egész, így nem viccelek, életveszélyes kerékpárra ülni. Nekem többször is halálfélelmem volt, amikor forgalmasabb helyeken mentünk. De azért jó volt, csodaszép helyeken jártunk.

Strandolni még mindig nem jutottunk el, mert egyelőre még nem hullott ki teljesen a szőröm. Remélem hamarosan rászánja magát, mert ez így nem állapot. Sétálni viszont lementünk a partra. Naplementét néztünk, sétáltunk, és Filipe próbálgatta az új gépet. Utána pedig elmentünk az egyik kedvenc helyemre, a Hamburgueria Casavostra-ba, ahol isteni quinoa burgert ettem, és mézes mojitót ittam. Egyszerűen megunhatatlan ez a hely.

Péntek este fél 12-kor kaptam egy sms-t a szakorvosképzésem igazgatójától, hogy elfogadták a absztraktomat a hónap végi konferenciára. Volt, hogy whatsapp-on küldte el, hogy hol kezdem a következő gyakorlatot, és meglepődött rajta, hogy nem kaptam meg. Elképesztő a fejetlenség, de már csak röhögök az egészen. Így a hétvégén megcsináltam a posztert is, hogy le legyen tudva. A lakást is kitakarítottam, szóval nagyon szorgos voltam. 

Ma majdnem elgyengültem, amikor Filipe felhozta megint, hogy legyen egy macskánk/kutyánk. Elkezdett nekem hirdetéseket mutogatni, cukibbnál cukibb cicákról. Közben pedig kacarászott és nyüszögött, hogy mennyire aranyosak. Sokkal cukibb volt, mint a kiscicák. Egy állattal viszont sok gond van a lakásban. Ha majd egyszer nagyok leszünk, és lesz házunk, akkor persze szeretnék. Lakásba állat nem való szerintem.

A pénteki jógórát a jógaiskola vezetője tartotta kivételesen, és erre az albumra jógáztunk. Ezer éve nem hallgattam Parov Stelart, péntek óta viszont folyamatosan. Itt senki sem ismeri, meg is lepődtem.

szőrözés

Nagyon lelkes voltam május elején, mert azt hittem, hogy a rengeteg felhalmozódott tennivalóm végére pontot tehetek végre. A mostani "krónikus fájdalom" gyakorlatomon csak reggelente van rendelés, így adott a lehetőség a délutáni rohangálásra. Azzal persze nem számoltam, hogy továbbképzéseim és dögunalmas megbeszéléseim is lesznek délutánonként. De sebaj, optimista vagyok, menni fog ez. Hivatalos ügyeket intézni szar. Pont.

Múlt héten végre eljutottam lézeres szőrtelenítésre. Nekem ez régi álmom, de sosem volt rá pénzem. Most meglátjuk majd, hogy mi sül ki belőle. Szó szerint sül. Emlékeztek arra a szagra, amikor a disznóvágáson perzselik a malac szőrét? Na pont olyan szaga van a lézernek. Mindig eszembe jut, amit az egyik csoporttársam mesélt az egyetemen, amikor a bőrgyógyász anyukája először dolgozott lézerrel. Beszerzett egy szőrös szalonnát és azon gyakorolt, hogy ne égesse meg a betegeket. Persze ez már nagyon régi történet, azóta a lézeres szőrtelenítés sokat fejlődött. Elvileg a most kiégetett szőröm ma kezd majd el kihullni, kíváncsian várom. Egyelőre csak lassabban nő, mint szokott.

És ha már szőr, voltam a Wink-ben, ami egy portugál márka. Semmi mással sem foglalkoznak, csak szemöldök- és szempillaformázással. Amikor otthon éltem, gyantáztattam és festettem a szemöldökömet. Amióta itt élek, csipeszelek. A Wink-ben threadinggel (fonállal) szedik ki a szemöldököt, amitől egy kicsit tartottam. Londonban egyszer egy indiai lány úgy kiszedte fonállal, hogy csak egy csík maradt az egész. De bíztam a barátnőmben, aki mesélt a Wink-ről. Pont olyan lett a formája, amilyenre én is mindig próbáltam magamnak formálni, de sosem sikerült. Most csak áthúzom a szuper Mac szemöldökspirálommal és tádám (köszi Ilonka). Imádom. 

ételképek

Ez a néhány kép az elmúlt hónapok termése. Végre megtanultam tintahalat készíteni. Semmi ördöngősség sincsen benne. Szupergyors ez is, mint a kagyló vagy a rák. A polip továbbra is hiányzik a bakancslistámról, de ahhoz be kell szereznem egy kuktát. A kukta pedig veszélyes játék, én legalábbis félek tőle.

tintahal 1

A cataplana egy tipikus Algarve-i étel, ami arról az edényről kapta a nevét, amiben készül. Általában halból vagy tengeri herkentyűkből készítik. Valahol egy sűrű leves és a pörkölt között van, ahogy a képen is látszik. Ezt az edény karácsonyra kaptam Filipe anyukájától, és szuper jó minőségű, de az eredeti cataplana rézből készül és csodaszép. Egyszer majd, ha nagy leszek és lesz egy saját házam, fehér, modern konyhát szeretnék. Mindenképpen bele szeretném majd csempészni valahogyan a dekorációba a csodaszép portugál csempéket és egy réz cataplanát.

cataplana tintahal 2 + édesburgonya + koriander

Filipe mostanában néha rászánja magát a főzésre. Ez a tészta is az ő műve. Hihetetlen egyszerű, de annál finomabb.

farfalle + pesto + zöldbab chef Filipe módra

Hónapokig nem ettem lazacot, csak füstölve. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen imádom. Mostanában mindig dubrincsot, vagy tőkehalat főztem. Imádom azt, hogy tele van Faro olyan kis éttermekkel, ahol semmi mást sem árulnak, csak frissen fogott és grillezett halat. Van egy hely, ahol 7 euróért annyit eszel, amennyi beléd fér. Folyamatosan hozzák a frissen grillezett halakat a tányérodra. Ebben a 7 euróban benne van az innivaló, saláta, krumpli, desszert kávé és a xerém is. A xerém egy új szerelmem most. Kukoricadarából készülő sós étel, és olyan az állaga, mint a tejbegríznek. Általában kagylóval, rákkal  és korianderrel készítik.

lazac + brokkolipüré + kapribogyós-citromos-savanyú uborkás majonézes mártás

Ez is tipikus portugál dolog. A sör és mellé a főtt garnéla, amit úgy csipegetnek, mint mi a chipset. A tökéletes hétfő esti program tv mellé.

mi így nézzük a game of thrones-t

Végül pedig a kiskertem. Ültettem magokat pár hete és ez lett belőle. Van petrezselyemzöldem, citromfüvem, oregánóm, korienaderem, bazsalikomom és kakukkfüvem. Azóta ültettem levendulát és csilipaprikát is. És most jön az, hogy ha egyszer nagy leszek, és lesz saját házam....:)

szüretre készen

éljen május elseje

Április vége egyben a fül-orr-gége gyakorlatom végét is jelentette. Huss, és már el is röppent négy, az öt szabadon választható gyakorlatomból. Jaj nagyon jó volt ez a hónap! Azt szerettem a legjobban, hogy volt időm ebédelni, és végre nem a büfében túrtam be egy szendvicset 10 perc alatt, hogy utána rohanjak vissza a rendelésekre. Az élet apró örömei. 

Csütörtökön megérkezett az új fényképezőgépünk, szóval Filipe teljes izgalomban volt. A csütörtök este szuper jó volt. Jóga után elmentem egy barátnőmmel az egyik kedvenc Faro-i helyemre, egy tapas étterembe. A hely nagyon cuki. Imádom a hangulatát, az étlap pedig mesés. Másnap viszont iszonyú fejfájással ébredtem, ami tönkre is tette az egész napomat. Egy ideje már nem tudok vörösbort inni, mert fáj tőle a fejem. Most viszont rosét ittam, szóval értetlenül állok a helyzet előtt. A vörösborról is szörnyen nehéz volt lemondani, és ha most a rosé is megy a kukába, akkor nincsen többé értelme az életemnek. A fejfájás miatt, így egész nap ki sem mozdultunk a lakásból pénteken. Pedig az volt a terv, hogy megyünk strandolni és fotózni. Este viszont vacsora foglalásunk volt az Algarve Chefs Week-re. 10 hotel éttermébe lehetett asztalt foglalni. Mi a Conrad éttermét, a Louro-t választottuk. A Conrad tavaly és tavalyelőtt is nyertes volt a World Travel Awards-on, szóval én kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen hely. Háromfogásos volt a menü. Nekem nagyon ízlett a füstölt makréla, de az sem volt semmi, hogy a gazpacho-ban lévő kis zöld darabkák nem kaliforniai paprikák voltak, mint aminek hittem, hanem zöld zselé. Az étcsokis-narancsos desszertre pedig mindig emlékezni fogok. Négy elemből állt: csoki savarin, narancs sörbet, kandírozott narancshéj és narancs zselé. Nyami. Ja és rosét ittunk, és másnap semmi bajom sem volt. Azt hiszem még van remény. 

menü

ezt néztük vacsora közben

amikor pózolni próbálok

Szombaton vásárlási maratont rendeztünk a barátnőmmel. Igazság szerint január óta semmit sem vettem magamnak, így kevésbé van bűntudatom amiatt, hogy egy kisebb vagyont hagytam ott az üzletekben. A legkedvesebb darabom egyértelműen ez a színes táska. Ugye milyen gyönyörű?! 

a csoda

Filipe, mialatt mi elvertük a pénzünket, elment biciklizni a partra és a repülőtérre, hogy végre kipróbálhassa a kamerát. Mondtam neki mielőtt elindult, hogy legalább az arcát kenje be, mert le fog égni. Így "csak" a karja és a nyaka égett le. A portugálok sajnos nem félnek a naptól. Szóval a vasárnapra tervezett kirándulás is elmaradt, bár ezt annyira nem is bántam, mert borús idő volt. Plusz akadt bőven tennivaló itthon is. Harmadjára estem neki a téli ruhák elpakolásának, és a nyári dolgok előszedésének. Én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én utálok ruhát pakolni.