életjel

Élek és virulok, de sajnos még nem sikerült utolérnem magam a nyaralás után. Múlt hét pénteken elôadást kellett tartanom a sebészeten és nagyon ideges voltam. Fél órát kellett beszélnem portugálul és nem társalgási szinten, hanem tudományos témában. Végül jól sikerült, de ennek az volt az ára, hogy a lakásban egymás hegyén-hátán állt hmmm, többnyire minden. Mindehhez hozzájött az, hogy az egyik ápoló öngyilkos lett az osztályon, ahol dolgozom. Kiugrott az étkezô ablakából. Az én közvetlen fônököm pedig nagyon jó barátja volt, így bôven akadt munkám az osztályon is, mert Eduardo nem volt túl jó formában.

Szóval a héten ígérem írok a nyaralásról, de egyelôre még a képeket sem néztem meg.

A család kis hercegnôje pedig megszületett, és már két hetes! Csodaszép és az unokaöcséim imádják. Bár amikor megkérdeztem ôket, hogy na és milyen a kistesó, aranyos? Akkor az volt a válasz, hogy egész nap csak bömböl. Bezzeg amikor megmutatták nekem skype-on a kis pislogó babát, akkor már két oldalról puszilgatták és simogatták. 

holidays

Holnap délután indulunk nyaralni, rögtön munka után. Andalúziába megyünk kocsival. Megmondom ôszintén, hogy én nem vagyok nagyon tervezgetô utazó. Nekem terhes, ha nagyon kötött a program, mert akkor teljesíteni akarom, és az egésznek idegeskedés lesz a vége. Így csak annyi fix, hogy öt napra megyünk és az, hogy melyik nap hol alszunk. Letöltöttem a Lonely Planet spanyol könyvét és majd jól kinézzük, hogy mit nézzünk meg. Az útvonal: Portimão - Cádiz - Gibraltár - Malaga - Granada - Sevilla. Az egyik munkatársam barátja spanyol, és ráadásul pont andalúz, így kaptunk étterem tippeket is. Bár Filipe azt mondta, hogy úgysem fogunk jókat enni, mert a spanyol ételek nem finomak. Eddig csak Barcelonában jártam (Katalónia) és imádtam, szóval nem félek. Az egyetlen dolog, amitôl tartok kicsit az, hogy nincsen légkondi a kocsinkban. A tengerparti városokban 35 fok lesz, Granadában és Sevillában pedig 42. Sevillából jó eséllyel semmit sem fogunk látni, mert 42 fokban nem lesz kedvem várost nézni, de mivel ez a legközelebbi város hozzánk (3 óra kocsival), így ôsszel is elmehetünk egy hétvégére. Granadából pedig felmenekülhetünk a Sierra Nevadába, ahol nyáron is hó fedi a hegycsúcsokat, persze.

A - Portimão, B - Cádiz, C - Gibraltár, D - Malaga, E - Granada, F - Sevilla

Mivel 11 munkanapot ki kellett vennem egyhuzamban (azóta sem értem, hogy ez miért jó), így a maradék idôben meglátogatjuk Filipe családját az Azori-szigeteken. Tavaly már jártam a São Miguel nevû legnagyobb szigeten, ahol Filipe családja is él, és varázslatos. Jó idô viszont nem lesz. 25 fok a maximum nyáron, télen pedig 15 fok a minimum. A hômérséklet pedig gyakorlatilag nem változik a nap folyamán.  A felhôk jönnek-mennek, sohasem kék az ég. Különös hely. Szerintem ott élnek a világ legboldogabb tehenei. Minden zöld, dimbes-dombos az egész sziget, és mindenfelé tehenek legelésznek. Egész Portugáliát az Azori-szigetek látja el tejtermékekkel, és a szigeten olcsóbb a marhahús, mint a sertés. Van ennél tökéletesebb hely pihenésre?!

A - Lisszabon, B - Ponta Delgada (São Miguel)

Mindeközben pedig megszületik majd a család kis hercegnôje, az elsô unokahúgom. Annyi szép ruhácskát láttam neki, de elôször ki kell bújnia, hogy megtudjuk, hogy mekkora. Ôt viszont csak Karácsonykor fogom elôször látni, éppen emiatt a 11 napos hülyeség miatt. A szigetre is mennünk kell évente legalább egyszer, és mivel Magyarország sincs közel, így idén mind a két helyre csak egyszer tudunk elmenni. A Karácsonyt mindenképpen a családommal szeretném tölteni, így most megyünk a szigetre. Mert ugye nekem is egy olyan pasit kellett választanom, akinek a családja az Atlanti-óceán közepén él. Ilyen ez. Ô az én kis szigetlakóm.

Cheira bem...

...cheira Lisboa, ahogy a dal mondja. Durva fordításban: "Jó illat van, Lisszabon illatos." Szerintem szardínia illata van. Pláne most, amikor boldog-boldogtalan szardíniát grillez. Két hete egy hosszú hétvégét töltöttünk Lisszabonban. Hivatalosan továbbképzésen voltunk lettünk volna. Megszerettem Lisszabont! Jó érzés volt, hogy minden elérhetô, minden csak egy lépésnyire van. Már elfelejtettem, hogy milyen leugrani a sarki zöldségeshez. Itt Portimão-ban, legalábbis azon a környéken, ahol mi élünk, nincsenek kis üzletek. Én pedig szeretek a sarki zöldségesnél vásárolni. Vettem isteni finom fügét és sárgabarackot. Portugáliában még sosem ettem igazi, érett sárgabarackot. Ez volt az elsô alkalom. Persze ezek nem nagy dolgok, de az én szívemet megmelengetik. Ahogy a Döner Kebab is, amit akár este tízkor is be lehet szerezni egy saroknyira, a törököknél. Én ezek miatt a dolgok miatt is szerettem nagyvárosban élni, és néha hiányozik.

A híres villamos

Elmentünk az Oceanário-ba és nagyon tetszett! 7-8 éve jártam a budapesti Tropicariumban és nekem az is nagy élmény volt. Az Oceanário közvetlenül az óceánpartra épült és a budapesti sokszorosa. Volt minden: óriásteknôs, pingvin, tengeri vidra, cápa, rája, medúza, béka, tengeri csikó és persze rengeteg hal. Vigyázat, képsorozat jön!

Pingvinék

Selinda vs. Cápa 

Mélytenger

Peti

Nekem bohóc, Filipe-nek Némo

Lusta kék

Csikó

Elegáns

Voltunk egy thai étteremben is Bairro Alto-ban. Igazi autentikus hely, nagyon kedves thai személyzettel és nagyon finom ételekkel.

Találkoztunk egy volt osztálytársammal is. Két darab magyar orvost ismerek Portugáliában, és az egyikük a volt osztálytársam a gimibôl. Vicces, hogy mindketten itt kötöttünk ki. Nagyon jó volt vele találkozni, mert legutóbb azt hiszem 10 éve láttam. Ugyanazokkal a nehézségekkel küzd ô is, mint én, bár ô elôttem jár az úton. Ez a harmadik éve itt. Tényleg jó érzés tudni, hogy más is jár abban a cipôben, amiben én.

Végül pedig hazafelé betértünk a Freeport-ba, ami Európa legnagyobb outlet-e, szóval el tudjátok képzelni mi történt!

mindig csak a munka

Sok minden történt mostanában. Például megsütöttem életem elsô mézes-krémesét. Múlt héten egyébként majdnem minden este süteményt gyártottam. Az utolsó napon vittünk sütit a sebészetre. Jelentem jól sikerültek. Leszámítva a kakaós kalácsomat, ami isteni finom lett, de esztétikailag sajnos nem ütötte meg a szintet, ugyanis szétcsattant és szétlapult a sütôben. Így este 10-kor még nekiálltam kakaós-nutellás kuglófot sütni. Gyors és biztos befutó, így ezentúl ez lesz az "esemény sütim". A mézest meg majd karácsonyra megsütöm. Ja és a kórházban azt hitték, hogy vettem a mézest, mert olyan szépre sikerült.

Ma kezdtünk egyébként a belgyógyászaton és én bele is csaptam a levesbe. Rögtön ügyeltem 12 órát és remek volt. Nagyon szeretem a csapatot, akikkel együtt dolgozom. Bármikor kérdezhetek tôlük. Ugye februárban voltam utoljára a belgyógyászaton egy hónapot. Akkoriban a reggeli viziten alig értettem meg valamit. Azt sem tudtam, hogy hogyan írjak meg egy fizikális vizsgálatot portugálul és még sorolhatnám. Ma pedig minden gördülékenyen ment, alig kellett megkérdeznem valamit. Beszéltem a betegekkel, kollégákkal, családtagokkal. Bár az igaz, hogy elôször délután ötkor néztem rá az órára. Addig megállni sem volt idôm. 

Ma pedig kaptam egy email-t, amire már fél éve várok. Végre engedélyezték, hogy megkaphassam ebben a kórházban is az informatikai hozzáférést a rendszerhez. Eddig ugyanis a Filipe nevével írtam a dolgokat. Szóval el sem hiszem, hogy nekem is lesz holnaptól pass-om.

Holnap pedig majd írok arról, hogy mit csináltunk Lisszabonban és, hogy mit csinálunk majd három héten keresztül, péntektôl kezdve. Igen, az éven elôször szabadságra megyünk. Ezt is alig hiszem el.