köszvény

Ma nagyon izgultam, hogy kapok-e fizetést vagy sem, de végül kaptam. Sôt felhívtak Faro-ból, a HR osztályról, hogy hová küldjék a privát egészségbiztosítási kártyámat, szóval teljesen le vagyok nyûgözve. A cserérôl pedig nem akarok többet beszélni, mert nem.

Múlt héten megjöttek az Ipad-ek is a banktól. Ajándékba kaptuk, a bankszámlanyitásért . Én az enyémet ki sem bontottam, mert el akarom adni. Mr. Nexus-val ugyanis nagyon szerelmesek vagyunk és szeretnék venni egy laptop-ot. De ezek a portugálok nem akarnak annyit adni az Ipad-ért, amennyit én szeretnék. Felháborító!

Hétvégére pedig úgy néz ki hazazavarunk mindenkit Eduardo-val az ágyainkról. Ô a fônököm. Jófej, kicsit hiperaktív és borzasztó gusztustalanul rágja a körmét. Ma végeztem a kis munkámat az osztályon, beszélgettem a kis betegeimmel, nézegettem a leleteiket és nagyon meg voltam elégedve velük. Mindannyian remekül teljesítenek, napról napra javulnak. Az egyik bácsinak mondtam, hogy ha minden jól megy, holnap hazamehet. Képzeljétek, majdnem a nyakamba ugrott örömében. Érdekes dolgok egyébként ezek a betegségek, illetve hogy ki hogyan éli meg. Például ez a bácsi egy elég csúnya húgyúti fertôzéssel került be. Mi ezzel voltunk fôleg elfoglalva. A bácsinak közben kiújult a köszvénye és nagyon szenvedett tôle. Persze ezt is kezeltük, de csak úgy mellékesen. A bácsinak viszont a köszvény volt a fontosabb, hiszen attól voltak fájdalmai. Ma is mondta, hogy "Tudja kedves doktornô, ez a fertôzés meg katéter semmi sem volt. Viszont a köszvény, na azzal nagyon megszenvedtem." Egy másik kis betegem, egy tüdôgyulladásos 87 éves néni, aki nagyot hall. Mondtam neki ma, hogy holnap hazamehet. El lehet képzelni a beszélgetésünket. Én kiabálok, ô nem érti. Én elbizonytalanodom, hogy most vajon azért nem érti, mert rosszul mondom és így tovább. Végül odajött egy nôvér és ô a másik fülébe kiabált. A néni pedig rémülten kérdezte, hogy "De ilyen hamar?". Semmi sem jó ezeknek a betegeknek!

Jövô hétvégén megyünk Portóba. Ryanair-vel megyünk és a kicsi kocsival jövünk vissza. Emiatt is nagyon izgulok. Tudniillik nekem tíz éve van jogosítványom, de két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor vezettem a vizsga óta. Szégyellem nagyon, de így alakult. Az eredmény pedig az, hogy nem merek vezetni, pedig régen szerettem. Szóval az a terv, hogy elkezdek gyakorolni. Nekem ehhez sok bátorság kell majd, de igyekezni fogok. 

A legközelebbi IKEA Lisszabonban van, úgyhogy útba akarom akarjuk ejteni a portói út során. Filipe szerint már az IKEA-val álmodom. Egyre hosszabb a lista és kezdek félni. A nappalinkban fekete kanapé és fekete-fehér bútor van, fehér falakkal. Valami ilyesmit képzeltem el. Ezekkel a textilekkel és sok fekete keretes saját fényképpel a falon.