Egyre otthonosabban mozgok a belgyógyászaton. Ezt az is mutatja, hogy ma leléptem majdnem egy órával hamarabb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tegnap tovább voltam bent és ma reggel is hamarabb mentem. Ma délelôtt volt ugyanis a heti osztályos vizit. Ami valójában egy megbeszéléshez hasonlít, ahol mindenki referál a betegeirôl és a körülményesebb eseteket megvitatják, megnézik kivetítôn a leleteket, stb. Én is referáltam ma két betegrôl és nagyon féltem izgultam. Készültem rá és így jól sikerült. Mindenki megdícsért, hogy nagyon ügyes voltam, szóval most örülünk. Szorgalmasan jegyzetelek mindent továbbra is. Persze apránként fejlôdöm, és olyan dolgokat teljesítek csak, ami a portugáloknak természetes, de nekem ezek nagy dolgok ám.
Azt vettem észre az utóbbi idôben, hogy nagyon elfáradok a nap végére szellemileg. Csöndben, csendesen olvasgatni akarok az ágyban. Nincsen kedvem beszélgetni sem. Úgyhogy ezen is dolgoznom kell, mert ez így nem maradhat. Egyrészt Filipe már most szeretethiányos, másrészt pedig ki kell mozdulnunk hétközben is néha. Többek között szociális hálót építeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése