happy birthday

Voltam fogorvosnál tegnap. Tudniillik nekem borzasztó borzosak a fogaim. Ez pedig csak a "kisebbik", esztétikai probléma. A nagyobb az, hogy az állkapocsízületem rendszeresen kiugrik a helyérôl és sokszor ébredek arra, hogy fáj az állkapcsom. A harapásom el van csúszva jobb oldalra. Volt nekem fogszabályzóm két évig 13 éves koromban és csodaszép lett a mosolyom. De utána visszaállt minden a régi helyzetbe, vagyis szerintem még sokkal rosszabb lett minden. Évek óta szeretném rendbe tenni ezt a dolgot, de egyrészt az elmúlt években vándorcigány életet éltem, másrészt pedig szegény voltam, mint a templom egere. Szóval ez húzódik egy ideje. A fogorvost egy beteg ajánlotta Filipe-nek. Egészen pontosan egy nyugdíjas fogorvos néni, aki az anyukája ennek a fickónak. A rendelô várója visszarepített a kommunizmusba, a fogorvos pedig egy köpcös negyvenes. Szûk, nôi orvosi köpenyben, amit úgy átizzadt, hogy csodás foltok voltak a hónalja alatt. Szóval nem voltam elragadtatva ettôl a résztôl. Viszont aki a fogszabályzást csinálja, az egy lisszaboni fogorvos, aki havi kétszer lejön Algarve-ba és ô elég kompetensnek tûnt. Persze az ô reakciója is az volt, mint minden fogszabályzó fogorvosnak, aki eddig a számba nézett. Konkrétan azt mondta, hogy ez borzalmas. Legalább két év és valami fura szerkezetrôl is beszélt, amit az egész elôtt fel kell szerelni a felsô állkapcsomra. Filipe sem értette, szóval megnyugodtam. Mindenesetre én elmegyek a másik fogorvoshoz is, akit egy kolléga ajánlott. Ez a lisszaboni olcsó nagyon és van szerzôdése azzal az egészségbiztosítóval, ami nekem van, így csak 25%-ot kell fizetnem, ha minden igaz. Szóval meglátjuk. Persze az, hogy 28 éves vagyok nem sokat segít.

Ma kivételesen süt a nap és fúj a szél, így úgy döntöttem, hogy ágynemûket és törölközôket mosok. Nincsen erkélyünk, így egy ablakból kilógatott szárító szerkezetre tudok teregetni. Pár hete arra jöttünk haza, hogy az egyik lepedô eltûnt az ablakból, de szerencsére valamelyik szomszéd jófej volt és megtaláltam a lepedôt a lépcsôházban felakasztva. Azóta kitanultam a mesterséget, ellestem a szomszédoktól, hogy hogyan teregetik az ágynemût és egyelôre minden a helyén van. Azt hozzáteszem, hogyha itt fúj a szél, akkor nagyon fúj. Nem viccel.

Rákattantunk a SongPop-ra tegnap. Olyannyira, hogy majdnem elfelejtettünk vacsorázni. Néha megijedek, hogy mennyire hasonlóak vagyunk Filipe-vel. Néha pedig attól ijedek meg, hogy milyen különbözôek vagyunk. 

Vörösbort iszogatva pedig sokkal szórakoztatóbb házimunkát végezni.

Zizunak pedig ma van a szülinapja. Boldog szülinapot Izum!

köszvény

Ma nagyon izgultam, hogy kapok-e fizetést vagy sem, de végül kaptam. Sôt felhívtak Faro-ból, a HR osztályról, hogy hová küldjék a privát egészségbiztosítási kártyámat, szóval teljesen le vagyok nyûgözve. A cserérôl pedig nem akarok többet beszélni, mert nem.

Múlt héten megjöttek az Ipad-ek is a banktól. Ajándékba kaptuk, a bankszámlanyitásért . Én az enyémet ki sem bontottam, mert el akarom adni. Mr. Nexus-val ugyanis nagyon szerelmesek vagyunk és szeretnék venni egy laptop-ot. De ezek a portugálok nem akarnak annyit adni az Ipad-ért, amennyit én szeretnék. Felháborító!

Hétvégére pedig úgy néz ki hazazavarunk mindenkit Eduardo-val az ágyainkról. Ô a fônököm. Jófej, kicsit hiperaktív és borzasztó gusztustalanul rágja a körmét. Ma végeztem a kis munkámat az osztályon, beszélgettem a kis betegeimmel, nézegettem a leleteiket és nagyon meg voltam elégedve velük. Mindannyian remekül teljesítenek, napról napra javulnak. Az egyik bácsinak mondtam, hogy ha minden jól megy, holnap hazamehet. Képzeljétek, majdnem a nyakamba ugrott örömében. Érdekes dolgok egyébként ezek a betegségek, illetve hogy ki hogyan éli meg. Például ez a bácsi egy elég csúnya húgyúti fertôzéssel került be. Mi ezzel voltunk fôleg elfoglalva. A bácsinak közben kiújult a köszvénye és nagyon szenvedett tôle. Persze ezt is kezeltük, de csak úgy mellékesen. A bácsinak viszont a köszvény volt a fontosabb, hiszen attól voltak fájdalmai. Ma is mondta, hogy "Tudja kedves doktornô, ez a fertôzés meg katéter semmi sem volt. Viszont a köszvény, na azzal nagyon megszenvedtem." Egy másik kis betegem, egy tüdôgyulladásos 87 éves néni, aki nagyot hall. Mondtam neki ma, hogy holnap hazamehet. El lehet képzelni a beszélgetésünket. Én kiabálok, ô nem érti. Én elbizonytalanodom, hogy most vajon azért nem érti, mert rosszul mondom és így tovább. Végül odajött egy nôvér és ô a másik fülébe kiabált. A néni pedig rémülten kérdezte, hogy "De ilyen hamar?". Semmi sem jó ezeknek a betegeknek!

Jövô hétvégén megyünk Portóba. Ryanair-vel megyünk és a kicsi kocsival jövünk vissza. Emiatt is nagyon izgulok. Tudniillik nekem tíz éve van jogosítványom, de két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor vezettem a vizsga óta. Szégyellem nagyon, de így alakult. Az eredmény pedig az, hogy nem merek vezetni, pedig régen szerettem. Szóval az a terv, hogy elkezdek gyakorolni. Nekem ehhez sok bátorság kell majd, de igyekezni fogok. 

A legközelebbi IKEA Lisszabonban van, úgyhogy útba akarom akarjuk ejteni a portói út során. Filipe szerint már az IKEA-val álmodom. Egyre hosszabb a lista és kezdek félni. A nappalinkban fekete kanapé és fekete-fehér bútor van, fehér falakkal. Valami ilyesmit képzeltem el. Ezekkel a textilekkel és sok fekete keretes saját fényképpel a falon.

improvement

Egyre otthonosabban mozgok a belgyógyászaton. Ezt az is mutatja, hogy ma leléptem   majdnem egy órával hamarabb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tegnap tovább voltam bent és ma reggel is hamarabb mentem. Ma délelôtt volt ugyanis a heti osztályos vizit. Ami valójában egy megbeszéléshez hasonlít, ahol mindenki referál a  betegeirôl és a körülményesebb eseteket megvitatják, megnézik kivetítôn a leleteket, stb. Én is referáltam ma két betegrôl és nagyon  féltem izgultam. Készültem rá és így jól sikerült. Mindenki megdícsért, hogy nagyon ügyes voltam, szóval most örülünk. Szorgalmasan jegyzetelek mindent továbbra is. Persze apránként fejlôdöm, és olyan dolgokat teljesítek csak, ami a portugáloknak természetes, de nekem ezek nagy dolgok ám.

Azt vettem észre az utóbbi idôben, hogy nagyon elfáradok a nap végére szellemileg. Csöndben, csendesen olvasgatni akarok az ágyban. Nincsen kedvem beszélgetni sem. Úgyhogy ezen is dolgoznom kell, mert ez így nem maradhat. Egyrészt Filipe már most szeretethiányos, másrészt pedig ki kell mozdulnunk hétközben is néha. Többek között szociális hálót építeni.

difficulties

Nem egyszerû, nade senki sem mondta, hogy könnyû lesz. Elkezdtem dolgozni a belgyógyászaton és egy kicsit nagyon megszeppentem. Egy év nyelvtanulás az én esetemben annyira volt elegendô, hogy kedélyesen elcsevegjek valakivel, de többre nem. Ezen a héten nagyon éreztem a hiányosságaimat és ez sosem könnyû. Egyrészt rengeteget felejtettem az egyetem óta szakmailag is, másrészt pedig a orvosi portugálom gyakorlatilag a nullával egyenlô. Amikor pedig káosz van körülöttem, akkor rendszerre van szükségem. Úgyhogy vettem füzeteket, színes tollakat és színkódolva elkezdtem jegyzetelni, amit hallok és látok. Itthon pedig leülök és megkeresem a dolgokat. A Nexus-omra pedig letöltöttem orvosi könyveket és alkalmazásokat. Mr. Nexus pedig pont belefér a köpenyzsebembe. Vettem köpenyt is, mert amit a kórházban kaptunk az öt számmal nagyobb, mint én. Szóval van már szép köpenyem is és rá van hímezve, hogy Dra. Selinda. 

Úgyhogy tanulással telnek a napok. Pont a napokban írta ki az egyik barátom faszbukon, hogy 'When was the last time you did something for the first time?'. Kérem szépen én mostanában naponta sokszor csinálok valamit elôször életemben. Nincsen ezzel baj.

Amikor pedig nem okosodni igyekszem, akkor Medronho-t iszom a többiekkel. Senkinek sem ajánlom, borzalmas házipálinka íze van. A jó házipálinkát nagyon szeretem, fôleg a gönci kajszibarackot. Szóval a héten voltunk két vacsorán is. Az elsô a rezidenseknek volt. Egy nagyon hangulatos étterembe mentünk, ahol ettem lingueirão-t elôételnek (magyar nevet neki sem találtam). Ez is tipikus Algarve-i étel. Én nagyon szeretem a tengeri herkentyûket, úgyhogy nekem ízlett. Ettem steak-et is, afrikai fûszeres öntettel. Beszélgettünk az étterem tulajdonosával és többek között Angolában is élt. Pénteken a kórház karneváli vacsoráján (az étterem neve a sokatmondó "Ölj disznókat") és buliján voltunk. Huh, nagyon sok mindent ittunk-ettünk, úgyhogy tegnap már nem mentünk karneválozni, mert kicsit túlzásba vittünk a mulatozást. De megismertem megint sok mindenkit és ez remek.

A képek pedig még múlt hétvégén készültek. Elmentünk csavarogni kicsit nyugatra. Ez épp pont Praia da Luz.