vacsora és egyéb nyalánkságok

Tegnap társasági életet éltünk, aminek meg is van az eredménye. Két pohár bortól úgy sajog a fejem, mintha tegnap megittam volna két liter vodkát. Filipe bátyjával és a barátnôje családjával ültünk be egy étterembe Ribeira-n.

Elôtte még találkoztunk Melissa frissen megtalált unokatesójával is, aki egy tündéri carioca. A történet pedig az, hogy Melissa édesanyjának a családja Angolában élt és volt egy fekete házvezetônôjük. Az apuka pedig néha elszórakozgatott a hölggyel. Így született egy eltitkolt kreol kislány, aki a most megtalált unokatestvérnek az anyukája és aki a háború (1975) elôl Brazíliába menekült. Tiszta szappanopera, igaz? Filipe tesója mondta, hogy megesik az ilyesmi. Mondtam, hogy tudom én, mert van egy barátnôm, akinek az édesapja Angolában nôtt fel és neki is van egy tejeskávé színû nagynénje. A sztori ugyanez, azt leszámítva, hogy ôt nem titkolták el és a család tagjának tekintették. Amikor kitört a háború, megszökött egy férfival és sokáig semmit sem tudtak róla. Végül ô is Brazíliában kötött ki. Mondom, hogy szappanopera.

A vacsorán voltak portugál és brazil rokonok is vegyesen. Borzasztó kedvesek voltak velem mindannyian. Rengeteget kérdezgettek és mindig bevontak a beszélgetésbe. Sokszor egyszerre hárman beszéltek hozzám egymást túlharsogva és nekem fogalmam sem volt, hogy kire figyeljek.

Az asztaltársaságunkban volt egy köpcös portugál fickó, aki egész este rengeteget beszélt és valahogy a mozdulataiban átsejlett, hogy meleg lehet. Volt egy brazil móka mester is, aki folyamatosan vicceket mesélt. Természetesen a háromnegyedét nem értettem. Na ô volt az, aki azt mondta a köpcösrôl az este végén mindenki elôtt, hogy: - Végre a buzi is talált magának barátnôt! - Ezt persze viccnek szánta. Találja ki mindenki, hogy mennyire volt kellemetlen a helyzet. A köpcös barátnôje egy negyvenes, üres fejû, de annál csinosabb, szerény véleményem szerint brazil ex-prosti. Akit a köpcös úgy aposztrofált, mint a 'brazil, aki velem él'. Fura pár voltak, na. Pláne, hogy a hölgy egész este az én pasimat stírölte az asztal másik végébôl.

A legszimpatikusabb egy portugál nyugdíjas házaspár volt. Háziorvosként dolgoztak egymás mellett harminc évig és ugyanazon a napon mentek nyugdíjba. A bácsitól tudtam meg végre a bacalhau történetét. A bacalhau szárított, sózott tôkehal, amit a portugálok esznek csak és amit Norvégiából importálnak. Nekem ez mindig megfejthetetlen volt, hogy miért lett a nemzeti eledelük egy importált hal. Azért, mert olcsó halféle és könnyû volt tartósítani. Kirakták a napra és kiszáradt, elvesztette minden nedvességét. Utána megsózták és sokáig elállt. Amikor pedig vízbe beáztatták, akkor olyan volt, mintha friss halat ennének. Ezt csinálják mai napig. Nekem persze volt egy másik teóriám, miszerint azért lett népszerû, mert kevés benne a szálka és kevesebbet kell vele bajlódni, ami a portugáloknál nem utolsó szempont. Azért titkon fenntartom a saját verziómat.

Azt is megtudtam, hogy a portugálok találták fel a szardínia konzervet és elmesélték nekem az Alheira történetét is. Az Alheira egy kolbász-féleség, ami  disznóbélbe töltött hús és kenyér keveréke.  Engem a mi hurkánkra emlékeztet. Tegnap úgy mesélték, hogy a keresztény inkvizíció idején arra használták, hogy kiszûrjék a zsidókat. A töltelék általában nem disznóhúsból készült, így azt a zsidók megették, viszont a héját, ami a disznóbél, azt nem. Ezt a történetet úgy is ismerem, hogy az Alheira-t a zsidók találták ki, hogy ne tûnjenek ki a keresztények közül, akik disznóhúst füstöltek. A zsidók az Alheira-t füstölték.

Az este tanulsága pedig az, hogy soha többet nem mondok igazat portugáloknak, amikor megkérdezik, hogy mit gondolok a portugál konyháról, mert megsértôdnek. Nekem az ételeik kicsit ízetlenek. Gyakorlatilag csak sót, fehérborsot, ecetet, fokhagymát és olívaolajat használnak ízesítésre. Amikor azt mondom, hogy én a kicsit fûszeresebb ételeket szeretem és nagyon szeretem a csípôset, akkor rögtön a védelmükbe veszik a kulináriát. Sokszor megtörtént már ez, szóval ezentúl befogom a szám és mosolyogva annyit mondok csak, hogy: - Nagyon finom, nagyon jó.

(Szeretném zárójelben megjegyezni, hogy vannak zsidó, fekete, sárga, fehér, tejeskávé színû és meleg barátaim is.)

progress

A vizsga sikerül és beléptem a portugál orvosi kamarába tegnap. Nagyon tetszik a pecsétszámom (itt matrica van, nem pecsét). A magyar is tetszett, de ez még annál is szebb. Ma pedig nekiállok leveleket írogatni barátoknak, akiket szégyenszemre elhanyagoltam. Persze ebben az is közrejátszott, hogy szégyelltem magam amiatt, hogy én még mindig nem dolgozom orvosként, sokan pedig már a rezidensképzésen is túl vannak. Ezt persze magamnak sem szerettem bevallani, emiatt halasztgattam a levélírást.

Filipe szülei, valójában az egész családja, nagyon édes volt az elmúlt hetekben. A vizsga elôtt felhívtak, támogattak, bíztattak, hogy minden rendben lesz. Tegnap is felhívtak, hogy gratuláljanak és elmondják, hogy mennyire örülnek annak, hogy sínen vannak a dolgaim.

Beszéltem Anyával is tegnap és mesélte, hogy beszélgettek az unokaöcséimmel. Anya mondta nekik, hogy milyen fontos nekem, hogy beszeljünk néha skype-on, mert ott vagyok messze és hiányoznak nekem. A nagyobbik pedig megszólalt, hogy: - De nincsen egyedül, mert ott van vele Filipe. - És még nincsen öt éves.

kockaságok

Ma kicsit megijedtem magamtól. Jelentem kocka lettem. Az egyik kedvenc blogomon azt kérdezte Zoli, hogy milyen okostelefont plusz táblagépet vegyen, és beszálltam a vitába. Az elmúlt egy évben gyakorlatilag az összes megjelenô okostelefonnal találkoztam, plusz három táblagéppel. Filipe meg ugye ha tehetné, akkor egész nap ezekrôl beszélne, és persze ô a tulajdonosa ezeknek a csodáknak mind. Be kell vallanom, hogy én is megszerettem ezeket a kütyüket és elkezdtek érdekelni. Már nem bánom, ha Filipe mesél róluk.

A másik ilyen dolog a foci. Nézni még mindig nem szeretem. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem köt le. Neten viszont szeretem követni a meccsek állását, sôt szoktam szakelemzéseket is olvasni, meg persze bulvárt is a focistákról. Csupa beteg dolog, mi?! Bár a foci itt kikerülhetetlen. Emlékszem, amikor megérkeztem Portóba két évvel ezelôtt, akkor a rektori hivatal elôtt egy nagy focilabdákból kirakott kereszt fogadott. A hírek végén mindig a fociról beszélnek. Ha pedig a válogatott játszik, akkor arról is tudósítanak, hogy Cristiano Ronaldo aznap éppen hányszor volt wc-n. Ma is volt meccs, az oroszokkal játszottak. Filipe a nappaliban nézte, én pedig felmentem a szobánkba, hogy majd tanulok, de persze pötyögtem a gépemen. Egyszer csak hallottam, hogy Filipe kiabálja magyarul, hogy: - Viktor Kasszai nem jó! - meg azt, hogy: - Nem nagyon jó! - Ez azt jelenti, hogy már megint Kassai vezetett egy meccset és megint szarul nem jól. Majd elolvasom az elemzéseket a meccsrôl.

Van ugye ez a gangnam style és van neki ezernyi változata: Nelly Furtado-s (aki egyébként azori-szigeteki kanadai) és portugál is. A maguk módján mind kis helyesek, de persze lehet utálni is az egészet. Én értem ám, hogy viccesek akarnak lenni, de nálam a kelet-európai változat kiverte a biztosítékot.

idegenek

A magányos embereknek van honvágya. Aki igazán beilleszkedik és megtalálja a számításait, annak csak hiányozni fognak dolgok, honvágya viszont nem lesz. Ahogyan eddig nekem sem volt, mostanában viszont van. Pontosan tudom az okát, de mégsem érzem magam jobban tôle. Sokszor éltem már külföldön és sohasem volt honvágyam. Igaz az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy korábban mindig csak pár hónapra jöttem/mentem. Mindig rengeteg embert megismertem és 100 százalékosan igyekeztem kihasználni a külföldön töltött idôt.

Az utóbbi egy évben azonban nem ez történt. Az hiszem kicsit belefáradtam abba, hogy új ismeretségeket kössek. Terhessé vált a gondolat, hogy ezek a barátságok úgyis csak ideig-óráig tartanak és inkább bele sem kezdtem az egészbe. Egy barátság sok idôt, energiát és odafigyelést igényel és én sajnáltam mindezt beletenni valami átmeneti dologba. Ami borzasztó nagy hülyeség butaság volt a részemrôl. 

Csalódtam önmagamban, mert én sosem éltem így, hogy számító módon arra gondoljak, hogy ennek nincsen értelme, mert úgyis csak ideig-óráig fog tartani. Ahelyett, hogy élvezném azt, ami van és élnék a lehetôségekkel. Itt és most úgy érzem, hogy kudarcot vallottam.

Vannak persze itt ismerôseim, de többnyire olyanok, akik csak akkor találnak meg, amikor valamire szükségük van. Vagy olyanok, akik csak azért barátkoznak velem, mert nincs más, mert ôk is külföldiek egy idegen országban. Könnyû belefutni az ilyen ismeretségekbe. Sosem tudtok igazán jót beszélgetni, mindig valami fura zavartság van köztetek.  Mégis találkoztok legközelebb is egy kávéra, hogy legalább legyen kivel találkozni. Na ilyen emberek nem voltak körülöttem sohasem, akárhol is éltem.

Elkényelmesedtem kicsit a kapcsolatomban is Filipe-vel. Annyira jól elvagyunk ketten, hogy néha az az érzésem, hogy akár egy lakatlan szigeten is éldegélhetnénk. De persze ez hosszú távon nem egészséges és ahogyan a mostani példa is mutatja, nem tesz boldoggá teljesen. Ki kell lépnem a komfort zónámból, ennyi az egész.

Na például ezek miatt  a dolgok miatt is várom olyan nagyon, hogy Algarve-ba költözzünk.

kebab

Reggel a postás néni hozott egy csomagot Filipe-nek. Igen, megint rendelt valamit ebay-en. Kaptam egy ajánlott levelet én is a kamarától és azt mondta a néni Filipe-nek, hogy a feleségének hozott levelet. Mókás volt.

Ma kebab-ot ebédeltünk és a kedvenc török kebabos fiúm szomorú volt és egy kicsit én is szomorú lettem. Máskor mindig mosolyog, mivel már ismer. Amikor elôször vásároltam nála, akkor még nem beszéltem rendesen portugálul. Megkérdezte, hogy vegyesen kérem-e a húst a kebab-ba, én pedig az istennek sem akartam megérteni mit akar. Ô pedig csak mosolygott. Két külföldi beszélget Portugáliában. Amikor Filipe nélkül megyek, akkor mindig beszélgetünk.

Hétvégén elmentünk moziba. Igen, mivel már lassan két éve együtt vagyunk és még sosem voltunk. Itthon szoktunk filmeket nézni és mikrós popcornt ropogatatni. Az új Woody Allen filmet néztük meg a To Rome with love-ot és nagyon tetszett. Ellen Page-et pedig továbbra sem szeretem. Valami nagyon idegesít benne. A Juno-ban még tetszett, de már ott is zavart benne valami.

(Az ajánlott levélben pedig az volt, hogy hétfôn lesz a vizsgám.)