Anne-el együtt megérkezett az esô is. Hónapok óta nem esett. A kiszáradt föld újra rozsdaszínû lett. Úgy irigyeltem mindenkit, aki az ôszrôl és az esôrôl írt mostanában, mert itt nyoma sem volt és ugye én szeretem az évszakokat. Azóta újra nyár van, Anne örömére, mert nem esôt nézni jött Londonból.
Azt hittem, hogy majd segít a szüleim látogatása a honvágyamon, de azt hiszem kicsit nehezebb lett minden miután elmentek. Olyan jó volt tudni, hogy itt vannak és este találkozunk. Vagy felkelni reggel és tudni, hogy ott pihennek a másik szobában. Miután elmentek, a honvágy csak felerôsödött. Annak ellenére, hogy sokat mászkáltunk az itteni barátainkkal. Vacsorák, játékok, mindenféle dolgok. Félévente haza kell mennem és kész.
Anne-nek most nagyon örülök. Tele van energiával, vidám és iszonyú jókat lehet vele beszélgetni. Hat éve vagyunk barátok. Gyakorlatilag az elsô naptól kezdve, ahogy találkoztunk. Ô tanított meg kávét fôzni az elsô étteremben, ahol dolgoztam, és ô vitt el Damien Rice koncertre a Wembley-be a második hetemen Londonban. Mindig számíthattam rá, bármiben. Pár hónapig együtt is éltünk, egy szobában. Nagyon jó idôszak volt, imádtam Londonban élni. Valahogy az utóbbi években nem történnek ilyen találkozások az életemben, mint amilyen a mi egymásra találásunk volt Anne-el. A barátságokért is meg kell dolgozni. Bár azt hiszem ez a korral jár. Egyre kevésbé vagyunk nyitottak a világra és másokra is. Legalábbis én ezt érzem mostanában. Túlságosan lekötnek a saját dolgaim.
Angolul most nehezen kezdtem el beszélni. Hónapok óta nem beszéltem a nyelvet, és felhagytam az angol olvasással is. Már csak portugálul és magyarul olvasok. Persze a második napon már minden folyékonyan ment újból. Mindenesetre nagyon tisztelem irigylem azokat, akik simán váltanak a nyelvek között. Anne német, magyar gyökerekkel. Gyerekkorában még beszélt magyarul, de már semmire sem emlékszik. 10 éve él Londonban, szóval tökéletesen beszél angolul. Portugálul is tud, mert évekig brazil barátja volt. Plusz sokáig németet tanított Londonban, szóval tényleg ért a nyelvekhez. A vicces az volt, hogy még ôt is összezavarta az, amikor találkoztunk a nagynénjével, aki itt él, és németül beszéltek egész nap.
Az óceánpart pedig fantasztikus az utóbbi idôben. Eltûnt a rengeteg turista, és már kánikula sincsen. A víz még mindig meleg, és minden csöndes a parton.
Ma elmentem életem elsô spinning órájára és nagyon jó volt. Tényleg el kell kezdenem sportolni, borzasztó hogy milyen lusta vagyok. Blogot írni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése