kincsek

Pár dolog, aminek nagyon örültem mostanában:

• AZ ÓRA, így nagybetûkkel. Több, mint egy éve kinéztem és most végre az enyém. Ebay persze és fele annyiért, mint amennyibe a boltban kerül.

Michael Kors Rose Gold

• Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem az utóbbi idôben években semmi sem tetszik a boltokban. Éppen ezért, ha nagy ritkán megtetszik valami, akkor azt megveszem. Fôleg azért, mert szinte mindig csak basic darabokat veszek. Ô például szerelem volt elsô látásra. Pihe-puha és nagyon meleg.

• Végül pedig a zsákmányok a helyi cigányoktól, akik ilyeneket készítenek, és a parton árulják ôket. Darabja 3€.

parabéns

Észre sem vettem, hogy a héten egy éves lett a blog! Gyorsan elment.

Pinterest

szeptember végén

Azt álmodtam, hogy hazaköltöztem. Egész pontosan Budapestre. Hideg volt, köd és szürkeség mindenütt. Egyedül jártam az utcákat, ázva-fázva és albérletet kerestem. Aztán felébredtem, kinéztem az ablakon, megláttam a ragyogó napsütést, és megnyugodtam, hogy nyár van.

Anne tegnap hazament. Pénteken elmentünk táncolni-bulizni, csak lányok. Az este olyan jól sikerült, hogy a tegnapi napot jóformán az ágyban töltöttem, ma pedig alig bírok járni az izomláztól. Hiányoznak nagyon a barátaim, és hiányzik London is. Lehet, hogy novemberben megszököm egy hétvégére. A konyhám egyébként úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna. Sokat fôztünk Anne-el, és ez meg is látszik. Cserébe viszont ma isteni körtés crumble-t reggelizhetek, amit a Silvia-tól kapott mézédes körtékbôl csináltunk. Silvia a szülei kertjébôl hozta nekem, ahogy a zöld fügéket is. Anne-el csináltunk falafelt, humuszt és rikottás-spenótos-paradicsomos canellonit is. A héten alig ettem húst, mert Anne vegetariánus. Filipe meg is jegyezte ma, hogy ugye ma fôzöl nekem csirkét?!

Ma kicsit kipofozom a lakást, sütök csirkét!, délután pedig lemegyünk a partra sétálni és ütögetni a brazil ütôinkkel.

Anne-el pedig megegyeztünk, hogy imádjuk az afrikai zenéket.

látogatók

Anne-el együtt megérkezett az esô is. Hónapok óta nem esett. A kiszáradt föld újra rozsdaszínû lett. Úgy irigyeltem mindenkit, aki az ôszrôl és az esôrôl írt mostanában, mert itt nyoma sem volt és ugye én szeretem az évszakokat. Azóta újra nyár van, Anne örömére, mert nem esôt nézni jött Londonból.

Azt hittem, hogy majd segít a szüleim látogatása a honvágyamon, de azt hiszem kicsit nehezebb lett minden miután elmentek. Olyan jó volt tudni, hogy itt vannak és este találkozunk. Vagy felkelni reggel és tudni, hogy ott pihennek a másik szobában. Miután elmentek, a honvágy csak felerôsödött. Annak ellenére, hogy sokat mászkáltunk az itteni barátainkkal. Vacsorák, játékok, mindenféle dolgok. Félévente haza kell mennem és kész.

Anne-nek most nagyon örülök. Tele van energiával, vidám és iszonyú jókat lehet vele beszélgetni. Hat éve vagyunk barátok. Gyakorlatilag az elsô naptól kezdve, ahogy találkoztunk. Ô tanított meg kávét fôzni az elsô étteremben, ahol dolgoztam, és ô vitt el Damien Rice koncertre a Wembley-be a második hetemen Londonban. Mindig számíthattam rá, bármiben. Pár hónapig együtt is éltünk, egy szobában. Nagyon jó idôszak volt, imádtam Londonban élni. Valahogy az utóbbi években nem történnek ilyen találkozások az életemben, mint amilyen a mi egymásra találásunk volt Anne-el. A barátságokért is meg kell dolgozni. Bár azt hiszem ez a korral jár. Egyre kevésbé vagyunk nyitottak a világra és másokra is. Legalábbis én ezt érzem mostanában. Túlságosan lekötnek a saját dolgaim.

Angolul most nehezen kezdtem el beszélni. Hónapok óta nem beszéltem a nyelvet, és felhagytam az angol olvasással is. Már csak portugálul és magyarul olvasok. Persze a második napon már minden folyékonyan ment újból. Mindenesetre nagyon tisztelem irigylem azokat, akik simán váltanak a nyelvek között. Anne német, magyar gyökerekkel. Gyerekkorában még beszélt magyarul, de már semmire sem emlékszik. 10 éve él Londonban, szóval tökéletesen beszél angolul. Portugálul is tud, mert évekig brazil barátja volt. Plusz sokáig németet tanított Londonban, szóval tényleg ért a nyelvekhez. A vicces az volt, hogy még ôt is összezavarta az, amikor találkoztunk a nagynénjével, aki itt él, és németül beszéltek egész nap. 

Az óceánpart pedig fantasztikus az utóbbi idôben. Eltûnt a rengeteg turista, és már kánikula sincsen. A víz még mindig meleg, és minden csöndes a parton. 

Ma elmentem életem elsô spinning órájára és nagyon jó volt. Tényleg el kell kezdenem sportolni, borzasztó hogy milyen lusta vagyok. Blogot írni is.

jogo

Marcipánördögtôl érkezett.

1. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?

Én nagyon irigylem azokat az embereket, akik bármilyen szituációban nyugodtak tudnak maradni. Akkor is magabiztosak, amikor fogalmuk sincsen, hogy mit is kéne tenniük, és akkor is, amikor nem tudják a választ a kérdésre. Éppen a magabiztosságuk miatt bíznak meg bennük mások. Akkor is, ha nincsen igazi tudás a kezükben. Én sajnos nem tudom magam ilyen jól eladni. 

2. Melyik a kedvenc könyve és miért?

Nekem inkább kedvenc íróim vannak. Akikre nem tudok ráunni: J.D. Salinger (imádom a Teddy-t a Kilenc történetbôl),  Nick Hornby, Gabriel García Márquez, Murakami Haruki, Chuck Palahniuk. Most hirtelen ôk ugrottak be.

3. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, akkor melyik lenne az?

Jópár éve megtanultam azt, hogy nem érdemes a múltban élni. Semmit sem szeretnék újraélni. Nem forog hátrafelé a fejem.

4. Mi az a téma, amirôl nem szeret beszélni?

Politika és az otthoni nehézségek. Jó lenne néha azt hinni, hogy nem is léteznek.

5. Mi az a tulajdonság, amit a legjobban kedvel a másik nemben?

Erre a kérdésre egészen máshogyan válaszoltam volna pár évvel ezelôtt (Filipe elôtt). Régen mindig a kiszámíthatatlan, "érdekes", világutazó, önzô, nyughatatlan férfiak vonzottak. Ma már nem vágyom ilyesmire. Szeretem, a megbízhatóságot, olykor kiszámíthatóságot, és a nyugalmat. 

6. Ki az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?

Ezt a kérdést nem tudom értelmezni.

7. Melyik a kedvenc idézete?

Szerintem még soha életemben nem idéztem senkitôl semmit. Viszont a közmondásokat szeretem. Megtalálni egy közmondás megfelelôjét egy másik nyelven, nagyon érdekes.

8. Mi a legértékesebb tulajdona?

Eddig a lézeres szemmûtétemre költöttem a legtöbb pénzt. Majd elválik, hogy megérte-e.

9. Hisz a halál utáni életben?

Nem.

10. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?

Szeretek orvos lenni, bár még nagyon ingatag lábakon állok. Vannak napok, amikor imádom, de vannak napok, amikor azt érzem, hogy nem akarom ezt csinálni. Sokat kell még tanulnom.

Az egyetem vége felé, amikor láttam a régi barátaimat, hogy milyen szépen haladnak elôre az életben, elôttem pedig ugye, mint magyar orvos, nem állt éppen fényes jövô, akkor azt mondtam, hogyha újrakezdhetném, akkor nyelveket tanulnék és közgazdász lennék, hogy elhelyezkedhessek egy multinál. Sok pénz, gyorsan. Az igazság viszont az, hogy szerintem jó építész lennék. Kiélhetném a kreativitásomat, és a kényszerességemnek is hasznát venném. A valóság azonban az, hogy imádok emberekkel foglalkozni, szeretem a kis betegeimet. De biztos, ami biztos, kérdezzetek meg pár év múlva.

Továbbadom Shaktii-nek.

és ami mögötte van

Az elmúlt napokban a következôkkel töltöttem az idômet, blogolás helyett. A szüleimmel, akiket fél éve nem láttam. Munkával, Eduardo szabadságon van, így pár napja én vagyok a kis betegeinkkel, meg persze a nagyfônök. Meghalt az elsô és második betegem az elmúlt két hétben. Az elsô nagyon rossz volt.

Szóval ezek vannak Marcipánördög. Nem ignoráltam a játékot, aminek egyébként örültem, egyszerûen csak nem volt idôm.