kis karácsony

Ma a karácsonyi munkahelyi ebéd után elmentem a körmösömhöz, és szép fenyőzöld körmeim lettek. Tekintettel ugye a közelgő karácsonyra. Összefutottam a barátnőmmel, aki odaadta a szülinapi ajándékomat, amit már hetek óta tervez, de sosem jött össze. Utána pedig elmentem kaját venni, és bevittem a pasimnak a kórházba, aki 24 órát ügyel ma is, és majd vasárnap is. Az intenzív osztályon van az év végéig, és sokszor az "újraélesztő" csapattal ügyel. Ha valakinek megáll a szíve, vagy leáll a légzése bárhol a kórházban, akkor ő megy újraéleszteni. Múlt héten sokkolt először beteget, és képzeljétek, miután befejezte a második kör mellkaskompressziót a sokk után, visszajött a néni, és azóta is jól van. Szóval mostanában kapok olyan sms-t, hogy "Megmentettem egy életet". Aww, ilyen pasim van.

Nagyon romantikus volt amúgy a kihalt kórházban vacsorázni a fáradt pasimmal. Tudjátok én régebben szerettem a kórházakat. Éjszaka igaz mindig irtóztam tőle. Az egyetemen párszor bent kellett aludnom hatodéven, és nagyon lehangoló volt mindig. Az idei évet a gyakorlatok miatt a kórházban töltöttem, és boldog vagyok, hogy lassan vége. A szociális életem persze sokkal aktívabb volt idén, de én tényleg nagyon szeretem a családorvoslást, és a cuki kis munkahelyemet. A kórház már nem az én világom.

Ha már karácsony, idén először feldíszítettem a lakást. Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt az ünnepet. A készülődést, a meghittséget, a halászlevet, a családi társasozást, a fenyő illatát. Aztán jött az egyetem, amikor a karácsony a vizsgaidőszak közepére esett, és ez kiölt belőlem minden lelkesedést. A hátam közepére sem kívántam az ajándékvásárlást, a készülődést. Halálra stresszeltem magam a vizsgák miatt. Szóval a 24-e számomra egy olyan nappá vált, amikor csak délelőtt tanultam, mert délután már fát kellett díszíteni. Persze tudom, hogy ez az én hibám, én görcsöltem végig az egyetemet, de a végeredmény az lett, hogy teljesen semlegessé vált számomra az ünnep. Idén sem karácsonyozunk itthon a kis lakásunkban, de valahogy most azt éreztem, hogy itt az ideje újra lelkesedni egy kicsit. Jövő héten már megyünk haza Magyarországra, de 26-án már jövünk is vissza, így lesz idő kiélvezni a dekorációt. Többek között vettem egy cuki cserepes fenyőt, ami remélem bírja még egy darabig. Csináltam adventi koszorút, és ajtódíszt is hajtogattam. Szerettem volna venni egy fehér égősort is, de sehol sem találtam. Az IKEA-ban persze van, de az csak jövőre nyílik Algarve-ban. Nem baj, jövőre már lesz égősorom is a polcra. Filipe nagyon szereti a karácsonyt, náluk ez hatalmas ünnep. Amikor hazaállítottam a minifenyővel, jobban örült neki, mint én. Azt hiszem jó úton járok, hogy rehabilitáljam a karácsonyomat.

adventi koszorú

minifenyő

ajtódísz

virgács + fehér kúp mikulás