szülinapi Alentejo

Pénteken hamarabb el tudtam jönni a kórházból, így barátokkal ebédeltem, és elindultunk Alentejo-ba. Kibéreltünk egy hatalmas, mindennel felszerelt házat. Járt hozzá medence és panorámás kilátás az óceánra. Az egyik barátnőm töltötte be a harmincat. Azon nevetgéltünk odafelé, hogy csak egyvalaki jön, aki a kontinentális Portugáliában született. A barátnőmmel mi ketten magyarok vagyunk, a pasija zöld-foki-szigeteki, egy közös barátunk madeirai, a portugál lány pasija spanyol. Volt köztünk egy brazil srác is, plusz egy cuki meleg pár, akik közül az egyik fiú belga, a másik pedig angol. Filipe sajnos nem tudott jönni, mert emeltszintű újraélesztés tanfolyamon volt Lisszabonban. Nagyon büszke vagyok rá, mert sikerült neki a vizsga. Ez egy nagyon-nagyon intenzív és kemény kurzus, és csak heten mentek át a tizenötből.

ez fogadott minket, amikor megérkeztünk

a ház

a kilátás, ami nem jön át a képen

A házhoz földút vezetett. Csak mentünk, és mentünk a semmi közepére. Aztán amikor megérkeztünk, tátva maradt a szánk a fantasztikus kilátástól. Az óceán, Setúbal hegyei, és a végeláthatatlan Alentejo-i zöld táj. Gyorsan elmentünk bevásárolni, és nekiálltunk a grillezésnek. Nagyon fújt a szél, és meglepően hideg volt, amire nem számítottunk. Pizsamafelsőben, pulóverben, kölcsön kapott sálban ültem kint, mert majd megfagytam. Az első este azt hiszem kicsit túlságosan is kiberúgtam a hámból. Lecsúszott másfél üveg fehér bor. Onnan tudom, hogy a többiek vöröset ittak. Mentségemre szóljon, hogy nem csak az én hibám volt. A brazil fiú folyamatosan gondoskodott róla, hogy ne legyen üres a poharam. Ó igen a brazil fiú! Szörfös, és a szörf biomechanikájából phd-zik, és nem mellesleg úgy táncol hogy awww. Amikor táncolni akart velem, mondtam neki, hogy sajnos én nem tudok. Azt válaszolta, hogy nem baj, majd ő megtanít. Hozzám simult és azt mondta, hogy csukjam be a szemem és hagyjam, hogy vezessen. Én pedig annyira röhögtem, hogy alig bírtam abbahagyni. Én az a lány vagyok ugyanis, aki két lábbal a földön áll, és a romantikus dolgokkal nem nagyon tud mit kezdeni. De hagytam, hogy vezessen, és nagyon jó volt.

Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. A többiek keltettek, hogy kész a reggeli. Felnyomtam az arcomra a napszemüveget, mint egy rocksztár, és kikecmeregtem a kertbe. Amikor kettesben maradtunk, a brazil srác azt mondta a cuki brazil akcentusával, hogy amúgy tegnap kihasználhatta volna a helyzetet, és már bánja, hogy nem tette. Én meg pislogtam a szemüvegem mögött, hogy mégis miről beszél ez a fiú. Megkérdezte, hogy emlékszem-e, hogy megmasszírozta a talpam. Mondtam, hogy aha valami rémlik. Annyira másnapos és lassú voltam, ráadásul annyira meglepett a direkt odamondása, hogy a "kihasználhatta volna a helyzetet" részre nem is reagáltam. Ráhagytam. A brunch után lementünk a partra. Az Alentejo-i part gyönyörű, de a homok kicsit durvább, mint Algarve-ban. Elmentünk két tengerparti tóhoz is. A tó és az óceán között sétálva olyan érzésem volt, mintha a sivatagban járnék. Napoztunk egy kicsit, aztán visszaindultunk a házba, mert sok tennivaló várt ránk. Például a szülinapi torta. Ezt a mandulás-citromos-narancsos tortát sütöttem meg, és nagy sikere volt most is. A naplementét pedig már mojitoval a kezünkben néztük. Azon nevetgéltünk a barátnőmmel, hogy még sohasem szenteltünk ekkora figyelmet egy naplementének sem. Mentségünkre szóljon, hogy tényleg lélegzetelállító volt a dombról nézni, ahogy a Nap eltűnik az óceánban.

az óceánpart (esküszöm, hogy véletlenül fényképeztem le a brazil fiút)

a tó

naplemente + mojito

Az este kellemesen meleg volt, teljes ellentéte az előző napinak. Az egyik kinti nagy asztalt szépen megterítettük a parton szedett kagylókkal és happybirthday konfettivel. A kaja annyira jó volt, hogy nekem többszörös kajaorgazmusom volt a vacsora alatt. Grillezett hús, csak sóval ízesítve. Így érződik a finom füstös íz, a megpörkölődött zsíros részekről nem is beszélve. OMG.

szülinapi vacsora

torta

Az este folyamán észrevettem, hogy a brazil fiú tekintete folyamatosan engem keres. Én borzasztó rossz vagyok az ilyesmiben. Sokszor akkor sem veszem észre, amikor már mindenki szemét kiszúrja. Amikor odajött, és beleszagolt a kiengedett hajamba, biztos voltam benne, hogy nem csak képzelődöm. Ezen is nagyon nevettem. Félreértés ne essék, nagyon élveztem a helyzetet. Ki ne élvezné azt, hogy egy szuper szexi szörfös fiú, aki ráadásul okos is, járkál körülötte?! Újra 16 éves kamaszlánynak éreztem magam, és ez nagyon jó érzés volt. Éjfélkor felköszöntöttük a barátnőmet, utána pedig elment az áram. Nem csak a házban, hanem a környező falvakban, városokban is. Láttuk fentről kialudni a fényeket. Az estét viszont megmentették a világító lufik, gyertyák, és a gitár. Együtt énekeltünk mindannyian a gyertyafénynél. Aztán pedig lefeküdtünk a földre, és néztük a csillagokat. Azt hiszem 15 éve, valahol a Balaton partján láttam ilyen gyönyörűnek az eget. Mivel mindenhol elment az áram, nagyon szépen látszottak a csillagok. Ott feküdtem a műfűben, és azt mondta nekem a brazil fiú, hogy nem ihat többet, mert akkor meg fog csókolni. Mondom, igazi kamaszlányos a sztori. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ragadott magával a pillanat. Vonzódtam hozzá én is. De felálltam, és elmentem aludni.

Másnap korán ébredtem, a többiek még aludtak. Kimentem a medencéhez, és néztem ezt a lélegzetelállító kilátást. Össze voltam zavarodva. Az elmúlt öt évben nem kerültem ilyen helyzetbe, nem vonzódtam senki máshoz sem, csak Filipéhez. Na jó, van egy fül-orr-gégész fiú, aki nagyon szexi, és akivel nagyon megtaláltuk a hangot, de ez ennyiben kimerült. Bár amikor felajánlotta, és végül kiszedte a lábujjamba fúródott kaktusztüskét, akkor nagyon elpirultam. De visszatérve a helyzetre, nem értettem mi történik. Kicsit bűnösnek éreztem magam, pedig az égvilágon semmi sem történt. Amikor a többiek felkeltek, reggelit csináltunk, a brazil fiú pedig hazament, mert ő jött a legmesszebbről. Nem sokkal később megérkezett Filipe, hogy velünk töltse a délutánt. Pezsgőztünk, úsztunk a medencében. Nagyon jó volt. Elmeséltem neki, hogy a brazil fiú, akit ő is ismer, csapta nekem a szelet. Egyikünk sem féltékeny típus. Nekem meggyőződésem, hogy aki sokat féltékenykedik, annak vaj van a füle mögött. Mi megbízunk egymásban, de azt hittem most legalább egy kicsit féltékeny lesz. Annyit mondott, hogy örül neki, hogy jól éreztem magam, és, hogy az ilyen flörtölések jót tesznek az önbizalomnak. Másnap persze furdalt a kíváncsiság, hogy tényleg igaz-e, hogy nem zavarja. Bevallotta, hogy egy kicsit azért féltékeny volt. Azt mondta, hogy ő azt gondolja, hogyha valaki minden nap a kedvenc ételét eszi, akkor az is unalmassá tud válni. Szerinte semmi gond sincs azzal, ha flörtölünk másokkal. Persze csak úgy, ha őszinték vagyunk egymással, és beszélünk erről. Azt is mondta, hogy tudja, hogy rengeteg munka van a kapcsolatunkban, és hogy ő teljes mértékben megbízik bennem. Valahol igaza volt, mert jót tett ez az egész a kapcsolatunknak. Az utóbbi időben egy kicsit leültek bennem/ünk az érzelmek, és most mintha aktiválódtak volna. Figyelmesebbek vagyunk egymással.

A hétvége után nehéz volt visszatérni a hétköznapokba. Pont úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban egy-egy nyári tábor után, vagy kamaszkorom fesztiváljai után. Kicsit üresnek. Beszéltem a többiekkel, és ők is pont ezt érezték. Gyakrabban kéne ilyesmit csinálnunk, annyira jó volt sokan együtt lenni, főzni, nevetni. De nincs okom szomorkodni, mert ma jön az egyik legkedvesebb barátnőm Londonból, és itt lesz velünk egy hétig. Oh yeah.