2014. november 4.

mikor lesz már január?

Otthon nagyon jó volt. Családoztam, barátokkal találkoztam, sőt még bubizni is voltam. Budapest pedig örök szerelem, de ezt már tudjátok. Visszafelé az út elég kalandosan alakult, mert a Budapestről induló gépem késett és majdnem lekéstem a csatlakozást. Szóval amikor leszállt a gép Lisszabonban, a leszállópályára jöttek értem kocsival, és vittek át azonnal a másik géphez. A csomagomat viszont nem volt idő átpakolni, így az csak másnap jött utánam. Filipével pedig olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek, nagyon hiányzott. Jövőre egész máshogyan fogom alakítani a szabadságomat, mert megmondom őszintén, hogy már nagyon fáradt vagyok. Idén még nem voltam úgy szabadságon, hogy tényleg pihentem volna. Amikor hazamegyek, az mindig rohanás. Így azt tervezem, hogy jövőre csak egyszer utazom haza, hozzám pedig lehet jönni látogatóba! Már nagyon várom a karácsonyt, mert megyünk az Azori-szigetekre Filipe családjához, és ott mindig ki tudom magam pihenni.

A munkahelyen nagyon sok dolgom van az utóbbi hónapokban hetekben. Sokszor a reggeli szürkületben indulok el, és sötétben érek haza. De legalább termékeny napok vannak a hátam mögött. A képzésem része, hogy videóra vesszük néhány rendelésemet, hogy utána kielemezzük szakorvosok és pszichológus segítségével. A központi kérdés a kommunikáció. Például az, hogy hogyan kérdezek: nyitott vagy zárt kérdésekkel. Az, hogy hagyok-e időt a betegnek, hogy kifejezze saját magát. Hogy sikerül-e felszínre hoznom a rejtett problémákat. Sokszor előfordul például, hogy a betegek az őket igazán aggasztó kérdésről vagy problémáról csak akkor kezdenek el beszélni (ha egyáltalán elkezdenek) amikor már éppen elköszönnénk. Idő kell, amíg feloldódnak. Fontos nagyon a testbeszéd is, a mimika és a szemkontaktus. Nem csak az enyém, hanem az is, hogy tudok-e olvasni a beteg gesztusaiból. Hogy látom-e azt, hogy mikor ideges, és hogy mikor nyugszik meg. Azt is figyelik, hogy hogyan irányítom a beszélgetést, és hogy hogyan  építem fel a rendelést. Megmondom őszintén, hogy az első felvétel előtt nagyon izgultam. Sokat készültem rá, rengeteg cikket elolvastam. Nyűgnek éreztem az egészet. Emlékszem, hogy a felvételek előtt nyafogtam Filipének, hogy én nem akarok orvos lenni, szarul csinálom az egészet. Aztán visszanéztem az első felvételt és láttam, hogy nem is csinálom olyan rosszul. Megmutattuk az egyik családorvosnak is a munkahelyen, akit mindenki nagyon tisztel, nagyon tapasztalt és már sok tanítványa volt. Azt mondta, hogy szerinte nagyon jó adottságaim vannak ehhez a szakmához. A betegen látszik, hogy jól érzi magát, mert empatikus vagyok, nyugalmat sugárzom, és figyelmes hallgatóság vagyok. Megbeszéltük persze a hibákat is, de én itt megnyugodtam. Egyébként ez a technika szerintem nagyon hasznos. Rengeteget tanultam a segítségével, és ezt felhasználva változtattam is dolgokon. Magabiztosabb lettem azt hiszem. Jövő héten lesz az elemzés a főnökökkel. A szakdolgozattal azóta is szenvedek, nagyon sok munka van még vele, és lassan a szóbeli vizsgára is el kell kezdenem készülni. Mikor lesz már január?

5 megjegyzés:

  1. Itthon vajon mikor jutnak el odáig, hogy bárkit érdekeljen a Tanszéken, hogy miként kommunikálok a beteggel? Pedig olyan egyszerű lenne maga a technika, csak igény nincsen a megvalósításra :(

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nem régen találtam rá a blogodra, érdekel, amiket a háziorvosképzésről írsz. Én vidéken tanulok és dolgozom, nálunk 2-szer volt videós kommunikáció oktatás, egyszer még negyedévben, egyszer pedig a rezidensképzés alatt, de nem valódi szituációban, hanem egy színész játszotta beteget, de még így is nagyon hasznos volt. Az oktatók (gyakorló háziorvosok) azt mondták, hogy felajánlották kórházi, körzeti gyakorló orvosoknak is a lehetőséget, de nem voltak rá kaphatóak.... A másik, hogy a mindennapi életben sokszor nem is lehet megvalósítani a kommunikációs elveket, egyszerűen nincs rá idő, mert rengeteg beteg van, ahol dolgozom nem ritka a napi 60-80 sem (4-5 óra alatt), így nem lehet minőségi munkát végezni, és ez frusztráló... Minden esetre még bízom a pozitív változásokban :) További jó munkát, kitartást a szakdolgozatíráshoz, tanuláshoz! És boldog születésnapot :) Üdv: Gabi

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! Az otthoni munkakörülmények nagyon mások sajnos. Mi 5 óra alatt 20, maximum 25 beteget nézünk meg. A felnőtt rendelések 15 perces előjegyzéssel, a gyerekek 30 perces, a terhesgondozás, rákszűrés, diabétesz-magasvérnyomás-hipokoaguláció rendelések pedig 20 perces előjegyzéssel működnek. Arról nem is beszélve, hogy a felnőtteket leszámítva, az összes csoport először a nővérünkhöz megy, aki előkészíti őket a rendelésre (vérnyomásmérés, glicémia, glikált hemoglobin, INR, microalbumin, Combur, súly, stb.). A nővérek egészségre nevelést is végeznek, ahogyan a mi munkánknak is szerves része a prevenció. Ez a modell (USF - Unidade Saúde Familiar), amiben én is dolgozom nagyon szervezett és van lehetőségünk minőségi munkára. A Primary Care itt tényleg nagyon fontos szerepet tölt be, hatalmas terhet levéve a kórházi ellátásról (ami ugye költséghatékony is). Viszont itt sincsen kolbászból a kerítés, mert sajnos sok rendelő nem eszerint a modell szerint működik. Ezeken a helyeken sokszor szakvizsga nélküli orvosok dolgoznak. Arról nem is beszélve, hogy abban a megyében, ahol én dolgozom a lakosság 36%-ának nincsen családorvosa, ami azt jelenti, hogy őket ezek a szakvizsga nélküli orvosok látják el, és minden egyes alkalommal máshoz kerülnek. A modell egyébként egyedülálló, ha jól tudom, több ország is tervezi az átvételét. Itt van 2 cikk, ha esetleg érdekel: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2649551/, http://www.euprimarycare.org/column/primary-care-portugal-0.

    VálaszTörlés
  4. Szia! Köszönöm szépen a cikkeket! Üdv: Gabi

    VálaszTörlés
  5. Gratu bébi, szerintem nagyszerű orvos leszel. :) Ani

    VálaszTörlés