hétvégi móka

Amióta visszajöttünk a nászútról és előtte is rengeteget dolgozom, sokat helyettesítek, szóval már nagyon vártam ezt a hétvégét. Filipe kongresszuson volt Albufeirában az Epic Sana-ban, ami Algarve egyik legszebb hotele. Péntek este munka után indultunk, és először egy vacsorára mentünk a Veneza nevű étterembe. Az étteremben a falakon a plafonig állnak a borosüvegek a polcokon a világ minden tájáról. Lenyűgöző gyűjtemény tényleg, és minden eladó. Erről a helyről mindenki áradozott nekem, hogy mennyire finom a kaja. Ehhez képest nekünk kicsit csalódás volt. Az ételek jók voltak, de semmi extra. Lehetséges, hogy a minőség rovására ment az, hogy sokan voltunk. A borok viszont szuperek voltak.

A vacsora után elindultunk a hotelbe, de a GPS elvitt minket egy kavicsbányába. Szakadt az eső, semmit sem láttunk, és 4 kilométer után egy sorompóba ütközünk. Szóval fordulhattunk is vissza, köszi Google Maps! Másnap Filipe nagyon rosszul lett, hasmenés, láz, stb. Meg van róla győződve, hogy az egyik betegemtől kapott bonbontól lett rosszul. Az mondja, hogy már biztos évek óta a szekrényben állt a néninél. Szerintem pedig nem kellett volna bezabálnia az egész dobozzal egy ültő helyében. A partra azért lementünk egy kicsit, a hotelnek közvetlen lépcsôje van a Praia de Falesia nevű strandra, ami csodaszép. Ahhoz képest, hogy egész hétvégére szakadó esőt jósoltak, délelőtt verőfényes napsütés volt a parton. A turisták bikiniben nyomták, és volt aki a vízbe is bement. Mi csak a siklóernyősöket nézegettünk, akik a parton keringtek.

Délután Filipe visszament a kongresszusra, én pedig találkoztam a barátnőimmel és együtt ebédeltünk. Ebéd után pedig vásárolni mentünk, vettem egy csomó szuper dolgot. Filipe este már haldoklott, így ahelyett, hogy elmentünk volna vacsorázni valamerre, ahogyan terveztük, vittem neki canja-t. Vasárnap dél körül jöttünk el a hotelből, és jó portugál feleség módjára főztem egy nagy adag canja-t otthon. Filipe azt mondta, hogy finomabb lett, mint az anyukájáé!

back

Az utóbbi hetekben sokszor azon kaptam magam, hogy arra gondoltam, hogy ezt milyen jó lenne megírni a blogon. Nagyon régen nem volt már ilyen. Azt hiszem, hogy az esküvő szervezése minden energiámat felemésztette az elmúlt hónapokban. Tény, hogy most is bőven van mit csinálnom, hiszen a munka mellett szakdolgozatot kell írnom, és egy kutatást is csinálok, amihez a deadline december eleje, de mégis hiányzik az, hogy egy kicsit kiéljem a kreativitásomat.

Nem szeretek visszafelé írni az időben, mert ha eltelik pár nap, akkor már nem tudok úgy írni a dolgokról ahogyan szeretnék, hiszen már más dolgok foglalkoztatnak. Az utolsó bejegyzésem óta azonban történtek olyan események, amikről nem tudtam volna rögtön írni. Gondolok itt például az esküvőnkre, ami annyira intenzív élmény volt, hogy nekem hetekre volt szükségem, hogy minden a helyére kerüljön. Csodálatos volt, de iszonyú intenzív az egész. Érzelmileg hasonló élményként képzelem el a szülést. A szülés is egy olyan élmény lehet, amitől el kell egy kicsit távolodni, hogy azt lássuk, ami valójában történt.

Szóval I'm back!